Észleli a kövek szívét is

Összesen három verse jelent meg eddig nyomtatásban ‒ a Magyar Napló című folyóiratban publikálta, 2014-ben ‒, pedig már ötvenéves is elmúlt. Márton Júlia Marosvásárhelyen született, több mint három évtizede Budapesten lakik. Végzettsége szerint fogtechnikus. Négy gyermeke, ahogy mondja, mostanra nőtt ki a markából, s hagyott számára időt a versteremtésre.

Katolikus hitvallással él.

Úgy tartja: „Nézzétek a világot, mert szép.” S talán nem is tudja, hogy ezzel a kijelentésével Bárdosi Németh János szeretett sorait idézi fel bennem, a néhai dunántúli költő Nézni és mosolyogni című verséből: „Teheted szíved szerint / a dolgodat a földön, / szétszórni mind a szépet, / nézni és mosolyogni.” Az eredeti teremtés eredőjére irányítja az olvasók figyelmét. Többnyire tájleíró versekkel próbálkozik mindennek megfelelni, ám versszakaiban nem lehet nem észrevenni, hogy Istent ismerő és hívő ember művét olvassuk. Örvendetes, hogy otthonosan mozog a rímek és a ritmusok terepén, lírai dallamai nyugtatják-vezetik a lelket.

Próbálkozásainak erénye a kifejező modor egyszerűségében rejlik. Ám, aki úgy képes fogalmazni, hogy a kövek szívét is észleli és említi, biztos irányban halad a költészet mélyértelme felé, ami a magassága is egyben.

Zsirai László

Márton Júlia verseit itt olvashatják.