JEL újság

Házhoz jön a világ

Szökő Mária2017.11.21.

A World Press Photo budapesti tárlata a fényképeken keresztül már harmincnyolc éve ad betekintést a világ az évi eseményeibe. Díjnyertes sajtófotók hozzák közelebb hozzánk a világban zajló történéseket, hétköznapokat, sporteseményeket és azokat az embereket, akiket a hírekben mindig csak fél perc erejéig láthatunk.

 

A tudósításokban az érintettek arcán nem látjuk az érzelmeket, hisz pár pillanat, és a kamera már el is fordul. A néhány másodperc alatt épp csak a lényeget mutatják, és már jön is a következő híranyag. Felfogni sincs lehetőségünk a történések mélységét, következményeit, mert percről percre özönlenek a szörnyűségek, és már nem is érik el az ingerküszöbünket, mert annyi hatás ér óráról órára. Képtelenség mindegyiken megrendülni. Gyors snitteket, rohanó képsorokat látunk, pedig a valóság sokszor épp a részletekben rejlik. Egy-egy tekintet többet mondd el, mint egy statisztika a halottak számáról vagy a károk anyagi mértékéről. Naponta több száz katasztrófa híre kering a világban, és ha nem is mind, de nagy része eljut hozzánk.

Ez a tárlat kiforgat a közönyünkből, feldönt álló helyzetünkből és érezni, együttérezni késztet. A kiállítás lehetőséget ad elidőzni. Állni egy-egy kép előtt, és elgondolkodni azon, mi is történik körülöttünk a világban. Itt végre beengedhetjük tudatunkba és szívünkbe mindazt, ami a Föld nevű bolygón zajlik. Ezeket a képsorokat látva nem legyinthetünk, mondván: ez úgyse érint minket, hisz több száz kilométerre történt. Itt nem ránthatjuk meg a vállunkat, mi közünk nekünk mindehhez. Ezek a fotók megszólítanak, behívnak vonzáskörükbe, ránk kiáltanak, szíven találnak. Segítenek érteni mindazt az őrületet, ami a 21. századot jellemzi. Megérteni a sok katasztrófa mögött rejlő ok-okozati összefüggéseket legtöbbször persze nem lehet, de azzal, hogy tudatosítjuk, és nem dugjuk homokba a fejünk, már nagyon sokat tettünk. „Olyan bepillantást tesz lehetővé, ami sehol máshol nem található” – írja honlapján a Néprajzi Múzeum. Bepillanthatunk sorsokba, életekbe, és a házhoz jön a világ. Embertársaink arca, tekintete, tettei, élethelyzete beszél hozzánk. Végignézve a tárlatot, szó szerint képbe kerülünk. Egyszerűen abban segít, hogy ne csak tisztábban lássuk a világ eseményeit, és hogy megértsük, mi zajlik körülöttünk, de kicsit át is érezzük azokat.

Azonban ezek a csodálatos fényképek nemcsak az embertelenséget, a terrort, a nyomort tárják elénk, hanem a minden körülmények közt is bennünk lévő emberi nagyságot, a bennünk lakozó héroszt, hőst, géniuszt is. Nemcsak megzuhanunk a képeket látva, de fel is emelkedünk. A kiállítás nem negatívum-centrikus, nem csak az emberi fajt érintő tragédiákra koncentrál. Elsősorban az emberiséget megmozgató olyan nagyobb témákra fókuszál, mint a természeti katasztrófák, kiemelkedő sporteredmények, háborúk, menekülthelyzet, kulturális különbözőségek, környezetvédelem és így tovább.

Szomorú, hogy az év képe, és a kiállítást is hirdető nyitófotó az Andrej Karlov orosz nagykövet ellen elkövetett gyilkosságot ábrázolja. A nagykövet a földön elterülve holtan fekszik, a gyilkosa pedig az égre mutat egyik kezével, a másikban a fegyver. A hírekből is tudjuk, hogy a nagykövet épp egy fotókiállítást nyitott meg Ankarában 2016. december 19-én, amikor lelőtte egy szolgálaton kívüli török rendőr. A merénylő „Allahu akbar-t” (Isten a leghatalmasabb) kiáltott, majd törökül folytatta: „Ne feledjétek Aleppót! Ne feledjétek Szíriát!”

A Word Press Photo kiállítás képei alatt mindig ott olvashatjuk a történetüket is. Sokan úgy mennek végig a tárlaton, hogy nem olvassák el a kísérő szövegeket, mert azt szeretnék, ha minden magyarázat nélkül csak maga a kép hatna rájuk. Másoknak épp azért kerül több mint egy órába a kiállítás megnézése, mert nagyon jól téve azt: elidőznek.

Meghatódunk az olyan képek előtt, melyek az embernek a világ jobbá tételére utaló törekvéseit mutatják be. Minden látogató olvadozott azon képsorozat előtt, amely az óriáspanda természetbe való visszaszoktatását kapta lencsevégre. A fotón a kutatók és a gondozók pandának öltözve viszik karjukban tartva a bocsot a természetes élőhelyére. Képesek az egész macihacukát magukra ölteni, csak hogy a kis bocs ne zavarodjon meg az emberek látványától. Hála az utóbbi évek állatvédő törekvéseinek, a korábbi veszélyeztetett kategóriából a sebezhetőbe kerültek a pandák, vagyis csökkent a kihalásuk esélye. Kína rengeteget tett a pandák élőhelyének védelméért, és ez meg is látszik az egyedek létszámának növekedésén. Amióta Kína helyreállította a panda természetes környezetét, az állat egyre nagyobb területen él, és a fogságban tenyésztett egyedeket folyamatosan visszavezetik a vadonba. Ennek a pillanatnak a részesei lehetünk, és jó átérezni az ügy fontosságát, jóllehet nem Kínában, hanem Magyarországon élünk.

Az afrikai és a közel-keleti fegyveres konfliktusok, a szegénység és a bizonytalanság miatt továbbra is több százezren vállalják az életveszélyes tengeri átkelést Európába egy jobb élet reményében. A kiállítás sem tudta megkerülni a menekült témát, hisz ez a kérdés az elmúlt egy-két évben a hírek központi anyaga lett. A migránsokat gyakran zsúfolják hajózásra alkalmatlan járművekbe, sokszor mentőmellény vagy elegendő élelem, ivóvíz vagy üzemanyag nélkül. Sokan sajnos nem élik túl a három napig tartó, Olaszországba vezető utat. A teljes kiszolgáltatottságot szinte a bőrünkön érezzük, amikor megnézzük azt a fotót, amelyen egy mentőakció közben két rémült férfi kapálózását, riadtságát és küzdelmét láthatjuk a vízben.

A World Pressnek különleges járuléka, hogy egy jeggyel megtekinthető a legismertebb magyar természetfotós, Máté Bence Láthatatlanul című kiállítása is. Bencére nagyon büszkék lehetünk, hisz a legrangosabb, Az év természetfotósa (Wildlife Photographer of the Year) világverseny történetének eddigi legeredményesebb magyar fotógráfusa. Sikerének titka az újszerű, detektívüveges lesek, amik lehetővé teszik az élővilág zavarásmentes megfigyelését és fotózását. Bence leseiben a tökéletes fotózási körülmények lényegesen megváltoztatják a lesifotózás gyakorlatát. Gyűjteményes kiállítása ámulatba ejtő. Különleges technikájának köszönhetően az állatvilág legelképesztőbb pillanatait ragadja meg.

Ennyi vizuális hatás megérint minden látogatót, s közben beutazhatjuk a Földet, jóllehet az útlevelünket még csak magunkkal sem vittük.

A Word Press Photo a Néprajzi Múzeumban október 23-ig volt látható.

Szökő Mária

 

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Az ember életprogramja

Nincs olyan fizetős kurzus, mentálhigiénés képzés vagy beavatás, ahol bölccsé teszik mások az embert. Mert a bölcsesség az Istennel való közösség, a bizodalmas hit velejárója – nem tanulható és megtanítható.

Aquila János nyomában

Barangolás az Őrségben Aquila János nyomán, aki Nagy Lajos királyunk idején úgy helyezte el freskóit a veleméri templomban, hogy a fény az adott időpont szerint színjátékszerűen emelje ki a szereplőket és a jeleneteket.

Angyalszárnyak

Száll az ének a temetőben. Sírközeli szép ének.
S a kék ég alatt lassan vonulnak a karcsú, fehér felhők.
2016–2025 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!