Győri anzix

Nyaranta általában mindig más és más tájba, városba szerelmesedünk bele feleségemmel. Idei bakancslistánkon Győr szerepelt, ahol csak átutazóban jártunk eddig, ám Arrabona a hőségben is bűvölt bájaival, s közterületeinek tisztaságával. Főtérre futó, hangulatos sikátoraival, olajfáival, leándereivel, már délelőtt is érzékelhető, estére felélénkülő pezsgésével. Szakrális múltjával, képző- és iparművészeti örökségével, hiszen a Mosoni-Duna, a Rába és a Rábca torkolatában elterülő városhoz számos jeles személyiség kötődik.

Többek között Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrász-, érem- és grafikusművész, aki 1906-ban Nagyszebenben született, de tíz év múlva már Győr utcáit járta, mivel családja a román betörés elől idemenekült, és 1922-ban végleg itt telepedett le. A helyi bencés gimnáziumban maturált, s már 18 évesen bemutatkozott alkotásaival. 1979-ben a Győrnek adományozott műveiből állandó kiállítása nyílt a Káptalandombon lévő püspöki udvarbíró házban, ahol interaktív tárlaton ismerkedhetünk a város díszpolgárának művészetével. Borsos Miklós azt vallotta: „Öröm, megindultság, szellemi-lelki emelkedettség – ezt adja a művészet azoknak, akik alkatilag képesek a befogadására. A nagy mesterektől ezt kaptuk. Nagy és kötelező örökség. Megtagadni meddő kísérlet, játszani vele, eljátszani – cinikus felelőtlenség!” S milyen maiak a Visszanéztem félutamból című kötetében olvasható sorai is: „Az emberek, a nép lelke nem a templomban van. Oda a lelkiismeretüket viszik, és megkönnyebbülve jönnek el. A természetük, a lelkük a piacon van, és onnan megrakodva térnek haza.”

Az úgynevezett Kreszta-házban Kovács Margit bámulatos kollekciója láttán földbe gyökerezik a láb – akárcsak Szentendrén, ahol ötven éve hívogatnak művei –, de soha nem lehet betelni velük. A győri születésű Kossuth-díjas kerámiaművész alkotásain a szépség öröme érződik; legyenek azok balladai sűrűségű jeleneteket ábrázoló reliefek, humoros vagy groteszk alakok, szarvasos, gyümölcsös vagy madaras tálak. Pazar népmesekincsünket, a népélet ezernyi mozzanatát, nők és férfiak olykor pajkos mozdulatát megörökítő munkáin sokáig időzik a szem, hiszen e különleges formakincs, virtuóz technika, látszólagos könnyedség kifogyhatatlan kezdeményezőkészségről, el nem apadó fantáziáról árulkodik. S arról a bravúros mesterségbeli tudásról, mely a legkiválóbbak közé emelte. Ráadásul úgy, hogy e monumentális életműben középkori formakincs és népművészet kapaszkodik egybe; a kommunizmus évtizedeiben is teret engedve a szakralitásnak. Az egyik teremben jó letelepedni a képernyő elé, s belefeledkezni a Kollányi Ágoston írta-rendezte, Az agyag poétája című lírai portréfilmbe, mely még közelebb hozza a művésznőt, hiszen végigkísérhetjük azt az alkotófolyamatot, miként lesz a nedves agyagból díszes ruhát öltő, viruló szépség…

Váczy Péter műgyűjtő ódon bútorai hívogatnak a Nefelejcs közbe, a Magyar Géniusz Program támogatásából 54 millió forintból felújított, úgynevezett Vastuskós házba pedig a Patkó Imre-gyűjtemény reprezentatív anyaga – köztük Picasso, Kassák, Kondor Béla, Keserű Ilona művei. Mintegy száz műtárgyból nyílt itt egy reprezentatív válogatás, mely képet ad a 20. századi magyar és nyugat-európai művészet stílusirányzataiból. A pazar állandó kiállítás kamaraterme Kováts Albert Munkácsy-díjas festőművész alkotói világába kalauzol bennünket Übü örök című tárlatával.

Az Esterházy-palotában Petőfi és kortársai Győrben című kiállítással készült a város a bicentenáriumra – megidézve a korabeli eseményeket, kapcsolatokat, vallomásokat –, középpontba állítva a lánglelkű zsenit, ki a győri lányok után is megfordult anno csakúgy, mint társai… Ottjártunkkor az épület emeletén a legendás vadnyugatba csöppentünk; cowboyok és indiánok világába, ahol akár indiánfejdíszben is fényképezkedhettünk.

A Káptalandomb szintén bőséges látnivalót kínál; a székesegyház előtt Szent László, a lovagkirály alakja fogad bennünket bronzba öntve. Alkotója az a Lebó Ferenc, kinek Somogyváron is áll egy szobra az apátsági romok között. Pazar eleganciával szembesülünk a Szent László Látogatóközpont épületeiben, a székesegyház kincstárában, amelyben hazánk egyik legértékesebb egyházi gyűjteménye látható. A kiállításon ezer esztendő ölelkezik össze. Liturgikus tárgyak idézik a kort, s az ember szinte látja maga előtt a főpapot, kezén a díszes gyűrűvel, s a mozdulatot, ahogy felmutatja az Úr testét…

A győri egyházi kincsek titokzatos történetéről, valamint a korabeli értelmiség kálváriájáról olvashatunk egyébként Galgóczi Erzsébet Szent Kristóf kápolnája című kisregényében. Zágon József egykori püpsöki irodaigazgató ugyanis a karmelita rendház kriptájában 46 darab felbecsülhetetlen értékű egyházi ereklyét rejtett el az oroszok zabrálása idején, 1949 januárjában, mielőtt elhagyta volna az országot, s a két fémládából 1977-ben sértetlenül előkerültek az igazgyöngyökkel és drágakövekkel díszített kegytárgyak, köztük számos gótikus, reneszánsz és barokk kehely, díszes pásztorbot, egy igazgyönggyel dúsan díszített püspöki süveg.

Megrendítő e találkozás évszázadok relikviáival, csakúgy, mint a Boldog Apor Vilmos Emlékkiállítással, amely a püspök életét veszi nagyító alá – gazdag dokumentációval, hangbejátszásokkal, filmrészletekkel, a legmodernebb kiállítás-technikai eszközökkel. Mindenkinek mindene akart lenni a főpap, s hogy mentse a lányokat, asszonyokat az orosz katonáktól, vállalta a vértanúságot is. Az egyik terem falán az 1944. április 13-i győri bombázás áldozatainak névsorát olvashatjuk. A legidősebb egy 77 esztendős nő volt, a legfiatalabb pedig egy egyéves gyermek. A pincehelyiségek máig őrzik 1945 húsvétjának tragédiáját: a boltív a golyónyomokat, a mártír főpap életáldozatát pedig az eleven emlékezet. Százak, ezrek imádkoznak szüntelenül mielőbbi szentté avatásáért, örökre megjegyezve a püspöki bölcsességet: „A kereszt erősíti a gyengét, és szelídíti az erőset.”

Boldog Apor Vilmos márvány szarkofágja a XI. században már álló, de végleges formáját csak a XVIII. században elnyerő székesegyházban található, a Szent László-hermával szemben, amely előtt a hat, közelmúltban szentelt pap is fejet hajtott, miután újmisés áldásban részesítették a híveket. A székesegyházban őrzik a Könnyező Madonna kegyképet, mely előtt 1996. szeptember 7-én az azóta már szentté lett II. János Pál pápa imádkozott. Mi is letérdelünk, hogy hálát adjunk, s megfogalmazzuk szándékainkat, kéréseinket e szellemi harc uralta, diabolikus világban.

A szellemi-lelki-intellektuális töltekezés mellett jóféle borokat kóstoltunk, és a halászlé sem maradhatott el sétáink során. A Radó-szigetet is felderítettük. Ez a város egyik legromantikusabb, a Rába két ága által közrefogott területe, ahol a nyári szellő halkan fülünkbe súgta: Győr visszavár.