Nem panaszkodom. Bár –
márványerezetű fájdalom
jár át! Szívem ágán
ül egy madár.
Trillákkal csipkézett
mellkasom.
Anyám kosárral közeledik.
Apám megvillantja a Napot.
Látod? – a lélek
átlép néha a kozmikus térbe,
virágot fakaszt, gyümölcsöt ejt.
Minden gazdagodik!
Én vagyok minden tegnapod.

Elmaradt dal

Szentjeiddel ügyelj rendet.
Angyal tartsa a falat.
Belakható verslakásban
könyvekből építsd magad.

Tárva-nyitva már a mennybolt,
álmodj tiszta éveket –
Ne számodra, csak kit szeretsz
áldja meg az Istened.

Gravitáció

Elveszel – súgta a keresztespók.
Elvesztél – sikolt a halk hal.
A hangya már vak. Sivár házfal!
Magad lehetsz! Hagyj magamra! 
Légy magad!

És parányi part csupán,
bömbölő légszomj hálója.
Holdvilágban sétálgató apáca.

A csend kapuján tódulnak az álmok.