Esőfelhők terpeszkednek

Temető: Halottak napja

A sírok felett
novemberi
napfény zihál,
őszi szelek zivatara.
A hideg
kopogás nélkül beront.
A feszületek mögött
rozsdállik a Virágvölgy
kusza tőkéivel,
cserebogár-pikkelyes
házacskáival.
Holt szeretteink
földjén
nyílnak
füvek, fák, gazok.
Őrzik őket, ölelik
őszi fagyok.
S a bölcsesség is
szűnőben telel.
Sápadt gyertyafényre
tömör éj felel!

Rábaközi Te Deum

Rábaközben
múlik az idő,
Rábaközben
Marcal folyóval
fut az idő,
Rábaközben
apadt vizével
terhet cipel a Rába,
Rábaközben
állani némán,
várva a Rábaközben:
déli harang kondul,
Rábaközben
minden szerencsésre
fordul,
Rábaközben
mindennek köszönni
szépen,
kő-feszületnek,
templomnak,
domboruló hídnak,
part menti fűznek,
ringó búzának,
testvérnek,
bárki ember fiának,
visszhangzó
kavicsbánya tónak,
villámként cikázó
fecskefióknak.

Esőfelhők terpeszkednek

Lehajtja fejét az áfonya,
immár az alma is
hullni kész,
ősz bogarássza a fák kontyát,
– ördögi kéz.
A ciklámen elvirágzott.
A szél borzongatva
jár-kel,
bánatvirág az erdő.
Tele frissen vágott
sebekkel.

Bősze Balázs

Bősze Balázs költészetét itt mutajuk be.