Gárdonyi, az íróapostol

„Fiam, tebelőled sohse lesz nagy ember, de a kenyeredet azért meg tudod keresni” – Répássy János, a főiskola egyik tanára jegyezte meg némi malíciával a magyarból megbukó Gárdonyi Gézának, ám még megélhette, miként ünneplik tanítványát az Egri csillagok című regénye kapcsán, melynek előtanulmányai során Törökországban is kutatott a 160 esztendeje született író, költő, az MTA egykori tiszteletbeli tagja. Dédunokájával, Keller Péterrel beszélgettünk e szűkre szabott életről, hitről és gyökerekről. 

– Dédapja halálának centenáriumán, amely tavaly volt, Gárdonyi-lázban égett az ország, az egriek különleges süteményt készíttettek az évfordulóra, s bort is palackoztak tiszteletére. Dédunokaként hogy látja, a külsőségek mellett az író kultusza is erősödött?

– Az elmúlt évben 26 rendezvényen sikerült együtt ünnepelnem a dédapámat szerető és tisztelő olvasókkal, kutatókkal szerte a Kárpát-medencében. Konferenciákkal, előadásokkal, beszélgetésekkel, műveinek feldolgozásával emlékeztek rá Győrtől Nagykaposig, Rimaszombattól Szegedig. A kiadványok közül kiemelném az Egri csillagok dédapám életében megjelent, négy szövegvariánsának együttes megjelentetését. A Magyar Tudományos Akadémia által Péczely-díjban részesült első kiadás szövegét dédapám folyamatosan tökéletesítette, a szöveg a szakralitás irányában fejlődik. Jelentős esemény volt, hogy az egykori alma mater jogutódja, az Eszterházy Károly Egyetem posztumusz díszdoktori címmel ismerte el dédapám pedagógiai tevékenységét. Felejthetetlen élményem, hogy a jubileumi évet zárva Egerben dédapám halála évfordulóján Bábel Balázs érsek úr felolvasta a napra pontosan ötven évvel korábbi, még kispapként megfogalmazott dolgozatát, ami megerősített abban, hogy dédapámat az égre figyelő emberek mindig is tisztelték, szerették és értették.

– Úgy tűnik, az irodalmi kánonba végre bekerülhet az életműve?

– Ha megengedi szándékosan félreértem a kérdését… Dédapám a Bibliát tartotta a könyvek könyvének. Értéknek azt tekintette, ami a Végtelennel áll kapcsolatban. Bábel érsek úr példája mutatja, hogy több kánon is létezik. Az igazán fontosba, a katolikus felfogáshoz hasonlóan, olyan életművek tartoztak és tartoznak, amelyek az isteni kinyilatkoztatást közelebb vitték, viszik az emberekhez. Korábban nyilvánvaló volt ez, de mára már újból több irodalmár is elismeri, hogy dédapám életműve ennek a kánonnak része.

– Miben látja a hosszú mellőzés okát?

– Dédapámat nem véletlenül nevezte Pintér Jenő magányos fának. Mindig a saját útját járta. Elsődlegesen a vertikumra, az égre figyelt. A vertikum meghatározó eleme a Jézus-követés. A vertikum a horizontális, világi dolgokkal az apostolkodásban érintkezik. Az apostolkodás dédapám számára a magyarság lelki felemelését jelentette. Erre tette fel életét. Tudta és vallotta, hogy az apostolok feladata a szolgálat. Ők nem embereknek, hanem a Teremtőnek tartoznak elszámolással. A mellőzés oka?! A tizenkét apostol közül csak János nem halt vértanúhalált…

– Az idén, születésének 160. évfordulóján milyen programok voltak és lesznek országszerte?

– Istennek legyen hála, ez az esztendő is bővelkedik eseményekben. Komáromban a Múzeumbarát Kör, az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Devecserben a város és a Gárdonyi Emléktársaság rendezett ez idáig konferenciát. Sokat mondó, hogy az 1300 lakosú Szuhogy községben közel százan ünnepelték dédapámat a Magyar Költészet Napja alkalmából. 

Idén is jelenik meg újdonság. Az évfordulóra könyvvé formáztuk első regényét, az Álmodozó szerelmet, ami 1886-ban a Győri Közlönyben folytatásokban látott napvilágot. Ezzel kapcsolatban több könyvbemutatóra is lehet még számítani. Az elsőre Devecserben, ahol a regényt írta, majd reményeim szerint Somogyországban is. A regény érdekessége, hogy dédapám balatoni, somogyi kötődésének is bizonyítéka. Szerepel benne Karád, Andocs, Zamárdi és „természetesen” Szőlősgyörök is.

– Mit jelentett számára a Balaton?

– Erről lehetne hosszan elmélkedni. Egy mondatát idézném csak, amiben minden benne van, és ami önmagában elegendő ahhoz, hogy a tó szerelmesei közé sorolják: „a Balaton az Isten költeménye”. 

– Gárdonyi a közelmúltban kapta meg posztumusz a Devecser díszpolgára címet. Annak a városnak az elismerését, ahol – több műve mellett –, a Fel, nagy örömre kezdetű, ismert karácsonyi dalunk szövege született…

– A díszpolgári cím „fel nagy örömre” érzést kelt bennem. A Magyar Örökség Díj, a posztumusz díszdoktori cím után a díszpolgárság a harmadik olyan elismerés, amit a halála után kapott meg. Üzenet értékűnek tartom, hogy Ferenczi Gábor polgármester úr magyartanár is, valamint azt, hogy az elismerést azon a napon adta át, amikor Devecserben létrejött a Gárdonyi-települések szövetsége.

– Karádi tanítóskodás után került Devecserbe. Azt tartják róla, nem nagyon szeretett tanítani, csak olvasni. Mindez legenda vagy valóság?

– Nagyapám az életrajzban valóban utal arra, hogy dédapám Sárváron már szakítani akart a tanítósággal, de ugyanazon részben arról is beszámol, hogy az óraadás munkájától saját találmányú pedagógiai ötletével függetlenítette magát. Versbe szedte minden tárgyból az évi tananyagot. Az egyik verssor a kérdés. A rímelő verssor rá a felelet. Az osztály legidősebb tanulója felolvasta a kérdést. A gyerekek rámondták kórusban a feleletet. Évzáróra mindenki tudott mindent. A tanfelügyelő úr majd beleszakadt a nagy dicsérgetésbe. Ez így együtt számomra nem azt jelenti, hogy elhanyagolta volna a munkáját. Sőt…

Egyébként azt is feljegyezték, hogy már befutott író, amikor 1908-ban egy róla elnevezett önképző kör tagjait – tehát diákokat –, arra biztatott, hogy tanulják meg tőle az élet szépségeinek megismerését, megbecsülését, Istennel való kapcsolatát. Ezek után mindenki döntse el maga, szerethette-e dédapám a tanítói pályát.

– Hírlik, Dankó Pistával is nyerő párost alkottak; Dankónak elég volt elküldenie a szavak magánhangzóit, és sorra születtek a hallgatónóták…

– Mély és őszinte barátság kötötte össze kettőjüket. Közel hatvan dalszöveget írt dédapám Dankónak, aki egyedül csak tőle fogadott el zenei tanácsokat. A Dankó-nóták sikerét Buváry Lívia a kitűnő szövegekkel magyarázza. 

– Ön sokat tesz is azért, hogy dédapja szellemi örökségét életben tartsa. Rendezvények, kötetek, tanulmányok sora bizonyítja mindezt. Mások is – köztük Cs. Varga István irodalomtörténész professzor is megszállott népszerűsítője. Vannak-e fehér foltok még az életműben, s ha vannak, hol keresendők?

– Végtelen hálával tartozom Cs. Varga István tanár úrnak, aki egriként, irodalomtörténészként több mint egy évtizede biztat, segít szolgálatomban. Ha ő nincs, nem tudtam volna hat éven át Szőlősgyörökön Göre Gábor Humorkonferenciát és szellemi alkotó műhelyt szervezni, ahová az ország legkiválóbb Gárdonyi-szakértői jöttek előadni. Ezek a konferenciák is hozzájárultak az életmű értelmezéséhez, kifehérítéséhez, azaz a szakralitás újrafelfedezéséhez. Új kutatási területnek számít prózapoetikája, nyelvművészete, kisregényeinek világa, az életmű világirodalomban való pozicionálása. Előkészületben van egy Gárdonyi-szótár is. 

– A Balaton háttértelepülésére, Szőlősgyörökbe nyúlnak vissza a gyökerek. Gárdonyi édesanyjának földjére, ahol megérintette Isten, s a hitétől semmi és senki nem tudta eltéríteni…

– Dédapám sorsában és művészetében is szegletkőnek számít Szőlősgyörök, mert az életelvei között itt fogalmazta meg a Jézus-követést. Ennek szellemében vállalta az apostolkodást, ennek erejével volt képes elviselni és kezelni személyes tragédiáit, ennek szépségéről vallanak művei, ennek bizonyítéka utolsó üzenete a halálos ágya mellett állókhoz, mely így hangzott: az Isten az én szívemben lakik.

Öröm számomra, hogy sikerült ükanyám, dédapám két fiának, Gárdonyi Sándornak és Gárdonyi Józsefnek, a nagyapámnak, valamint a feleségének, a nagymamám és nagymamám családtagjainak hamvait idén Szőlősgyörökben újratemetni. Köszönet jár a faluvezetésnek, hogy ezt a sírt is védetté nyilvánította.

– Szívesen élt volna dédapja korában?

– Nagyon szívesen. Küzdelmes, de a mainál Isten-közelibb és emberibb világnak érzem. Hálát adok „az én falumban”, Szőlősgyörökön élő ismerőseimnek, hogy vissza-visszavarázsolnak jóságukkal és szeretetükkel abba a világba.