Énekelni szívből kell

Maczkó Mária énekművész neve védjegy, s nemcsak Turán, a Galga mentén, hanem mindenütt, ahol értik édes-ékes anyanyelvünket, hiszen Magyarország érdemes művésze komolyan vette a Fönnvaló felkérését a társteremtésre. A „szolgálatos énekes” dalaival, népénekeivel negyven éve hirdeti beimádkozott templomfalak liturgikus tereiben és széljárta tájak ingoványos világi helyszínein, határon innen és túl: énekelni nem torokból, hanem szívből kell.

– A közelmúltban jelent meg az Édesanyám rózsafája – Kedves dalaim szárnyán a Kárpát-hazában című korongja, amely kincsként ragyog ki életművéből, s amely egy tevékeny életút állomásait villantja fel. Égi sugallatra született a lemez?

– Igen. Égi üzenetként kaptam a feladatot, hogy jó turai szívvel, Isten kegyelmével elkészítsem négy évtizedes pályám hanghordozóját, melyet „lélekművemnek” tekintek. Legszebb készületeim valamennyi rezdülését szerettem volna megénekelni, hiszen Isten közelsége csendül ki minden hangból, minden dallamból. Kalkuttai Szent Teréz Anya azt mondta: amit Isten akar, ahhoz nagyon gyorsan megérkezik a megoldás lehetősége. S ez így is volt. A Jóisten akarta a hálából készített lemezt az égiek dicsőségére és a földiek örömére. Az NKA Halmos Béla Programja keretében meghirdetett sikeres pályázatomnak, valamint Csák János miniszter úr kiegészítő támogatásának köszönhetően született meg e korong. Tavaly vízkeresztkor kezdtem a szerkesztését és február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén bemutathattam a tervet; az Úrtól tanult imádságtól kezdve a Galga menti szerelmes és a zalai-somogyi boros nótákon keresztül dalban tovább élve, lelkem legszemélyesebb vallomásán át a Galga menti lakodalmasban mulatva. Boldogasszony örömével lecsendesedett a lelkem a Szivárvány havasán kezdetű dallamban. Feltámadás után, a Fényes hét örömteli kegyelmében három nap alatt megvalósult a felvétel Matók István hangmérnök Digital Pro Stúdiójában, Barabás Béla asszisztenssel.

– A szerkesztés is egyedülálló, de az is, ahogy fejet hajt az előttünk járók emléke előtt, akiknek sokat köszönhet, vagy ahogy egy-egy számot ajánl korunk kiválóságainak; nem feltétlenül zenészeknek, énekeseknek…

– Pályafutásom egyfajta összefoglalásaként szükségesnek éreztem visszanyúlni a kezdetekhez, az 1983-ban kapott A Népművészet Ifjú Mestere cím elnyeréséhez, majd a hol látványosabban, hol rejtőzködően bennem gazdagodó népdalos repertoárom érett bemutatásához mindazokra emlékezve, mindazokkal karöltve, akiknek sokat köszönhetek, s akikkel saját időszámításom kezdődött, majd folytatódott. Nagy-nagy szeretettel emlékezem az első lemezfelvételemet Széles András citerakíséretével rögzítő Halmos Béla népzenészre, s méltó figyelmet szentelek szülőföldemnek és szűkebb pátriámnak, a Galga mentének. Emellett kitekintek a Kárpát-hazára, erdélyi, moldvai, somogyi és zalai „barangolásaimra” is. Fejet hajtottam többek között Domokos Pál Péter, Kallós Zoltán és Olsvai Imre népzenekutatók, őseim, s a Galga mente nótafái, valamint Bartók Béla és Sára Sándor emléke és még számos kiváló népdalénekes, zeneszerző, művész és barát teljesítménye előtt. 

– Ez amolyan nyilvánossá tett „hódolatféle” azok előtt, akik életművükkel, személyes jelenlétükkel, barátságukkal segítették szellemi-lelki kiteljesedését?

– Igen, jól gondolja; ők valamennyien szellemóriásként voltak-vannak jelen életem legkülönfélébb pillanataiban. Kik ők? Tímár Sándor koreográfus, Marosi Julianna és Budai Ilona népdalénekesek, Dsupin Pál népzenész, Kecskés Marianna orvos, Aknai Tamás művészettörténész és felesége, Timkó Luca, Enzsöl Ellák „gyalogpap”, Jókai Anna író, Nagy Gáspár költő, Papp Lajos szívsebész professzor, a Gajdos zenekar, Olasz Ferenc fotóművész-filmrendező, Tolcsvay Béla és Szörényi Levente zenésztársak, Ruff Béla zenei szerkesztő, s földijeim: Sándor István, Seres Tünde és Szekeres Erzsébet textilművész…

– Az utánpótlás, népdalok és népénekek mai éltetői, énekesek és zenészek is lehetőséget kaptak az összeállításban. Ez azt is jelenti, hogy nem kell tartanunk attól, hogy elhalkul a magyar dal, és nem lesz, ki továbbadja, s gazdagítsa népi örökségünket? 

– Amíg énekelünk, zenélünk, messzire hallatszunk, hogy létezünk, hogy vagyunk. A lemezen közreműködők is továbbviszik a közös munka örömének hírét. Tanítványaim, a Turai Énekmondók, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanárai és hallgatói, mindazok, akiknek kurzust tartottam, már továbbadják ország- és világszerte, éneklik az őrzött kincseket. Felemelő érzés volt együtt dolgozni 38 pályatárssal. Mindenki önzetlenül vállalta a felvételt és tudása legjavát adta. Kis csoda született.

– Úgy tudom, nincs főállása, pedig még nem nyugdíjas. Mégis elmondhatja magáról: főállásban evangelizál népet, s nemzetet, és ezt észrevették. A Magyar Örökség Díj, az eMeRTon-díj, a Prima-díj és számos elismerése mellett Varga László megyéspüspöktől átvette a Tanúságtevő Életért Díjat…

– Jól tudja, jelenleg nincs főállásom, de mindenkori és kizárólagos „főnököm” a Jóisten. Szeretete megtölti lelkemet, Isten békéje ringatja elmémet, Isten fénye mutatja az utat, szeretetének napsugara világít lépteimnek. Evilági létünk célja a családunk, embertársaink, a közösség, a nemzet, s ezáltal az emberiség szolgálata. Hiszem, hogy teremthetünk egy új világot, emberit, szépet, nagyszerűt, hiszen mindannyian vágyakozunk a szépségre és a szeretetre. Csak szeretetből lehet építeni lelkeket, mert a szeretet bátorít, reményt kelt, hitet erősít, örömöt szerez. Használjuk azokat a kincseinket, azt a tudást, azt az isteni adományt, amelyet hordozunk, és szándékunk szerint sosem magunknak tartogatunk! Jézus azt kérte tőlem: légy hű szeretet-küldetésedhez. Sokak vigasztalására választottalak téged. Megadom azt a hatalmat, hogy hass a szívekre. Többször megtapasztaltam, hogy az olyan ének, amely kapcsolatot tart Istennel – amelynek igazából ő a forrása –, gyógyítja a lelkeket, kiűzve a sivárságot, az igénytelenség démonát. Mindaz, amit a magamfajta „szolgálatos” énekes átnyújthat – s ez Isten érdeme – megtöri az anyagiasságnak a hallgatóban záruló ördögi köreit.

– Kodállyal hirdeti: „Százhangú orgona a magyar népzene, mindenre van hangja a szelíd tréfától a tragédiáig.” S ebből bőséges ízelítőt kapunk. Nekem – bár nehéz választanom – a lakodalmas blokk a kedvencem. Vannak ma még ilyen kikérők és lakodalmak? Nem veszik el a vigadozásban a lényeg? A világ nem ezt erősíti…

– A Galga mentén, a Palócföld legdélebbi területén az értékek ápolása, továbbadása szerencsére régóta közügy. Ma már a tudatos hagyományőrzés táncház formájában él tovább. Vannak még vőfélyes kikérők, mulatságok eredeti népzenére. Az ének, a zene és a tánc összetartozó, egymás nélkül nem létező hármas egységének éltetése jelentős misszió. Az emberek régen is kiénekelték, kitáncolták magukat egy-egy bál vagy lakodalom alkalmával. A zene, a tánc, az ének az emberi kultúra fontos része, melynek segítségével a legbensőségesebb érzelmeket, gondolatokat közvetítjük. Én hiszem: a vigadozásban nem veszik el a lényeg. Szent Ágoston is azt vallotta: „Dicsérem a táncot, mert szabaddá tesz a nehéz dolgoktól, és mert azt, aki egyedül van, bevonja a közösségbe. Dicsérem a táncot, mert az egészséget és a szellem tisztaságát szolgálja, mert könnyeddé teszi a lelket. A tánc átváltoztatja a teret, az időt és az embert. Ezeket mind az agy, az akarat és az érzések által a szétesés fenyegeti. A tánc az egész embert követeli. (…) Ó, ember, tanulj meg táncolni! Különben nem fogják tudni az angyalok, hogy mit kezdjenek veled a mennyben.”

– Többek között énekelt a Kossuth-nagydíjas Jókai Anna hamvai mellett, aki a mesterségesen elaltatott nemzeti öntudat újjáélesztésén szinte váteszként munkálkodott, de a Széchenyi-nagydíjas Dávid Katalin művészettörténész sírjánál is hallhattuk. Egy művész jelenlétével is üzen, hátha még ravatal mellett kell megszólalnia. Ilyenkor még több erőt kap az égiektől?

– Megrendítő azon ajándékemberek ravatalánál állni, akik elhivatottak az égbe; visszatértek oda, ahonnan közénk érkeztek. Ha végakarati kérésüknek teszek eleget, még nehezebb a jelenlét. Vannak kiválasztott, karizmatikus egyéniségek, akik fontosak, s akik halálukkal nyomatékosítják ezt. Ilyen szellemóriás volt közöttünk Jókai Anna és Dávid Katalin, de földim, a szintén Kossuth-nagydíjas Sára Sándor operatőr-filmrendező is. Példát adtak környezetüknek arra, hogyan kell segíteni embertársainkat és a rászorulókat. Vággyal és hittel lehet csak mindent végezni, mert ha valamelyik hiányzik, sérül a szeretet. Mélyen érző, sugárzó lényükből tanultam. Csodáltam az erőt, amely táplálta szeretetük kiapadhatatlan forrását, melyből meríthettem, ha megszomjaztam, mely gyógyírt jelentett minden bajomra. Azt gondoltam, aki ég és föld között lebeg, azt földi bajok, betegségek nem fogják. Kétségbeesve, tehetetlenül toporogtam, de már nem fordultak vissza. Az ajtó csendben becsukódott. Azóta mi gyújtunk gyertyát helyettük, értük. Lángját vigyázzuk, amíg élünk. 

– Örök inspirátora a Szentlélek. Mindig ilyen nagy lánggal ég Önben? 

– Remélem, mivel Isten az én fénylő napom. Ő vidámítja meg életemet. Ő az, aki boldogságra teremtett, és ő ad erőt akkor is, ha kialvóban a lelkesedés. Tudom, hogy a Szentlélek tüzével-tüzében érdemes csak alkotni, szeretni, s ha kell: szenvedni, de minden a javunkra válik, és mindenkit megszelídít a bátorító, a kijózanító. Arra törekszem, hogy a Szentlélek öröme sugározzon arcomról és örüljön mindenki, aki velem találkozik, aki lát és hallgatja énekem, imáimat. Fohászkodom, hogy Isten pajzsa vegye körül életemet és angyalai őrizzenek mindenkor. Karl Rahnerrel, a német teológussal vallom: Hiszek a Szentlélekben. / Hiszem, hogy megszabadít előítéleteimtől. / Hiszem, hogy megváltoztatja szokásaimat. / Hiszem, hogy legyőzi közömbösségemet. / Hiszem, hogy szeretettel tölti el lelkemet. / Hiszem, hogy megállít a rossz előtt. / Hiszem, hogy felbátorít a jóra. / Hiszem, hogy legyőzi szomorúságomat. / Hiszem, hogy szeretettel tölt el Isten igéje iránt. / Hiszem, hogy elveszi kicsinyhitűségemet. / Hiszem, hogy megerősít szenvedésemben. / Hiszem, hogy áthatja egész lényemet.

– Azt mondta: hiszi, hogy a Szentlélek felbátorítja a jóra. A lemezkészítés is jótett. Milyen anyag kerül a következő lemezére?

– Régóta érlelődik bennem, hogy megjelenítsem az élet fordulóit. Szép lenne elénekelni a születéstől a gyermekkoromon át, a felcseperedésen keresztül a szerelem, a fiatal kor, a lakodalom, az asszonysors, s végül a lélek elszállásán át hétköznapi és ünnepi örökségeinket bemutatván. Végtelen hálával tartozom a Jóistennek és Joó Lajos népzenész barátomnak, a Hazavize – Hazai Víz-Horizontális Program vezetőjének, aki gyönyörű feladatra hívott meg: csöndesedjünk, imádkozzunk, könyörögjünk, énekeljünk együtt a Kárpát-medence egészségéért, tájaiért, vizeiért, földje termékenységéért, éghajlatáért, a teremtett világért, minden életért, az emberekért és családjaikért. Építsük tovább a védőernyőt! Eljött az idő, és Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén felemelt lélekkel összekapaszkodhattunk. A hét fő Boldogasszony ünnepre felfűzve tervezzük, melyekhez zenei áhítatokat is szervezünk. Védőszentünk, Szűz Mária közbenjárását kérve, mert elveszítettük az ember egyik legősibb, legtermészetesebb önkifejezés utáni vágyát, az éneklést. Újra meg kell tanulnunk énekelni ahhoz, hogy ez az ország Mária országa lehessen.