JEL újság

Gondolj rám mint feltámadottra...

Fülöp Zsuzsanna2022.10.04

A kaposvári KÉSZ talán szervezetünk egyik legrégibb és egyik legnagyobb taglétszámú, régtől fogva gyümölcsőzen működő, keresztény misszióját hűen teljesítő csoportja. E sorok írója csupán másfél éve, Budapestről költözve, jövevényként csatlakozott e népes és lelkes tagsághoz, és azóta ismerkedik a helyi szokásokkal, felkeresve a város templomait, plébániáit, ahova lakóhelyük szerint a KÉSZ-tagok tartoznak, illetve ahova a szentmisékre és akár egyéb közösségi alkalmakra is járnak.

Egyike ezeknek, Kaposvár számos római katolikus temploma közül, a donneri Szent Kereszt-templom – mindenki így nevezi –, amely a város egy ódonabb, ám új házakkal is folyton gyarapodó negyedében áll.

Kaposvár lakossága híven őrzi egy XIX. századi svájci betelepülő nevét: Donner János serfőző mesterét, aki a városnak a Kapos folyón túli nagy, akkor még silány minőségű, mocsaras területét megvásárolta és ott házat majd sörfőzdét épített. Nagy változásokat hozott az idő, a svájci úr ráhagyta a nevét a ma már kellemes kertvárosi negyedre, amelyet csak „a Donner” elnevezéssel illetnek a városlakók.

Ma ott, a Bartók Béla utca elején áll Kaposvár talán legmeghittebb temploma, a Szent Kereszt római katolikus plébániatemplom, amelyre méltán büszke keresztény közössége: ez az egyetlen imaház a városban, amely a 40-es évek elején teljes egészében közadakozásból épült. A híveket ma már a nemrégiben felújított közösségi terem várja, s idén, a nyár egyik szép vasárnap délutánján (július 3-án) felemelő ünnepségre gyűltek össze: egy különös kőkereszt felszentelésére.

Induljunk ki mégis a templom szentélyéből, ahol a belépőnek legelőször valószínűleg az oltár mögötti falra helyezett nagy méretű alkotás tűnik a szemébe: a kereszten függő, szenvedő Krisztus, amit feszületnek hívunk. Egyszerűbben Korpusznak is nevezzük a Megváltónak ezt a fajta ábrázolását. A latin szó, corpus (filozófiai és egyéb jelentését most mellőzve) általában érzékelhető anyagi valóságot jelent s átvitt értelemben a keresztény művészek Krisztusra alkalmazták.

Hangsúlyos jelentéssel bír minden nagyböjtben, a húsvétra való készület idején, ám végül elkövetkezik az, amire a nagyszombati liturgia így válaszol: „érezze meg az egész nagyvilág, már tovatűnt a bűnnek árnya” (Exultet), Jézus feltámadott. Tudjuk, hogy a kereszten függő test a Megváltó földi történetének csak egyik állomása, s túllépett rajta azon a szent éjszakán, amelyet a költő, Paul Claudel így ír le: „A telihold ragyog mozdulatlanul / az örökkévalóság közepén. / Boldog éjszaka, mely egyedül ismerte az órát / midőn Jézus feltámadott!”

Írásunk címsora szerint – folytatása alább olvasható – a költő az Üdvözítő szájába szelíd felhívást adott, s jelen esetben ez egy újszerű módon megalkotott szép kőszoborra illik.

A donneri templom közössége a következményt akarta „kőbe vésetni”, azaz megjeleníteni azt, hogy az Úr már elhagyta keresztjét, a Korpusz helyén immár átjár a levegő: megdicsőült testét nem tartják fogva a szögek, mert „Nincs itt, feltámadt!” Plébánosuk, Vörös Péter ünnepi beszédében elmondta, hogy a város önkormányzata és a plébánia közössége Péteri Pálra, a donneri hívek hosszú éveken át gondot viselő pásztorára is akart e művel emlékezni. „Ezzel a kereszttel emlékeztessük önmagunkat keresztény gyökereinkre és arra, miképpen szeretnénk élni Magyarországon és Kaposváron” fogalmazta meg Szita Károly polgármester azt az elvárást, amelyet az egész városhoz intézett.

A városlakókat ismerve, úgy találjuk, nagy többségük örömmel megszívleli e kérést, de a templom előtti téren látható szobor ritka művészi megfogalmazása megállásra és elgondolkodásra ösztönözheti az arra sétáló idegent vagy látogatót is. Az alkotó kaposvári művész, Kling József, akit az egyházi művészet elkötelezettjeinek egyikeként ismer a város és tágabb körben az ország. Csak egyet említünk a közelmúltból, amelyet a 2021-ben megtartott eucharisztikus kongresszus tiszteletére alkotott. Ez a munka a magyar szentek és boldogok emlékműve Kaposfüreden, a római katolikus plébánia kertjében.

E sorok szerzője is, aki az új kőkeresztállítás ünnepére véletlenül vetődött el – ha vannak véletlenek –, örömmel fedezte fel a „negatív Korpusz” megjelenítését. Mindnyájan jó érzéssel tekinthetünk erre az alkotásra, mert nem a szenvedés és a halál üzenetét hordozza, hanem a világban jelenlévő élő Krisztus végtelen dimenzióját hirdeti, mintha a vers szerzője, Slang Anikó hangján így szólna hozzánk: „Ne úgy gondolj rám, ember, mint keresztre feszítettre. / Gondolj rám úgy, mint feltámadottra, örök élet szerzőjére. / Megrettent világnak vigasztalójára. / Vigyétek feltámadás jó hírét, senki ne álljon halál sorába!”

Fülöp Zsuzsanna
Fotók forrása: Kaposvári Egyházmegye

 

 

2022-10-04

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Huszonnégy láb

Egyszer csak Jézus fölállt a vacsoraasztaltól. A közelben ülők csodálkozva követték tekintetükkel. Amikor már-már azt hitték, végre kezdik megérteni, hogy a mester mit miért tesz, akkor mindig valami váratlannal lepte meg őket

Különös halászat

A víz úgy ringatta őket, mint anya az álmos gyermekét. Az ég lámpásai hunyorgó fényükkel beragyogták a csöndesen szundikáló, tükörsima tavat, amit ők csak Nagy Víznek neveztek maguk között. Ha lemegy a nap, kimegyünk a Nagy Vízre, szokták mondani egymásnak.

Legendák nyomában

Országjárásunkat most az Aranyosszék két patinás településén tett múltidéző és jövőt remélő vizitációval folytatjuk. Az Erdélyi-középhegység keleti részén elterülő Torockói-hegységben, a Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!