Gelle közeli gótikája

Régi igazság, hogy ha gótikus templomot akarunk találni a történelmi Magyarországon, akkor azt leginkább a Felvidéken kell keresnünk. A jelenlegi határhoz talán a legközelebb, légvonalban hat–hét kilométerre, a csallóközi Gellén (szlovákul Holice) lelhetünk rá mindjárt egy ilyen szép, Szent Péter és Szent Pál tiszteletére emelt istenházára.

A bevezetőben szereplő igazságnak okát pedig – sejthetik talán – a 150 éves török megszállásban, és a hozzá kapcsolódó háborúkban kell keresnünk. Ezek együttesen tarolták le a Délvidéken, az ország középső területein, de még az erdélyi részeken is a hódoltság előtt épített templomaink nagyobbik részét. A Duna ágaitól, mocsaraitól védett Csallóközt jobbára elkerülték a török hadjáratok, így aztán az 1253-ban, oklevélben először említett Gelle templomát, ha nem is eredeti pompájában, de ahhoz erősen hasonlító formában ma is megcsodálhatjuk.

Egy 2006-ban elvégzett régészeti és művészettörténeti kutatás szerint az említett oklevél már a tatárjárás után újjáépített templomot említi, a hozzáértők pedig arra a következtetésre jutottak, hogy Gelle azon falvaink közé tartozott, ahol Szent István törvénye szerint templomot emeltek, hogy a környező településekről, szám szerint kilencről ide járjanak vasárnaponként az emberek szentmisét hallgatni. (Az is ott volt aztán a szent király rendelkezési között, hogy aki ezeken az istentiszteleteken nem viselkedett megfelelően, azt meg is vesszőzhették, haját pedig lenyírhatták.)

Érdekes, a gellei templomról Draskovics György (1599–1650) váci püspök és pozsonyi kanonok 1634-ben megemlíti, hogy húsz jobbágyfalu jár ide misére. Azt is érdemes aztán megjegyezni, hogy 1940-ben, amikor ismét magyar közigazgatás alá került a terület, éppenséggel a központi Egyházgelléből, Ógelléből, Beretfából és Csallóközpósfából alakították ki a mai Gellét, amelynek kétezerkétszáz lakosából ezernyolcszázan voltak a magyarok egy 2021-es népszámlálás szerint. Tiszta magyar terület volt ez mindig, csak a párizsi urak döntései nyomán került a megalakuló Csehszlovákiához.

A kezdetben román stílusban, téglából felhúzott, majd egyre inkább a gótika jegyeit felvevő istenháza tornyai korábban nyolcszög alapú gúlákat formáztak, ezek már a huszadik században kapták meg mai alakjukat. A mellettük lévő fiatornyok viszont maradtak a régiek, mint ahogyan a templomhajó és a szentély falazata sem változott sokat az évszázadok folyamán. Nem így a hajó boltozata, amely a szentélyhez hasonlóan 17. századig bordás keresztboltozatú volt, ennek elbontása után kapta meg a ma is látható formáját. A hajót és a szentélyt elválasztó diadalív viszont tisztán gótikus, mint ahogyan az a szentély északi falán lévő, 1400 körül kőből kifaragott, talán éppen Szent László királyunkat formázó gyámkövön nyugvó szentségház is. Ezzel szemben egy szintén gótikus, oszloppal tagolt kettős félköríves ülőfülkét találunk, ahol a templom plébánosa foglalhatott a szertartások egy-egy szakaszában helyet.

Gellének, pontosabban Egyházgellének tehát mindig volt papja, a település első írásos emléke szerint a pozsonyi vár birtokai közé tartozott. Egy 1328-as rendelkezés szerint adómentességet kaptak az itt élők, sőt saját úriszéket is felállíthattak, tehát ítélkezési jogokkal is bírtak. Mátyás király idején aztán megérkeztek a városi kiváltságok is Egyházgellére, de ennek nem lett komolyabb kifutása, egy 1599-es összeírás szerint már az örökös pozsonyi főispánok, a vöröskői Pálffy család birtokai között találjuk Gellét is.

A legutóbbi kutatásnál előkerült freskók keletkezését a 14. század végére teszik a szakemberek. A szentélyben szent Péter és Pál mellett ott sorakoznak az apostolok, felettük pedig bibliai jelenetek maradványait láthatjuk. A hajó falain is találunk freskótöredékeket, de a csúcsíves, tágas ablakok már nem az eredetiek, a múlt század utolsó harmadában készülhettek. A hajó déli falán találjuk Mórocz Zsuzsannának és férjének a síremlékét. A Mórocz család a templom kegyura volt a 16. és 17. század fordulóján. A süttői vörös mészkő táblát, tetején a két családi címerrel, a férj, Törös János állíttatta, aki többek között Pázmány Péter esztergomi érsek kancellárja is volt.

A falu híres szülöttei közül még Mentzer Maxot emelném ki, aki az 1906-ban, már Amerikában született divatmogul, Estée Lauder apja volt. Gelléről vándorolt ki az Újvilágba, csakis a jobb megélhetés reményében.

A szerző felvételeivel