Erdőn

levelek sutyorognak
zöld felelget a zöldnek
most születik a holnap
hajnalok tündökölnek

fű-szőnyegen sok árnyék
sötétség hull a lombból
himnuszt zeng a madárnép
szívvel teli torokból

avar roppan alattam
a tavalyi lomb ott van
fák üzennek titokban
jövendő századoknak

szél-ijesztette ágról
libben puha madártoll
riadtan nézem ennyi
maradt csak a madárból

 

 

Minden olyan messze

 

nagyanyám nem bír meghalni bennem
negyven hosszú éve már
égő gyertyák közt térdepeltem
szipogva s bekormozott a halál

világgá mentem mint gyerek
és eltévedtem az időben
egyszer csak azt vettem észre
minden olyan messze van tőlem

 

 

Faluszél

 

semmire se jó záporok
szaladnak át a réten
mint szappan ázik el a nap
az ég sötét vizében

súlyos vízcseppek peregnek
a megtépázott fákról
mintha csak találta volna 
rozsdás hangját – madár szól

fújtatva meg-megpihenve
tengerszagot hoz a szél
köd van a világ véget ér
itt a falu szélinél

 

 

A hegyek boldogok

 

nézd csak bárányhimlős az ég
csupa kiütés lett a kék
előbújtak a csillagok
a hold nyála földre csurog

lázas a nyári éjszaka
bágyadtan tér a szél haza
nekibúsul az estike
ingét a sötét festi be

a messzi hegyek boldogok
álmomban egyszer voltam ott
az anyáskodó fák alatt
tollászkodik a pirkadat

Fecske Csaba

 

 

2021-04-27

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

       1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks