Evangélium és lélektan határmezsgyéjén

Kiérlelt és jelentős teljesítményt felmutató kötet Homa Ildikó immár második kiadást megért Evangéliumi lélektan című könyve. Két olyan terület összebékítésére tesz kísérletet, amelyek bár a „lélek” területén találkoznak – ahogy a szerző könyve előszavában megjegyzi -, elvont, fogalmi szétszakítottságuk miatt fejünkben külön dobozokban laknak.

Ezt a két területet összebékíteni csakis a személyesen megélt vallásosság útján lehet, amely viszont már a lelki élet alapját, gyökerét jelenti. Ahogy a szerző könyve előszavában megfogalmazza, kötete lényege nem az újdonság, hanem az, hogy az olvasó hajlandó-e változásra való nyitottsággal a kezébe venni. Nem is csak a beavatottak, a vallásosak szűk rétegének szól. „Szegről-végről” mindenki vallásos, amennyiben minden ember létalapja Istenhez kötődik. Még akkor is, ha nem tud róla.

Mindez azt is jelenti, hogy Jézus evangéliumához többféle módon is közeledhetünk. Nem csak az üdvözülés útjaként lehet olvasni – azoknak, akik nem tartják magukat vallásosnak. Jézus evangéliumi üzenete elsősorban jó hír, örömhír. Amivel ugyanakkor általános kulcsot adott tanítványainak és mindazoknak a kezébe, akik hallgatják, hogyan is éljenek, cselekedjenek. Mi, mai emberek, a mindennapokban foglalkoztató lelki-egzisztenciális kérdések terén mélyebbre kell ássunk, a jézusi magatartást értelmeznünk kell, átültetnünk mindennapjaink gyakorlati keretei közé. Ezt teszi meg ez a könyv – vagy legalábbis egy lehetséges utat kínál hozzá.

A kötet 13 rövid fejezetből áll, amelyekhez egy-egy rövid gyakorlati útmutató és egy, a fejezetet elmélyítő rövid történet vagy esszé tartozik. Többek között a boldogságot, veszteségeinket, kapcsolatainkat, szorongásainkat, bűntudatunkat, identitásunkat feszegetik ezek a rövid fejezetek. Két olyan fejezet van, amely a keresztény hit nyelvét és szóhasználatát inkább magán viseli: A megtestesülés lelkisége, valamint az Egészség(telen) hit(ek), azonban itt is mindannyiunkat érintő kérdésekről esik szó: a lelki egészségről, valamint a testről és a megtestesülés titkáról.

Gyakorlati, útmutatást nyújtó könyv Homa Ildikóé. A szerzőnek igaza van könyve előszavában: manapság a gyógyítók korát éljük, mert mindenki gyógyulni akar. És ha már itt tartunk, akkor arra is érdemes rákérdeznünk, honnan ered ez az általános krízis, amiből gyógyulni akarunk? De az önsegítő, útmutatást nyújtó könyvek tömkelegét tekintve legalább olyan fontos kérdés, miért általános, mindenkire érvényes receptek alapján teszi ezt? Mert az önsegítő könyvek virágzó piaca erről a „receptéhségről” árulkodik. Mintha a problémák megoldása csak egy karnyújtásnyira volna. Az Evangéliumi lélektan nem tartozik a nagy hévvel tanácsot kínáló, az egyetlen igaz utat megmutató, bölcsességosztó könyvek közé. De azt nem tagadhatjuk, hogy manapság, felborult értékrendű világunkban igazán szükség van eligazító, utat mutató gondolatokra. Eligazító gondolatokat csakis visszafogottan, értelmezői alázattal lehet megfogalmazni. Nyitottan a párbeszédre.

Ezt teszi ez a könyv is, amikor a fejezetek tematikáját nem előregyártott fogalmakkal, hanem a nyelv működése által közelíti meg. A fejezetcímek jelentésének sokrétűsége mozaikos értelemhalmazt ad, elemeit összehangolni, köztük kapcsolatot teremteni nyitottságot igénylő, értelmezői feladat. És ha arra keresünk választ, hogyan sikerült szerves kapcsolatba hozni a könyv elején felvetett két külön területet: az evangéliumot és a pszichológiát, mondhatjuk, sikerrel teljesítette mindezt. Megmutatja, hogy Jézus csodái, példabeszédei, amiket a fejezetek feltárnak, nem egy-egy külön világ, aminek csak az evangéliumban, a szentmisén, felolvasásokon van helye, hanem napjaink égető problémáira fókuszálnak. Jézus legbensőbb világunkat, az egzisztenciánkat szólítja meg, ezért a bűn, a betegség nem megbélyegzettség, stigma, ami miatt az embernek szégyellnie kell magát, inkább lehetőség, feladat. A bűn nemcsak elválaszt önmagunktól és a közösségtől, hanem esélyt is ad az újrakezdésre. És mint ilyen mélyen kapcsolatban áll minden olyan területtel: pszichológiával, filozófiával, amely emberi egzisztenciánkkal foglalkozik. Ugyanakkor Jézus csodái, példabeszédei számunkra, akik a Szentírást olvassuk, értelmezésre szoruló szövegek is, hasonlóan ahhoz, ahogy a pszichoanalitikus olvassa, értelmezi lelki megnyilvánulásainkat. Ahogy a szerző nagyon frappánsan megfogalmazza: nem annyira lelki, mint inkább lelki nyelvtani problémáink vannak. Ha például a te vagy az oka minden keserűségemnek helyett azt mondjuk, én úgy érzem, több szeretetre van szükségem, kérlek adjál, teljesen másról van szó. Minden a megfogalmazáson múlik. Lehetne a szóhasználaton, beszédünk minőségén kívül gyakorlatibb feladatunk? Életet vagy halált hozó szavaink vannak – állíthatjuk a könyv nyomán. A szavak többnyire önmagukban tettek, cselekvések. És meghatározzák tetteinket.

Homa Ildikó: Evangéliumi lélektan. Önismeret mindenkinek. Szent István Társulat–Verbum, Budapest-Kolozsvár 2015.

Lakatos Fleisz Katalin