JEL újság

Ferenc József utolsó diplomatája

Csatári Bence■2026.10.20

Nem hagyományos életrajz, hanem memoár alapján elkészített kötet mutatja be a Ferenc József utolsó diplomatájaként is emlegetett Hevesy Pál – a Nobel-díjas kémikus Hevesy György egyik bátyja – majdnem 105 évig (!) tartó életét. A számos országban megfordult külügyér pályafutásának kacskaringóiról, tevékenységéről és annak tanulságairól különleges humorral megáldott emlékirat látott napvilágot Utazás a Föld körül 80 év alatt – Egy osztrák–magyar diplomata emlékiratai címmel Joó András történész szerkesztői munkája nyomán.

Ha szó szerint vennénk a népi babonákat, azt is mondhatnánk, hogy Hevesy Pál – akit „Pali batschi”-nak szólítottak a Kitzbüheli-Alpokban, ahol élete végén élt – akár kétszáz évig is élhetett volna, mert 104 évesen, akkor még téves hírforrásokra alapozva keltették halálhírét egy újságcikkben. Az elsietett nekrológ szerzője természetesen, miután meggyőződött a cikk valóságtartalmának tarthatatlanságáról, bocsánatot kért az érintettől, de korántsem ez volt az egyetlen furcsaság a kötet főszereplőjének és családjának életében. A família a közép-csehországi Bisice – németül Bischitz – községből származik és eredezteti korábbi nevét, ilyen nevű település jelenleg is létezik Prága mellett. Az mindenesetre bizonyos, hogy amikor megkapták a nemesi előnevet, akkor az elsők között voltak az asszimilálódni kezdő zsidó családok között, majd kaptak királyi engedélyt arra, hogy a Bisicz vezetéknevet – ekkoriban ebben a formában írták a nevüket – elhagyva Hevesyként tartsák nyilván a földbérleti és kereskedelmi tevékenységből gyarapodó famíliát. A család legrégibb, név szerint ismert alakja a rabbi és talmudtudós Bischitz Salamon volt, akit sírköve tanúsága szerint 1788-ban Sárbogárdon temettek el, de Joó András szerint ez az adat „felettébb bizonytalan”. A kötet szerkesztője kiváló érzékkel és közérthető módon magyarázza el az osztrák örökös tartományokból Magyarországra érkező zsidó családok és az őket házassággal befogadó magyar főnemesség motivációit, valamint a megfelelő forrásokra hivatkozva éppen a megfelelő mértékben megy bele az egyébként roppant érdekes családtörténetbe – egyebek mellett abba, hogy a főhős anyai ágon a turai Schossberger család sarja volt – ahhoz, hogy ne térjen el a vezérfonaltól, Hevesy Pál életétől.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a Kronosz Kiadó közös gondozásában megjelent kötet szerkesztői bevezető tanulmányában terítékre kerül egyebek mellett, hogy a „nyakas magyarságot” tanítványaiba oltó Piarista Gimnáziumban érettségizett Hevesy Pál osztályából öten is a diplomácia útjára léptek, ráadásul velük együtt koptatta az iskolapadokat a vasminiszter Baross Gábor fia, valamint a Ferencváros első igazi labdarúgó legendája, Borbás Gáspár is. Kiderül az is a majdani nagykövetről, hogy egész életét végigkísérte a zene szeretete, és számos alkalommal vállalt fellépést zongorajátékával, valamint azt is megtudhatják az érdeklődők, hogy milyen megmérettetéseken kellett megfelelniük a delikvenseknek ahhoz, hogy a társadalmi értelemben immáron egyre szélesebbre tárt kapuk között a diplomáciának szentelhessék magukat. A diplomatavizsga letétele után került fizetéstelen attaséként Buenos Airesbe, az ottani osztrák–magyar külképviseletre – ahol Uruguayban és Paraguayban is ellátták a dualista Monarchia képviseletét –, majd az első fizetését 1913-ban kapta meg külügyi szolgálataiért, amikor kinevezték II. osztályú követségi titkárnak Konstantinápolyba. Ezen a ponton Joó András rámutat arra, hogy – bármennyire is precíz volt a monarchia hivatalainak az iktatása, illetve bármennyire is rendelkezésünkre áll Hevesy Pál memoárja – némileg bizonytalan, hogy pontosan mikor és hol kezdte ebbéli pályafutását, mindenesetre erősen feltételezhetően gyakornoki időszakát 1907-ben már Londonban megkezdhette. Mindemellett rögzítette az emlékirat, hogy volt olyan romantikus alkalom pályája elején, amikor a Boszporuszt át kellett úsznia egy hölgy kedvéért, ami nem kis bátorságról árulkodik.

A kötet tanúsága szerint Hevesy Pál 1915-ben a bécsi Külügyminisztériumba került, ahol rejtjeltáviratokat kellett megfejtenie, lévén, hogy kilenc nyelven is beszélt. Ekkoriban leginkább XIII. Alfonz üzeneteire állították rá, mert bíztak a semleges Spanyolország királyának békeakcióiban – utólag már kijelenthetjük, hogy mindhiába. Azt is megtudhatjuk, hogy Ferenc József temetésén és IV. Károly megkoronázásán is részt vett, utóbbi eseményen az ő feladata volt, hogy a külföldi diplomatákat visszakalauzolja Bécsbe, miközben zserbóval kínálta őket. Nem véletlenül lett később az egyik beceneve Genfben, a Nemzetek Szövetsége székhelyén „csokoládé követ” (a másik a „mosolygó követ” volt). Különösen izgalmas része volt Hevesy Pál életének, amikor a berni osztrák–magyar külképviseleten követségi titkárként dolgozott, hiszen a semleges Svájcban összpontosultak akkoriban a béketapogatózások az antant és a központi hatalmak hírszerzői részéről egyaránt. Ennek megfelelően a Bellevue Palace szálloda – ahol Hevesy Pál is lakott két esztendeig – éttermében foglaltak helyet mindkét hatalmi tömb titkos megbízottjai, ahol egymás megfigyelésével voltak elfoglalva. Hevesy Pál itt ismerkedett meg Allen Dullesszel, aki a második világháború után az Egyesült Államok külügyminisztere, majd a CIA igazgatója lett. Érdekes adaléka továbbá Hevesy Pál életének, hogy még száműzetésében is felkereste 1919 áprilisában IV. Károlyt a Genfi-tó partján – ahogy ő fogalmazott: audienciára jelentkezett, melynek során még az első világháborús rejtjeltáviratokról is szó esett.

A frissen létrejött önálló magyar Külügyminisztérium megbízásából aztán megadatott neki, hogy közreműködjön az új magyar washingtoni követség megszervezésében és előkészítő munkálataiban, ebben a minőségében részt vett a Teleki Pál akkorra már leköszönt miniszterelnök 1921. szeptemberi látogatásakor adott fogadáson, amelyet az amerikai külügyminiszter-helyettes adott a tiszteletére. (Teleki Pált fogadta Harding elnök is egy másik alkalommal.) Hazatérve aztán Hevesy Pál először azzal foglalkozott, amihez igazán értett: a rejtjelezések megfejtésével. Részt vett azokban a munkálatokban, amelyek kiderítették, hogy a Magyarországot körülvevő kisantant országok hadseregeikkel ugrásra készen vártak a pillanatra, hogy megtámadják hazánkat, és ezt meg is tették volna, ha IV. Károly visszatért volna a trónra. Mindezt megtudva vált világossá Horthy Miklós számára, hogy nem állhat az egykorvolt magyar uralkodó mellé, így elmondhatjuk, hogy Hevesy Pál a nagypolitikát is befolyásoló döntések részeseként is tevékenykedett. Ugyanígy – nem nehéz belátni – a párizsi követség első beosztott tisztviselőjeként is igen kényes terepen kellett mozgolódnia az első világháború után, és elmondhatjuk, hogy megnyerő modorával sok befolyásos tisztviselővel gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki. Hogy mást ne mondjunk, a francia külügyminisztérium egyik (máig nem ismert) tisztségviselőjét rá tudta venni, hogy 1922 júniusától rendszeresen adjon át bizalmas információkat a magyar követségnek. Ez a hírszerzés szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható kapcsolat aztán még Hevesy Pál Párizsból való távozása után sem szűnt meg, egészen az 1930-as évekig szállította a híreket. Párizsból aztán Genfbe, a Nemzetek Szövetségébe vezetett karrierjének útja, ahol a magyar képviseletet vezette. Ehhez fűződően Joó András megjegyzi, hogy ez volt pályafutásának csúcspontja, holott – teszi hozzá – rangban előrelépést jelentett számára az ezt követő madridi követi poszt. Hevesy nagyon jól látta a Nemzetek Szövetségének működésében a buktatókat, javasolt is reformokat ezen a téren. Ugyanígy a Trianon okozta sebek meggyógyítására is készített egy referátumot a legmagasabb politikai szintre is eljuttatva, ám ez a történelmi kuriózumok szintjén maradt, mert nem volt túl sok realitásalapja. Arról szólt ugyanis, hogy a vitatott elcsatolt területek kapjanak tíz esztendeig önkormányzati jogot, majd ezután népszavazáson döntsenek a hovatartozásukról. Mindemellett pedig, ennek a lépésnek mintegy az ellensúlyozására, a magyarokkal közös vámterületet ajánlott a környező kisantant országoknak, ám ezeket a felvetéseket a vezetőik mereven visszautasították.

1930 őszén került a madridi követség élére, de ténylegesen nem sokáig lehetett ott, 1931. december 10-én már haza is rendelték, igaz, papíron azért még tovább dolgozott ebben a munkakörben. Külön érdekesség, hogy ezután még évekig névleg ő maradt a madridi követ, akik viszont ez idő alatt „helyette” dolgoztak a spanyol fővárosban, csak ideiglenes ügyvivő státuszt kaptak. 1935-ben mentették fel végleg a madridi követség alól és a külügyminiszter „közvetlen rendelkezése” alá helyezték, aztán egy újabb furcsaság következett az életében: 1939-ben ideiglenesen (!) nyugdíjazták, ám ekkor már életvitelszerűen Londonban élt, amihez a Magyarországon bevezetett zsidótörvényekben számára rejlő veszélyek nagyban hozzájárulhattak. Persze ez felkeltette a brit elhárítás figyelmét, folyamatosan megfigyelhették, mivel a második világháború alatt is tartotta Magyarország vezetésével a kapcsolatot. Hevesy Pál már a második világégés idején, de utána is huzamosan és mélyen foglalkozott az agrárországok nemzetközi áruforgalma előtt álló akadályok lebontásának lehetőségeivel, illetve a búza nemzetközi forgalmazásának szabályozásával. Két könyvet is írt ebben a témában, amelyek közül a másodikra tudományos publikációkban is rendre hivatkoznak. 1952-ben brit állampolgárságot kapott, majd nemzetközi kapcsolatrendszerét felhasználva különböző nagyvállalatoknál vállalt munkát, a legtovább a Humphreys and Glasgow gázipari és petrolkémiai cég szolgálatában állt, itt még 94 éves korában (!) is aktívan fejtette ki tevékenységét. A hetvenes években járt Magyarországon, egy alkalommal a későbbi külügyminiszterrel, Jeszenszky Gézával is találkozott, aki akkor még az Országos Széchényi Könyvtár alkalmazásában álló történész volt. 1985 őszén letelepedett a tiroli Kitzbühelben, századik, Bécsben tartott ünnepélyes születésnapjára pedig még Habsburg Ottó is elfogadta a meghívást.

A memoárkötet szerkesztője rámutat arra, hogy „igencsak alapos szövegkritikai vizsgálatot igényelt a felhasznált szöveg egésze”, illetve a terjengős részeket le kellett nyesegetni az olvasmányosság érdekében. Hevesy Pál saját kalandos életútjának emlékkötetét szerette volna még életében megjelentetni, ezért jó néhány példányt küldött szerte a világban oda, ahol erre esélyt látott. A Müncheni Magyar Intézet ápolja szellemi hagyatékát, ahol legalább hat – majdnem megegyező – példány található ebből az emlékiratból. A sors furcsa fintora, hogy a memoárkötet ennek a bölcs, jó humorú idős úrnak a szerteágazó tevékenységéről csak 2025-ben jelent meg, értő történészi forráskritikával ellátva, hogy örök időkre megőrizze annak emlékét, hogyan is lehetett boldogulni a történelem különböző erősségű és szélirányú viharaiban egy olyan embernek, aki mindig tenni akart hazájáért.
 

 

■

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

■

Legfrissebb

Muki

November a gyász, az elmúlás, a veszteségek hava, a köddé vált emlékek emlékezetének időszaka. Ilyenkor azzal szembesülünk, ami elől szüntelen menekülünk, a „volt, nincs” fájdalmas érzésével, hajdani kincseink elvesztésével.

A múlt sebei és a kiengesztelődés esélye

Egy társadalomnak joga van tudni, hogyan működött az a rendszer, amely félelemből épített hatalmat. Nem az igazság megismerése ellen érvelek. A kérdés nem az, hogy megtudhatjuk-e az igazságot. Hanem az, hogy hogyan, milyen sorrendben, milyen körítéssel, és kinek a terhére.

Ordass Lajos naplója

Ordass Lajos evangélikus püspököt a naplóját közreadó kötethez írt tanulmányában Mirák Katalin „botlatókönek” nevezi, „akibe nemcsak saját egyházának tagjai, de a pártállami diktatúra vezetői és működtetői is rendre beleakadtak.”
2016–2026 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!