Felvidéki honvédemlékek

A trianoni döntést követően a Felvidékre bevonuló cseh légionáriusok féktelen pusztításáról már előző cikkünkben a pozsonyi Mária Terézia-szobor, továbbá a dévényi és zoborhegyi millenniumi emlékművek ledöntése kapcsán szót ejtettünk. A rombolás azonban nem állt meg itt.

     Sorra dőltek le a Rákóczi- és Kos suthszobrok, a szabadságharc emlékei iránt pedig különös ellenszenvvel viseltettek. 1906-ban állította fel Kassa város a vitéz kilencedik zászlóalj emlékszobrát a fiatalon elhunyt Szamovolszky Ödön és Horvai János közös alkotását. A korabeli sajtó kiemeli, hogy túl a szobron óriási jelentőséggel bírt, hogy megjelent és koszorút helyezett el a szobornál a király egyik minisztere, s megjelentek a tiszteletadás céljából a közös hadsereg tisztjei is, akik annak az osztrák ármádia letéteményeseinek vallották magukat, akiket annyi csatában vertek meg ötvenhét esztendővel azelőtt a híres vörössipkások.

     1919. március 14-én a kassai rendőrkapitány betiltotta a másnapi ünnepséget. Így csendben ünnepelt a város, a honvédszobor talapzatára néhány gimnazista virágcsokrot helyezett. Ez lett a szobor veszte. Reggel fél öt tájban nyolcvanfőnyi katonaság sorakozott fel a szobor előtt. A két alakra kötelekből hurkot vetettek, és lerántották azokat, végül pedig a honvéd fejét leverték a törzséről. A hír gyorsan terjedt a városban, s néma tüntetésre gyűlt egybe a kassai magyarság. A katonaság kivonult, s szégyenletes tettüket azzal tetézték, hogy néhány katona a fegyverét is elsütötte, olyan szerencsétlenül, hogy Ördög Ilona 40 éves szolgáló és Harvecsevics Aranka 13 éves rikkancslány a helyszínen meghalt. A főkapitány persze falragaszon bocsánatot kért, de érdemben nem történt semmi. A talapzatra virágtartót helyeztek, aztán egyik felújításkor eltűnt az is.

     A sűrű erdővel borított, nagy csatát látott Branyiszkó hegységet középen szeli ketté a régi Eperjes–Lőcse országút. Kicsit arrébb új alagúton keresztül száguldhatunk, de még is megéri megmászni a sok kanyarral tűzdelt szerpentint. 1849. február 3-án itt győzte le az osztrákokat, és kergette Eperjesig Görgey téli hadjáratban megedződött honvédserege. Az erre emlékező oszlopoknak ma már nyomát sem leljük. A hágó tetején egy elhanyagolt szlovák emlék árválkodik.

     Csak kicsit jobb a helyzet Szepesváralján, a hágó Tátra felőli oldalán. Itt a temetőben ugyan apróbb változtatásokkal visszakerült helyére a honvédemlék. Az emlékmű tetején a szabadságharc II. osztályú katonai érdemrendje látható, amiről felületes szemlélő könnyen gondolhatja, hogy a jelenlegi szlovák címerrel azonos. A honvéd csákóját fele méretűre formázták, és a felirat szövegét szlovákra cserélték. A szlovák szövegből viszont már hiányzik a branyiszkói ütközetre való utalás.

     A gyönyörűen helyreállított Szepes szombat főterén, az ősi Szent György-templom szomszédságában állított egy kedves obeliszket a 16 szepesi város 1848-as szabadságharcunk emlékére. Magyar nyelvű vésett feliratát a két világháború közötti időben alighanem hivatalosan vakolták be, s a veszélyes időket, mint szlovák hősi emlékmű vészelte át az oszlop. Aztán felújítás következett, az idők is változtak, s ma apró változásokkal újra szabadságharcunk di csőségét hirdeti.

     Szovjet hősi emlék áll a selmecbányai honvédszobor helyén. Tóth András debreceni szobrászművész, a költő Tóth Árpád édesapjának művét 1899-ben állították fel. A honvédszobor néhány lövést kapott, de szerencsésen megmenekült, igaz 1919-ben elbontották. Hosszú ideig a várudvar egyik sarkában állt, a lövések helyét a bányászok kijavítgatták. 2000-ben újra ünnepélyesen felállították a vár udvarán, ami bizonyos védelmet nyújt a szobornak a vandál rongálókkal szemben.

     Zárjuk ezt az írást egy jó példával. A millenniumi esztendőben került Róna József szobra Komárom főterére. Alkotásában a művész Klapka képmását örökítette meg, a legszebb férfikorban lévő deli katonát, amint a bástyafokon áll, s az ostromló ellenséget figyeli. A posztamens a vár bástyáját idézi, az oroszlán pedig Klapka vitézségének és komáromi vár bevehetetlenségének szimbóluma. A cseh időkben zavaróvá vált a győzelmes magyar tábornok, így elbontották. A talapzat szép lassan elporladt a temetőben, az oroszlán a múzeum pincéjébe került, de a tábornok szobrát újra fölállították, igaz nem a főtéren, hanem egy kissé félreesőbb helyen, a vár előtti füves részen.

     A rendszerváltozás után már-már a századelő ünnepi hangulatát idéző ünnepség keretében került vissza a helyére, ami méltán kijárt az első visszaállított szobornak. Sőt a tér is visszakapta nevét, a városháza tornyából pedig minden délben felcsendül a Klapka-induló.

Csallóközi Zoltán

A sorozat további részei itt olvashatók:
Arad emléke Délvidéken
Fadrusz alkotásainak kálváriája
Marosvásárhelyi változások
Visszaszáll a turul