Házhoz jön a világ

A World Press Photo budapesti tárlata a fényképeken keresztül már harmincnyolc éve ad betekintést a világ az évi eseményeibe. Díjnyertes sajtófotók hozzák közelebb hozzánk a világban zajló történéseket, hétköznapokat, sporteseményeket és azokat az embereket, akiket a hírekben mindig csak fél perc erejéig láthatunk.
A tudósításokban az érintettek arcán nem látjuk az érzelmeket, hisz pár pillanat, és a kamera már el is fordul. A néhány másodperc alatt épp csak a lényeget mutatják, és már jön is a következő híranyag. Felfogni sincs lehetőségünk a történések mélységét, következményeit, mert percről percre özönlenek a szörnyűségek, és már nem is érik el az ingerküszöbünket, mert annyi hatás ér óráról órára. Képtelenség mindegyiken megrendülni. Gyors snitteket, rohanó képsorokat látunk, pedig a valóság sokszor épp a részletekben rejlik. Egy-egy tekintet többet mondd el, mint egy statisztika a halottak számáról vagy a károk anyagi mértékéről. Naponta több száz katasztrófa híre kering a világban, és ha nem is mind, de nagy része eljut hozzánk.
Ez a tárlat kiforgat a közönyünkből, feldönt álló helyzetünkből és érezni, együttérezni késztet. A kiállítás lehetőséget ad elidőzni. Állni egy-egy kép előtt, és elgondolkodni azon, mi is történik körülöttünk a világban. Itt végre beengedhetjük tudatunkba és szívünkbe mindazt, ami a Föld nevű bolygón zajlik. Ezeket a képsorokat látva nem legyinthetünk, mondván: ez úgyse érint minket, hisz több száz kilométerre történt. Itt nem ránthatjuk meg a vállunkat, mi közünk nekünk mindehhez. Ezek a fotók megszólítanak, behívnak vonzáskörükbe, ránk kiáltanak, szíven találnak. Segítenek érteni mindazt az őrületet, ami a 21. századot jellemzi. Megérteni a sok katasztrófa mögött rejlő ok-okozati összefüggéseket legtöbbször persze nem lehet, de azzal, hogy tudatosítjuk, és nem dugjuk homokba a fejünk, már nagyon sokat tettünk. „Olyan bepillantást tesz lehetővé, ami sehol máshol nem található” – írja honlapján a Néprajzi Múzeum. Bepillanthatunk sorsokba, életekbe, és a házhoz jön a világ. Embertársaink arca, tekintete, tettei, élethelyzete beszél hozzánk. Végignézve a tárlatot, szó szerint képbe kerülünk. Egyszerűen abban segít, hogy ne csak tisztábban lássuk a világ eseményeit, és hogy megértsük, mi zajlik körülöttünk, de kicsit át is érezzük azokat.
Azonban ezek a csodálatos fényképek nemcsak az embertelenséget, a terrort, a nyomort tárják elénk, hanem a minden körülmények közt is bennünk lévő emberi nagyságot, a bennünk lakozó héroszt, hőst, géniuszt is. Nemcsak megzuhanunk a képeket látva, de fel is emelkedünk. A kiállítás nem negatívum-centrikus, nem csak az emberi fajt érintő tragédiákra koncentrál. Elsősorban az emberiséget megmozgató olyan nagyobb témákra fókuszál, mint a természeti katasztrófák, kiemelkedő sporteredmények, háborúk, menekülthelyzet, kulturális különbözőségek, környezetvédelem és így tovább.
Szomorú, hogy az év képe, és a kiállítást is hirdető nyitófotó az Andrej Karlov orosz nagykövet ellen elkövetett gyilkosságot ábrázolja. A nagykövet a földön elterülve holtan fekszik, a gyilkosa pedig az égre mutat egyik kezével, a másikban a fegyver. A hírekből is tudjuk, hogy a nagykövet épp egy fotókiállítást nyitott meg Ankarában 2016. december 19-én, amikor lelőtte egy szolgálaton kívüli török rendőr. A merénylő „Allahu akbar-t” (Isten a leghatalmasabb) kiáltott, majd törökül folytatta: „Ne feledjétek Aleppót! Ne feledjétek Szíriát!”
A Word Press Photo kiállítás képei alatt mindig ott olvashatjuk a történetüket is. Sokan úgy mennek végig a tárlaton, hogy nem olvassák el a kísérő szövegeket, mert azt szeretnék, ha minden magyarázat nélkül csak maga a kép hatna rájuk. Másoknak épp azért kerül több mint egy órába a kiállítás megnézése, mert nagyon jól téve azt: elidőznek.
Meghatódunk az olyan képek előtt, melyek az embernek a világ jobbá tételére utaló törekvéseit mutatják be. Minden látogató olvadozott azon képsorozat előtt, amely az óriáspanda természetbe való visszaszoktatását kapta lencsevégre. A fotón a kutatók és a gondozók pandának öltözve viszik karjukban tartva a bocsot a természetes élőhelyére. Képesek az egész macihacukát magukra ölteni, csak hogy a kis bocs ne zavarodjon meg az emberek látványától. Hála az utóbbi évek állatvédő törekvéseinek, a korábbi veszélyeztetett kategóriából a sebezhetőbe kerültek a pandák, vagyis csökkent a kihalásuk esélye. Kína rengeteget tett a pandák élőhelyének védelméért, és ez meg is látszik az egyedek létszámának növekedésén. Amióta Kína helyreállította a panda természetes környezetét, az állat egyre nagyobb területen él, és a fogságban tenyésztett egyedeket folyamatosan visszavezetik a vadonba. Ennek a pillanatnak a részesei lehetünk, és jó átérezni az ügy fontosságát, jóllehet nem Kínában, hanem Magyarországon élünk.
Az afrikai és a közel-keleti fegyveres konfliktusok, a szegénység és a bizonytalanság miatt továbbra is több százezren vállalják az életveszélyes tengeri átkelést Európába egy jobb élet reményében. A kiállítás sem tudta megkerülni a menekült témát, hisz ez a kérdés az elmúlt egy-két évben a hírek központi anyaga lett. A migránsokat gyakran zsúfolják hajózásra alkalmatlan járművekbe, sokszor mentőmellény vagy elegendő élelem, ivóvíz vagy üzemanyag nélkül. Sokan sajnos nem élik túl a három napig tartó, Olaszországba vezető utat. A teljes kiszolgáltatottságot szinte a bőrünkön érezzük, amikor megnézzük azt a fotót, amelyen egy mentőakció közben két rémült férfi kapálózását, riadtságát és küzdelmét láthatjuk a vízben.
A World Pressnek különleges járuléka, hogy egy jeggyel megtekinthető a legismertebb magyar természetfotós, Máté Bence Láthatatlanul című kiállítása is. Bencére nagyon büszkék lehetünk, hisz a legrangosabb, Az év természetfotósa (Wildlife Photographer of the Year) világverseny történetének eddigi legeredményesebb magyar fotógráfusa. Sikerének titka az újszerű, detektívüveges lesek, amik lehetővé teszik az élővilág zavarásmentes megfigyelését és fotózását. Bence leseiben a tökéletes fotózási körülmények lényegesen megváltoztatják a lesifotózás gyakorlatát. Gyűjteményes kiállítása ámulatba ejtő. Különleges technikájának köszönhetően az állatvilág legelképesztőbb pillanatait ragadja meg.
Ennyi vizuális hatás megérint minden látogatót, s közben beutazhatjuk a Földet, jóllehet az útlevelünket még csak magunkkal sem vittük.
A Word Press Photo a Néprajzi Múzeumban október 23-ig volt látható.
Szökő Mária