JEL újság

Három az egyben

Thuránszky István2024.06.07

„Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy neked adja majd – nagy és szép városokba, amelyeket nem te építettél, minden jóval telt házakba, amelyeket nem te töltöttél meg, ásott kutakhoz, amelyeket nem te ástál, szőlőkhöz és olajfákhoz, amelyeket nem te ültettél, és mégis ehetsz róluk jóllakásig –, akkor vigyázz: ne feledkezz meg az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! Az Urat, a te Istenedet féld, őt tiszteld, és az ő nevére esküdj! Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül! Mert az Úr, a te Istened, aki közöttetek van, féltőn szerető Isten: fölgerjed ellened az Úrnak, a te Istenednek haragja, és kipusztít a föld színéről. Ne kísértsétek Isteneteket, az Urat, ahogyan megkísértettétek Masszában. Tartsátok meg hűségesen Isteneteknek, az Úrnak a parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt nektek.” (5Móz 6, 10-17)

Kedves keresztény Olvasó!

Szentháromság ünnepéről a Pünkösd utáni vasárnapon megemlékezik a katolikus és az evangélikus egyház is. Nehezen megfogalmazható tartalmú ünnep. A titokra gondolunk, amit nem tudunk megfogalmazni, amit nem értünk, és amit Szentháromság egy igaz Istennek nevezünk. Isten sokféleképpen megtapasztalt és megtapasztalható létét próbáljuk ezzel a meghatározással megragadni, önmagunk számára közel hozni. Csak így tudunk róla beszélni, tanúbizonyságot tenni, jelentőségét sejtetni. Míg a zsidók ezt meg se próbálták, hanem nevének még kimondását is tiltották, addig mi, keresztények Jézust követve Szentháromságnak nevezzük a lét forrását. Az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten megnevezés a Jézus mennybemenetele utáni korokban alakult ki. A zsidók tartózkodtak Isten megnevezésétől, a keresztények ezzel a paradoxonnal fejezik ki a kifejezhetetlent. 

A valóság olyan bonyolult, vagy talán azt is lehet mondani, hogy olyan egyszerű, hogy egyértelmű állítással nem kifejezhető: egyszerre lehet valami igaz, és az ellentétje is igaz: a valóságot nem vagy-vagyokkal, hanem ésekkel lehet megközelíteni. Sokszor a valóságot jobban megközelítik homályos és ellentmondásos érzéseink, mint egyértelműen és kategorikusan megfogalmazott gondolataink. Az általunk valóságos Istennek és valóságos embernek vallott Jézus Krisztus végső soron urunk, barátunk, testvérünk, örököstársunk, ítélő bíránk… Hogyan lehet ez mind igaz?

Nem tudjuk, és mégis valljuk, hogy igaz…

Az ember élete során változik, ideális esetben fejlődik, Isten akarata szerint mindig közelebb kerül az igazság megismeréséhez. Általában a külső változásra gondolunk, amikor életünk változásáról beszélünk, az életkori testi változásokra, az öregedésre meg az életkörülményeink változására, gazdagodásra vagy éppen elszegényedésre – pedig ezek bizony csak külsőségek, és mint ilyenek valójában lényegtelenek. A fontos változás az életben a személyiség változása, a hit és valóságismeret mélyülése, az Igazság megismerése. „ Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2,4). 

Hányszor hallom, szinte dicsekvésszerűen mondani: „Én mindig is ezt hittem, én a hitemhez hű maradok!” Aki így viszonyul az igazsághoz, az azt hiszi, hogy az igazság már az övé, és elzárja magát a lelki fejlődéstől, az igazsághoz való közelebb jutástól. Az ember lehet életkorának megfelelően fejlett, vagyis lelkileg és testileg egészséges életének egy pillanatában. De ha nem fejlődik tovább, akkor előbb-utóbb életkorának már nem megfelelő fejlettségi állapotban lesz, már nem lesz egészséges az, ami évekkel előbb még egészségesnek számított. Retardáltnak mondják az ilyen egyént. Aki húszéves korában tízéves testi vagy szellemi színvonalon áll, aki hatvanéves korában harmincéves szellemi és lelki színvonalon áll, az retardált. Érdekes pszichológiai megfigyelés, hogy lelki traumák, mint a csalódás, a félelem, a rettegés a lelki fejlődés korábbi állapotába vethetnek vissza. 

Tehát az életünk célja, hogy közelebb kerüljünk az igazsághoz, ami messze túlhaladja a fizikai létezés anyagi kereteit. Gyerekkorunkban a lelki fejlődés feladata a fizikai létezés anyagi kereteinek megismerése, az élet előrehaladtával, különösen már az öregkor leáldozóban levő időszakában az élet lelki-szellemi igazságának megismerése az életkornak megfelelő feladat. Természetesen az anyagi és szellemi igazságok átszövik egymást, az egy igazságnak különböző megjelenési formái ezek, ezért a kettő párhuzamosan történik. Míg az élet elején az anyagi világra esik nagyobb figyelem, addig az élet későbbi szakaszaiban a lelki-szellemi valóság válik fontosabbá. 

És most térjünk vissza a Szentháromság vasárnapjára választott igehirdetési alapigére! Ezen az egészen kifejezetten (par excellence) keresztény ünnepen egy egészen sajátosan zsidó hittartalmat hallottunk. A Szentháromságot, Isten „3 az 1-ben” voltát a zsidók teljes tévedésnek tartják, és az ő gondolkodásukat követve még a magukat kereszténynek valló unitáriusok is elvetik. Mózes élete végén népe lelkére köti, hogy

az egyetlen Istent,

akinek nevét sem szabad kimondani, ezért csak Úrnak nevezi, kell tisztelni, csak az ő parancsai szerint szabad élni, és aki így tesz, annak életét akár mások kárára elért anyagi sikerek fogják kísérni. Könnyen érthető, jól megjegyezhető hitigazság, amelyik az anyagi és szellemi valóság ismeretét bizonyos „gyermeki” szinten megértette és megfogalmazta. Ez Isten népének gyermekkori igazsága. 

Istennek és népének kapcsolata azonban generációkon keresztül él, alakul és fejlődik. Isten azt akarja, hogy minden ember eljusson az igazság megismerésére, egyre közelebb hívja az embert önmagához, közelebb hívja az igazsághoz, míg végül ő maga lép oda az emberhez, és fedi fel Jézus Krisztusban önmagát. Így jut Isten népe a megismerés egy új módszerével (Jézus Krisztusban személyesen ismerni meg Istent – „aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14,9)) az igazság teljesebb megismeréséhez, a „gyerekkorból” a „felnőtt korba”, és jut el egy mélyebb és „igazabb” istenismeretre. Ha a mi hitünk az alapigében olvasott ismeretszinten állna, bizony retardált hit lenne, a hitfejlődés és igazságismeret kezdetleges fokán állna. 

Ahogyan Isten népe is így kezdte az igazság megismerését, minden Krisztusban hitre jutott ember ilyen gyermekded hittel indul (vagy ezt a gyermekded hitet utasítja el, ebben nem tud hinni), hogy aztán eljusson a Szentháromság egy igaz Istenbe vetett krisztusi hit igazságaihoz. A büntető, féltékeny Úrtól, a tékozló fiú apjához hasonlóan ölelő karokkal váró Atyaistenhez, az akár mások kárára elérhető jólét ígéretétől a szolgáló szeretetben boldogságot és értelmet talált élet áldásáig. Az Istentől való félelemtől az Istenben békességet talált bizonyosságig. Az Isten kedvét és jótetszését rettegve kereső ember kiszolgáltatottságától a Szentlélek ajándékában részesült ember biztonságáig és (ön)bizalmáig. A valóság minden emberi értelmet meghaladó voltának elismeréséig, amivel fejet hajt a Szentháromság egy igaz Isten titka előtt is. 

Mert hittapasztalatok és lelki élmények által alakult és fejlődött az igazságismerete, vagyis a hite. Már nem úgy látja a világot, ahogyan régebben látta, nem azt hiszi, amit régebben hitt – már közelebb van az igazság megismeréséhez.

A Szentháromság a mindent magába foglaló igazság kifejezése.

Így adott alkalmat a Szentháromság ünnepéhez nem illő, mózesi ige a mostani lelki üzenet kifejtésére. 

Imádkozzunk! Úrjézus! Óvj meg minket a lelki gőgtől, hogy azt higgyük, mi már ismerjük az igazságot. Vezess minket a megismerés útján, hogy mindig közelebb kerüljünk hozzád és az Igazsághoz! És egykor segíts el minket a teljességhez! Ámen.

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Boldog munkáslány

Ferenc pápa 2024. május 23-án engedélyezte, hogy Bódi Mária Magdolnát vértanúként tiszteljük. Boldoggá avatását 2025. április 26-ra tűzte ki, mely vértanúságának 80. évében lesz Veszprémben.

Naplójegyzetek Esztergom orosz megszállásának idejéből

Szivós Donát 1944 és 46 között volt házfőnök, igazgató és gimnáziumi tanár Esztergomban. Ebből az időből származó naplója beszámol az orosz megszállásról, az oktatás újraindításáról, Serédi Jusztinián bíboros haláláról és utódja, Mindszenty József kinevezéséről, de nem hallgatja el renden belüli konfliktusait sem.

Befejezetlen mondat

Tudod, hiszed, fákat ültettél, virágokat, adtál
gyermekeket – Isten kegyelméből – és neki!
Így lehet benned béke, és hiheted
mindezért kezét nyújtja, ölelésre, hogy érezd,
veled teszi meg a kanyar utáni szakaszt
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!