Háború és béke

Szerencsés időpontban születtem. Nem éltem át háborút. Tizennégy évvel a II. világháború és mindössze három évvel a magyar forradalom után. És bár nehéz évek voltak, mind a mai napig nem éltem háborús területen. Ez a nemzedék a háborút már nem vette komolyan. Pedig amikor mentünk a pincébe fát vágni, édesanyám mindig elmondta, hogy ott vészelték át az ostromot. Ez nem volt könnyű abban a szűk lyukban. A bejövő szovjet katonákról is mondott történeteket, amelyeket – gyerekként – szinte mesébe illőnek találtam. 

A mai nemzedék számára a háború még távolabbi gondolat, bár határainktól pár kilométerre véres háború zajlik. Németországban bevezetik a hadkötelezettséget, a külföldre utazó hadköteles korúaknak be kell jelenteniük külföldi útjaikat. 

De mi is a béke? Ennek a szónak mindig volt politikai színezete. A kommunista Magyarországon is. Amikor fiatalok voltunk és hallottuk egy-egy plébánosról, hogy az bizony békepap, akkor ez jel volt arra, hogy kerüljük az illetőt, a miséit. A papi békemozgalom eszköz volt az akkori kommunista állam kezében.

Visszaéltek egy mindenki által nagyra becsült értékkel. Emlékezzünk vissza, hogy akkoriban csak néhány évvel voltunk a rettenetes világégés után. A tanulság az egész manipulált koncepció mögött az, hogy a béke a közös nevező, a közös érték az egymással gyökeresen ellentétes világrendek és rendszerek között. Ez az igazság jutott eszembe, amikor most a Fülöp-szigeteken a háború és a béke kérdéséről gondolkodom.

„Amerika megtámadta Iránt” – mondta John atya cebui rendházunkban. Mindenki megdöbbent. Az egykori gyarmatosító Amerika befolyása a Fülöp-szigeteken továbbra is nagyon erős. Az átlag filippínó inkább a demokraták felé hajlik, ezért Trumpra eleve kritikusan tekintenek. Most viszont az volt a kérdés, hogy ennek a háborúnak mi lesz a kihatása ránk, a Közel-Kelettől több ezer kilométerre. Arra senki sem számított, hogy nemsokára két és félszeresére növekednek majd a benzinárak, míg a gázolajé mintegy ötven százalékkal. Ennek a változásnak az egész társadalomra hatása van. Nemcsak a mindennapi közlekedés ára emelkedett nagyon magasra, hanem ezek nyomán az élelmiszerárak is. Megszaporodott azok száma, akik már nem tudnak naponta háromszor enni. A mi egyetemünkön például már csak hetente négyszer van jelenléti oktatás, annyira megdrágult a bejárás. 

Marcos elnök 2026. március 24-én nemzeti energiavészhelyzetet hirdetett meg. Ennek az egész világon elterjedt a híre. Sokan úgy tudják, hogy ez volt az első és eddig egyetlen ország, amely ilyet vezetett be. Pedig több mint hétezer (7000) kilométerre van a Közel-Kelettől. Közvetett módon azonban sok Fülöp-szigeteki vált a háború „áldozatává”. Nem harcokban haltak meg, hanem olyan szintre emelkedtek megélhetési költségeik, hogy túlélésük megkérdőjeleződött.

A szigetország a kőolajtermékek importőreként erősen függ a külső üzemanyag-ellátási forrásoktól. Nagyszámú külföldön dolgozó polgára miatt sorsdöntő számára más gazdaságok fejlődése is, hiszen átutalásokkal onnan érkeznek azok a hatalmas összegek, amelyek a hozzátartozók ellátását biztosítják. Sokak munkahelye éppen a Közel-Keleten található, ahol a gazdaság most szenved a háború miatt. A globális olajtermelés és -szállítás zavarai ezért itt sokkal erősebben érződnek, mint amit a távolság indokolna.

Mindezekkel kapcsolatban magasra csaptak a politikai indulatok. Ez az ország Amerika legfontosabb délkelet-ázsiai szövetségesének számít. Trump amerikai elnök Venezuela elleni támadását, az elnök elfogását sok filippínó elismeréssel fogadta. Most azonban, amikor a Fülöp-szigeteki olajárak a magasba emelkedtek és a közel-keleti olajfinomítók lebombázása után kevés a remény a gyors javulásra, egyre többen kezdik szidni a jelenlegi amerikai elnököt. Pedig sokan tőle várták az orosz–ukrán háború befejezését, a békekötését. Akiről azt hitték, hogy meghozza a békét, újabb háborúkat robbantott ki. Szembekerült a Szentatyával is, aki az egész egyházat imavirrasztásra hívta a békéért. „Itt [az imádságban] találunk gátat annak a mindenhatósági tébolynak a feltartóztatására, amely egyre kiszámíthatatlanabbá és agresszívebbé válik körülöttünk. Az emberi családban az egyensúlyok súlyosan meginogtak…” – emelte ki a pápa az április 11-én a Szent Péter-bazilikában tartott imavirrasztáson elhangzott beszédében.

Amikor erre Trump ellenségesen reagált, az még nagyobb csalódást keltett a hívekben. Alberto Uy, Cebu érseke „mélységesen elszomorítónak” nevezte Donald Trump amerikai elnök XIV. Leó pápával szembeni kijelentését, és kifejtette, hogy a pápa csupán „a világ lelkiismeretét” tükrözi. Uy érsek rámutatott: a pápa nem vesz részt politikai versenyben, hanem az erkölcsi igazságokra hívja fel a figyelmet, különösen konfliktusok és igazságtalanságok idején. „Minden háborúnak, minden erőszakos cselekedetnek, minden igazságtalan döntésnek mindig van arca – egy síró gyermek, egy gyászoló anya, egy szétesett család arca. Ezt látja a Szentatya. Ez az, ami megérinti a szívét” – tette hozzá. Az érsek arra kérte a nyilvánosságot, hogy ne csak a politikai tekintélyre, hanem a lelkiismeretükre is hallgassanak, reményét fejezve ki az alázat és az együttérzőbb világ építésének megújult elkötelezettsége iránt.

A háború kérdésében számunkra a Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) ad útmutatást. Van-e igazságos háború? A KEK (2307-2317) a háborút a bűn következményének tekinti, és határozottan a béke előmozdítására szólít fel. Bár elítéli a háborúk pusztítását, elismeri az önvédelemhez való jogot – szigorú feltételek (arányosság, ártatlanok védelme) mellett –, ha a békés eszközök kimerültek. 
A katekizmusból két dolgot mindenképpen alá kell húzni:

1. Ha nincs esély egy háború megnyerésére, akkor erkölcstelen a folytatása. Amikor nyáron Magyarországon jártam, nagyon sok ismerőstől hallottam, hogy az utolsó emberig küzdjön Ukrajna, mert „igazuk van”. Csak azért, mert igazuk van! Arra nem gondolnak, hányan haltak meg, hány értékes szántóföld művelhetetlen a háborús cselekmények miatt. A cebui ebédlőnkben is vitatkoztam erről a verbita atyákkal. Én a volt Szovjetunióban dolgoztam, el tudom képzelni a pusztítást – ők pedig mindig csak arról beszélnek, hogy „kinek van igaza”. A magyar nóta azt mondja Kossuth Lajos hadba hívásáról: „mindnyájunknak el kell menni”. A KEK szellemében azonban Görgeynek volt igaza, aki tudta: a nemzet túlélését kockáztatná a további emberáldozatok sokasága. 

2. A közhatalomnak joga és kötelessége az állampolgárokat a nemzetvédelem szükséges kötelezettségével megterhelni. Vagyis kellenek katonák, kell a sorkötelezettség veszélyhelyzetben. Sok magyar honfitársunk (és európai), különösen a fiatalok, nem tudják és nem akarják ezt elfogadni. Itt, a Fülöp-szigeteken sem, mert itt általában azt hallom, hogy „Amerika úgyis megvéd minket”.

A Katolikus Egyház Katekizmusának útmutatását áttekintve azt is gondoljuk át, mit mondott a Szentatya a mostani háborúkról. Rámutatott, hogy a világban hatalmas összegeket fordítanak rombolásra, miközben a gyógyításhoz és az oktatáshoz, a helyreállításhoz szükséges források hiányoznak. Ez egy „feje tetejére állított világ – mondta –, amely ellen minden jóakaratú embernek fel kell emelnie a szavát”. Ugyanakkor reményteli képet festett az emberiségről: „A világot néhány zsarnok rombolja, de testvérek sokasága tartja össze.” Ezzel összefüggésben az emberiség egységéből vezette le a béke lényegét: „A békét nem kell feltalálnunk: fel kell vállalnunk azáltal, hogy felebarátunkat testvérként ismerjük el.” Erre kell nagy figyelmet fordítanunk.