Evezzünk a mélyre!

Nem csak az ortodox vallás követőinek – teszi hozzá e sorok írója római katolikus hívőként.

Szerzője egy férfikora delelőjén járó, Istentől sokféle tehetséggel (többek között képzőművészeti, zenei) megáldott metropolita, Hilarion Alfejev, Moszkvában élő teológus, egyháztörténész – több egyházi pozíciót is birtokolva. Úgy ígéri, hogy az általa megírt katekizmus rövid útmutató, ám a kötet nem vékonyka, és így a tárgyalt témákat sem a lényeget összefoglaló kérdés-felelet formában tárja az olvasó elé. A hit életforma, vallja, amely az Istennel való közösségre és a vele való személyes találkozásra épül. Hinni pedig annyit jelent, mint megbízni, szeretni és engedelmeskedni.

Katekizmusa három nagy egységből áll. Az első a hittanítás alapjait, az alapvető keresztény dogmákat az Apostoli Hitvallás IV. században elnyert végső formájának lépésről lépésre való követésével fedi fel.

Hiszek…

…egy Istenben… Ez hitünk alapvető keresztény dogmája. Isten ószövetségi és újszövetségi fogalmán keresztül jut el az Ő tulajdonságaihoz, melynek koronája: Isten maga a szeretet, mennynek és földnek teremtője. A teremtés csodáját, a bűnbeesés történetét és következményeit, az isteni Gondviselésnek a világban való működését eleven, modern nyelven követheti az istenkereső ember. Ez a világos, érthető közlésmód végig a szerző sajátja.

…és az egy Úr Jézus Krisztusban… Az egyszülött Fiú földi világunkba lépését és teljes életútját ismerteti: nem legenda ő, hiteles, írott források, négy evangélium bizonyítja történeti személy mivoltát. Szól az Istenfiú csodáiról, keresztáldozatáról, az üdvösségről, a második eljövetelről, továbbá az evangélistákról, akiket művészeti alkotásokon szimbólumaikról is felismerhetünk (pl.: a sas János evangélista jelképe), és mindenekelőtt Jézus példabeszédeiről, amelyekkel az akkori ember tudásszintjén közvetítette az isteni igazságot.

E különösen hasznos fejezet csoportosítja hely szerint, és jelöli tematika szerint – a szentírási szakaszt pontosan megadva – Jézus elhangzott tanításának lényegét (pl.: A jeruzsálemi úton elhangzott példabeszédek; Istenről és emberről – A tékozló fiúról, Lk 15,11-32).

…és a Szentlélekben, Úrban és Éltetőben…, aki a Szentháromság harmadik személye, s az egyetemes Apostoli Egyházban működik a világ végezetéig. Itt olvashatjuk az ortodox egyháznak a Vigasztalóhoz és a Szentháromsághoz folyamodó imáit, megismerjük az egyházat mint lelki anyát, s az ortodox egyházi hierarchiát is. A szerző megmagyarázza a görög orthodoxia szó jelentését, s a mára kétféle jelentéssé bővült tartalmát. Eredetileg a helyes tanítást jelentette, a szláv fordítók viszont a megfelelő dicsőítés kifejezés mellett döntöttek. Ortodox kereszténynek lenni nem csupán azt jelenti, hogy helyesen gondolkodom az Istenről, hanem, hogy helyesen is dicsőítem őt – tanít bennünket Hilarion metropolita.

…egy keresztséget vallok, a bűnök bocsánatára… Az újszövetségi keresztség az egyház szentsége, a nagy út kezdete, isteni pecsét, amelyet semmivel sem lehet lemosni, s amely az örökkévalóságba vezet.

Várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet… Ahogy Krisztus legyőzte a halált, reményeink szerint ránk is ez vár, feltéve, ha életünkkel válaszolunk tanítására.

Ámen… igaz, helyes, így van – valljuk mindnyájan hitvallásunk végén.

A második, átfogó fejezet erkölcsi kérdéseket boncol.

A Tízparancsolatból ismerhetjük az ószövetségi morált, amelyet Jézus is nagyra becsült. De követőinek mégis olyan utat kínál, amely nem korlátozódik azok betartására. Jézus nem utasítja el a mózesi törvényeket, de messzemenően továbbvezeti az embert a lelki tökéletesség magaslatára. Jézusnak a mózesi törvényekhez való viszonya legszemléletesebben a Hegyi beszédben (Mt 5-7) tárul fel. Ez a viszony kettős: egyrészt leszögezi, hogy nem megszüntetni jött a törvényt (egy i betű sem vész el belőle, hanem minden beteljesedik, Mt 5,17-18), ám ahogy továbbolvassuk, látnunk kell, hogy Krisztus erkölcsi tanítása nem az ószövetségi törvény közvetlen folytatása. A Hegyi beszédet Jézus önarcképének nevezhetjük, hiszen azokat az elveket tartalmazza, amelyek saját életében öltenek testet, olyan tulajdonságokat, amelyeket Ő maga birtokol – vallja a szerző.

A beszéd a Boldogság-mondásokkal kezdődik, amelyek Krisztus erkölcsi tanításának velejét hordozzák (Mt 5,3-12). A tanítás lényege, hogy az igazi boldogság egyáltalán nem a külső tényezőktől függ, hanem az ember belső kincse, amelyet saját tulajdonságainak köszönhetően szerezhet meg: az alázat, az irgalmasság, a szelídség, a tiszta szív, a békességszerzés, a hitért való üldözöttség. Az erkölcsi mércét felemeli az Üdvözítő: a beszédben meghaladja az ószövetségi etika szintjét, lényegesen kiegészíti, egyes esetekben korrigálja, és néhol meg is szünteti. Új megvilágításba helyezi a gyilkosságot és a haragot, az esküt és a hazugságot, az erőszakmentességet, a fogat fogért-gyakorlatot és az ellenség szeretetét.

A két főparancs, Isten és a felebarát szeretete, ezek keresztény értelmezése hosszabb kifejtés tárgya a kötetben, hiszen a szeretet a keresztény erkölcs alapvető fogalma. A bűn és a bűnbánat Isten-ember viszonyát Péter apostol tagadásán és a tékozló fiú történetén viszi végig a szerző.

A családnak mint „kis egyháznak” a szerepét, Krisztusnak a házasságról és a válásról vallott tanítását Hilarion metropolita az Orosz Ortodox Egyház kánonjának társadalmi koncepciójával egészíti ki. Ennek ismertetésére nincs mód e keretek között, tanulmányozását csak javasolni tudjuk. A házasság felbonthatósága és új házasság lehetősége esetére egyet emelünk ki: a férj vagy feleség elszakadását az ortodox egyháztól.

A gyermekek, bár értelmükkel még kevésbé fogják fel hitünk titkait, mint a felnőttek, ám hozzájuk hasonlóan szükségük van Isten kegyelmére. Az ortodox egyházban a gyermek megkeresztelése után azonnal részesülhet az Eucharisztiából, eltérően más vallásoktól, amelyek úgy vélik, hogy az áldozáshoz tudatos elmével kell közeledni. Az ortodox gyakorlat szerint az üdvözítő kegyelem annak ellenére is munkál a kisgyermekben, hogy a racionális valóságot még nem fogja fel. A szülőktől elvárja az egyház, hogy magyarázzák meg fokról fokra az ortodox hit lényegét felnövekvő gyermekeiknek.

A keresztény erkölcsi tanítás szinte forradalmi volt az ószövetségi és az ókori világban uralkodó etikához képest. Ennek egyik példája a kereszténységnek a nőkhöz való viszonya. Jézust például számos nő tanítvány követte, jelentős helyet kaptak az evangéliumi elbeszélésekben is (pl.: Mária és Márta, Mária Magdolna). Az apostoli hierarchia az egyházban férfi vonalon halad, de a nők más módon állhatnak az egyház szolgálatára (lehetnek teológiai professzorok, monostorvezetők, adminisztratív munkatársak). A férfit és a nőt ugyanazok a jogok illetik meg az egyház tanítása szerint, de a hivatások mások. A nők egyedi hivatása öröktől fogva az anyaság és a gyermek nevelése, ahol különös felelősség és szerep hárul rájuk.

Az összegzés nem is lehet más: a keresztény élet a lelki aszkézis útja, amely küzdelmektől nem mentes, de az ember nincs egyedül: Isten segít neki, hogy felszámolja magában a rosszat, és kövesse az erény útját. Ígérete szerint: Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek… (Mt 7,7-8).

A könyv utolsó harmada az ortodox istentisztelet és egyház témáját rendszerezi: kikből áll a mennyei és hogyan épül fel a földi egyház.

Jézus anyja, ahogy ők nevezik, az Istenszülő áll a legelső helyen a szentek karában: a keruboknál tiszteltebb, tisztaságban és szentségben megelőzi az angyalokat. Számtalan ünnepen emlékeznek rá, számtalan ikon örökítette meg, minden istentiszteleten és különleges alkalmakon is (pl.: Grúziában a köntöse előtt) szólnak hozzá imák. 

Az angyalokhoz és a szentekhez is folyamodnak a keresztények, utóbbiak kanonizálásához a pátriárka és a Főpapi Zsinat engedélye szükséges. Míg a római vallás boldogokat és szenteket tart számon, addig az ortodox egyházban a szenteknek tíz kara van, köztük például a csodatévők, önzetlen hívők, apostolokkal egyenlők, Krisztusért balgák és boldogok. Nagy tisztelet övezi a szentek ereklyéit, a védőszenteket és az őrzőangyalokat.

Az imádság fontossága nagy hangsúlyt kap, az ortodox hagyományban ősidők óta létező Jézus-imát külön is a figyelmünkbe ajánlja a szerző, egyik rövid formája: Isten fia, irgalmazz nekem. Bárhol imádkozhatjuk, s így sosem feledkezünk meg Istenről.

Az egyházi élet kiemelkedő jelentőségű helyszíne az ortodox templom. Ennek építészeti jellegzetességeit, típusait, külső és belső formáit rendszerezi a kötet, képekkel illusztrálva, funkciójukhoz magyarázatokat fűzve – szinte művészettörténeti ismereteket szerezhet a katekizmus olvasója. Ezenfelül pedig alapvető tudást az ikonosztázionról. Az ortodox hívőnek nyilván illik ismernie ezt a többsoros, ikonokkal díszített falat, amelynek elválasztó szerepe van a templomhajó és az oltár között. Az ikon hitük szerint ablak: ezen keresztül tekint híveire az örökkévalóságból az Üdvözítő, az Istenszülő és a szentek.

E fejezet tárgyalja a mozgó és állandó ünnepeket, amelyek bizonyos esetekben nem esnek egybe a római katolikus ünnepnapokkal, a hosszabb és egynapos böjtöket (pl.: Keresztelő Szent János feje vétele, augusztus 29.), az istentiszteletek napi – imaórákra bontott –, heti és éves köreit. Az Eucharisztia vételére való felkészülés szabályai között nemcsak a szentségi böjt és gyónás kap helyet, hanem egy felkészítő imacsokor elolvasása is az áldozás előtti estén.

A kötet a liturgiák változatos sorát közli végül, majd a hét szentséget, amelynek lényege egyezik római vallásunkéval, gyakorlatban azonban különbségek lehetnek, mint például a házasságkötés esetében. Ők az esküvőt gyakran koronázásnak hívják, s az ifjú pár fejére valóban koronát helyeznek, jelezve, hogy a házasság királyi út, amely az üdvösség felé vezet. S hogy az ortodox hívő eligazodjék abban is, ami az istentisztelet alatt a szeme elé tárul, a pap liturgikus öltözetét, színeit, kiegészítőit is szemlélteti a szerző.

A kötet feladatokat is megfogalmaz azoknak, akik tanulmányozzák ezt az érdekfeszítő, hitüket jobban megismerni vágyóknak is ajánlott katekizmust. E sorok írójának engedtessék meg, hogy a számára legkedvesebbet idézze: „Olvassa el Máté evangéliumát, különös figyelmet fordítva az 5-7. fejezetre (Hegyi beszéd). Hasonlítsa össze életét azzal, amit Krisztus parancsol. Tegye fel magában a kérdést: Szeretne-e úgy élni, ahogyan Ő parancsolja? Ha igen, akkor Ön a helyes úton jár.”

Hilarion volokolamszki metropolita: Katekizmus. Kairosz Kiadó, Budapest, 2019.

Fülöp Zsuzsanna
nyitókép forrása: verbita.hu

A könyv bemutatójára a szerző jelenlétében kerül sor november 27-én 18 órakor az Orosz Kulturális Központban (Budapest, Andrássy út. 120.).

2019-11-20