Háború és béke Keleten
Innen, a Fülöp-szigetekről az orosz–ukrán háború távoli konfliktusnak tűnik, ám közvetlen szomszédunk a fenyegetett Tajvan. A Dél-kínai-tengeren a mi országunkhoz tartozó zátonyokat foglalnak el kínai hajók, és lehalásszák az ottani vizeket. Kell-e ezt tűrni? Nem csorbul-e az igazság, nem az agresszort támogatjuk-e a békével?
Mi is az, hogy béke?
Elsős kisdiák koromban mondta a tanító néni, hogy a „béke” a legszebb magyar szó. Otthon viszont ezt sohasem hallottam. Annál gyakrabban esett szó a háborúról, hiszen szüleim nemzedéke átélte Budapest ostromát és a forradalmat. A nagyszüleimé pedig még az első világháborút is. Számukra a „béke” inkább visszaélésekkel terhelt szónak tűnt. Emlékszem, egyszer kisgyerekként pénzhez hasonló színes papírt láttam nagyanyám asztalán, és amikor megkérdeztem, hogy ezen mit is lehet venni, akkor leintettek, hogy „ez csak békekölcsön”. Abban az időben ismerősök azt fontolgatták, hogy melyik misére ne menjenek, mert „ott békepap fog prédikálni”. Amikor aztán beléptem a verbita missziósokhoz Ausztriában, csodálkozva vettem észre, hogy ott is van „békepap” – de egészen más értelemben, hiszen ez az atya a missziós társaság „igazságosság, béke és a teremtett világ megőrzése” koordinátora volt. (1) Akkor tudatosodott bennem, hogy a „béke” nem annyira politikai frázis, hanem érték, amelyhez fel kell nőjünk.
A béke szigetei
A Fülöp-szigetek sok magyar számára turistaparadicsom. Korallszikla, kristálytiszta víz és finom, fehér homok. Az európai látogató kinyújtózik a nyugágyon és hagyja, hogy a tekintete elkalandozzon a végtelenbe. Ha megunja a tengerpartot, indul a szigetek belsejébe. Buja rizsteraszok, meredek hegyek, lenyűgöző vulkánok, sűrű erdők, meleg források és lávasivatagok várják. A Fülöp-szigetek valóban a béke szigetének látszik, ha turistaként érkezünk ide. Még a helybeliek is gyakran így tekintenek rá. Különösen vidéken, ahol néha mintha megállt volna az élet. Nincs sietség, hiszen a jó időjárás miatt elvileg szinte bármikor lehet bármit csinálni. A nyugalom, a ráérés kényelmessé tesz. Talán ezért is van, hogy a Fülöp-szigetek hadserege nem olyan erős, mint ahogyan ezt egy száztíz milliós országtól elvárhatnánk.
Stratégiai helyzetben
A Fülöp-szigetek az Ázsia keleti partjait övező szigetvilágok (Japán, Tajvan, Fülöp-szigetek és Indonézia) láncolatába illeszkedik. Ezek Ázsia felől nézve sajátos falat képeznek a Csendes-óceán felé. Pajzsként védenek az onnan érkező tájfunok ellen. Katonai akciók ellen is védenének, ha legalább egy részüket, például Tajvant egy kontinentális ország birtokolná. Az óceán túlsó oldaláról azonban azt kérdezik, hogy ki „zárhatja körül” a Csendes-óceánt. (Jelenleg a Csendes-óceán minden oldalról az USA érdekszférájába tartozik. Keleten a kaliforniai tengerpart, illetve Mexikó és Chile, Nyugaton a Fülöp-szigetek, Tajvan, Japán, valamint Ausztrália zárják körül. Északon Alaszka határolja, délen pedig egy amerikai érdekterület, az Antarktisz. Erre mi, magyarok ritkán gondolunk, mert a térképeink Európa-központúak. Viszont ilyen az amerikai gondolkodásmód. Mi itt a Fülöp-szigeteken, a Csendes-óceán partján a bőrünkön érezzük ezt a doktrínát.)
Miután Amerika elhódította a spanyoloktól a Fülöp-szigeteket (1898), Albert J. Beveridge szenátor 1900-ban a Kongresszus előtt elmondta: „Ez a szigetbirodalom az utolsó szárazföld az óceánban. Így a legnagyobb kereskedelmet ezentúl Ázsiával folytatjuk. A Csendes-óceán a mi óceánunk. Európa egyre több mindent gyárt, és gyarmataival a megtermelt javak fogyasztását is biztosítani fogja. De mi hová forduljunk a feleslegünk fogyasztóiért? A földrajz válaszol a kérdésre. Kína a mi természetes vevőnk. Közelebb van hozzánk, mint Angliához, Németországhoz vagy Oroszországhoz, a jelen és a jövő kereskedelmi hatalmaihoz. Közelebb kerülünk Kínához azáltal, hogy állandó bázisokat biztosítunk a határain. A Fülöp-szigetek adják meg számunkra a Kelet kapuját biztosító bázist.”(2)
A konfliktus
Igen, a Fülöp-szigetek jelenleg nemzetközi konfliktusban áll, mégpedig a Kínai Népköztársasággal. A történet színhelye, a viszály oka a Scarborough Shoal korallzátony, azaz Bajo de Masinloc (filippínül: „nyugodt homokpad”). Két kiálló szikla kivételével víz alatt helyezkedik el, a Fülöp-szigetek legfontosabb szigetétől, Luzontól 220 kilométerre. Bár a tengeren elmosódnak a határok, különösen egy zátony esetében, ez a Fülöp-szigetek területének számít, ahová az ország halászokat és tudományos expedíciókat küld. Ezeket kínai hajók egyszer csak kezdték elzavarni, hogy saját halászaik jöhessenek. 2012-ben a Fülöp-szigetek a terület tulajdonosaként hadihajókkal próbálta elűzni a kínai halászhajókat, de sikertelenül. Majd 2013-ban keresetet nyújtott be Kína ellen a Hágai Nemzetközi Bíróságon, mely 2016-ban kimondta a Fülöp-szigetek szuverén jogait a térségben. Kína azonban elutasította a bíróság döntését, és újabb hadihajókat küldött, aminek a következtében Kína és a Fülöp-szigetek viszonya tovább romlott. 2024. április 30-án a Fülöp-szigeteki parti őrség (PCG) egy hajója és egy halászhajó, meghívott újságírók kíséretében, a kínaiak engedélye nélkül próbálta megközelíteni a zátonyt. A kínai parti őrség hajói vízágyúkkal válaszoltak. Ugyan a PCG szóvivője később kijelentette, hogy ez nem volt olyan „fegyveres támadás”, amelyet az Egyesült Államok és a Fülöp-szigetek kölcsönös védelmi szerződése említ, hiszen „Fülöp-szigeteki személy nem halt meg”. Ez sok filippínó szemében a gyáva, megalkuvó magatartás kibeszélése, míg mások szemében realista megközelítés, hiszen az amerikaiak nélkül a gyenge Fülöp-szigeteki hadsereg kudarcot vallana.
Kölcsönös védelem
A Fülöp-szigeteki Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok közötti Kölcsönös Védelmi Szerződést 1951. augusztus 30-án írták alá. A szerződés nyolc cikkelyből áll, és megköveteli, hogy a két nemzet támogassa egymást külső támadás esetén. 2021-ben Blinken amerikai külügyminiszter megerősítette az Egyesült Államok elkötelezettségét. Sok filippínó úgy érzi, hogy ugyan fontos a biztonság, Amerika azonban arrogáns. Az amerikai biztonsági tanácsadók sokak szerint ahhoz hasonlóan viselkednek, mint a szovjet „tanácsadók” a volt szocialista államokban. Ez a védelem erkölcsi ára. Amikor azonban kiderült, hogy Kína egyre elbizakodottabban foglalja el e zátonyokat, a Fülöp-szigetekiek némi kétely után megijedtek, és úgy gondolták, mégis jobb felújítani a szerződést. Annak felbontása csak bátorítaná a kínaiakat, akik mesterséges szigetté szeretnék feltölteni az eddigi zátonyt, vagyis világosan definiált határt akarnak.
Erkölcsi szempontok
Az ösztönös félelem, a védelemre szorulás érzésén és öntudatra ébredésen túl mélyebb szempontok is vannak annak megítélésében, hogy háború esetén mikor kell védekezni, és mikor kell abbahagyni a védekezést, mert több kár születhet belőle, mint a függetlenségből. A Katolikus Egyház katekizmusának 2309-es cikkelye az „igazságos háború” tekintetében a következőkre hívja fel a figyelmet.
„A haderővel történő törvényes önvédelem szigorú föltételeit nagyon komolyan mérlegelni kell. Az ilyen döntés súlyossága az önvédelmet az erkölcsi törvényesség nagyon szigorú föltételeihez köti. Egyidejűleg kell együtt lennie a következő föltételeknek:
– a támadó fél által egy nemzetnek vagy a nemzetek közösségének okozott kár tartós, súlyos és kétséget kizáró;
– a megfékezésre bevetett minden egyéb eszköz használhatatlan vagy hatástalan;
– a kedvező kimenetelnek komoly esélyei vannak;
– a fegyverek alkalmazása nem okoz súlyosabb kárt és zavart, mint maga a megszüntetendő rossz. A modern pusztító eszközök hatékonysága nagyon súlyosan esik latba e föltétel mérlegelésében.”
Mindezt tehát alaposan végig kell gondolni itt, a Fülöp-szigeteken is. A több évszázados gyarmati múlt mintha arra ösztönözne, hogy beletörődjünk abba, ami van – vagyis, hogy megfeledkezzünk a háború és béke nehéz kérdéseiről. Az erkölcsi legitimáció e feltételeinek értékelése a közjóért felelősséggel rendelkezők körültekintő megítélése alá tartozik. Konfliktus nélkül, nyugodtan élhetnénk a béke szigetén.
A konfliktus azonban létezik, és arra kényszerít minket, hogy szembesüljünk az igazi öntudatra ébredés nehéz folyamatával. Tisztáznunk kell, mit is jelent a szabadságunk és a szabadságszeretetünk. Ez adja identitásunkat. De ha belegondolunk, nem így van-e ez Ukrajnában és számos más országban? Ahol a külső fenyegetés indította meg és erősítette fel a nemzetté válás folyamatát. Szeretném, ha e tízezer kilométerrel távolabbi események bemutatása a magyar olvasónak is segítene annak átgondolásában, hogy merrefelé visz bennnünket a béke melletti világos állásfoglalásunk.
___
(1) „Justice, Peace and Integrity of Creation” azaz JPIC angolul. A missziós rend működési területein mindig voltak olyan országok, ahol (politikai vagy egyéb) elnyomás, háború, vagy környezetszennyezés zajlott. Az ott dolgozó misszionáriusoknak nemcsak anyagi segítség kellett, hanem világnézeti orientáció is. Hiszen egy háborús közegben nincs idő gondolkodni. Ahhoz, hogy a békés és nyugodt körülmények között élő rendtartományok nemcsak anyagi, hanem intellektuális és lelki területen is segítséget nyújthassanak, minden rendi egységben vannak kinevezett felelősök. A magyar rendtartományban is működik JPIC-koordinátor.
(2) https://dutytocountry.org/wp-content/uploads/2023/07/explainer-02-strategic-importance-of-philippines.pdf