Ha én forrás lennék

Ha én felhő lennék, két hazám is lenne,
földről égbe szállnék, onnan le a földre,
naponta meghalnék és újjá születnék,
örökké búcsúznék, örökké érkeznék.

Ha napsugár lennék, szeretni szeretnék,
bátor esőcseppek szerelmese lennék,
átölelném őket mind a hét színemmel,
percig élnénk együtt örök szerelemmel.

Ha víztükör lennék, soha nem hazudnék,
minden tekintetnek igazat mutatnék,  
olyannak láttatnám, amilyen a lelke,
tükrömben mindenki önmagára lelne.

Ha én forrás lennék, azzal nem törődnék,
kristályos vizemből ki és mennyit innék,
gyűjteném cseppjeit égnek és a földnek,
csillapítnám szomját minden érkezőnek.   

Ha én folyó lennék, csak szabadon járnék,
tengerek ölébe önfeledten folynék,
nem volnék birtoka egyetlenegy tájnak,
csak az Úristennek és a nagyvilágnak.

Ha én harmat lennék, titkokat őriznék,
minden jót és rosszat tiszta cseppé szűrnék,
mire kiolvasnád, mire megfejtenéd,
eltűnnék, de holnap újra visszajönnék.



Könyörgő
 

Égess ki belőlem minden rosszat
másoknak ami sírást hozhat

híve legyek az igaz szónak  
ne vessek ágyat gonoszoknak  

pusztuljon gyenge gyávaságom
kényelmem túlzott biztonságom  

ne kíméld azt ami nem hat
nem lobog és nem lobogtat

késztess szerelmes békességre
örökös harcra készenlétre

porladjon ami nem emel föl
messzebbre visz a Jóistentől

nem fakad esti szép meséből  
nem ejti ajkam tiszta szívből

tereljen fényed tengertúlra   
ahol a fáknak nincs árnyéka!



Áldd meg tüzünket!

Édes Istenünk, segíts minket,  
áldd meg lángoló szép tüzünket,
legyen hű társunk jóban, rosszban,
árasszon meleget otthonunkban,

áramoljon a termő ágban,
madár  szárnyában, rózsafában,
lobogjon szívben, szíves szóban,
ünnepi órán, hétköznapban!

Világítson az éjszakában!

Csider Sándor