JEL újság

Hitünk hitelessége

Német László SVD2013.10.08.

A hit éve a vége felé közeledik. Mit is jelent számomra a 2012. október 11-én elkezdett esztendő? Milyen tapasztalatokat szereztem ebben az évben, mely benyomások fognak tartósan bennem maradni? Sikerült-e elmélyíteni hitem, érezhető-e hatása a mindennapi életemben?

 

     Abban a kegyelemben részesültem, hogy a hit éve megnyitóján ott lehettem Rómában, és együtt misézhettem XVI. Benedek pápával. Az örök városban éppen akkor folyt az új evangelizációnak szentelt püspöki szinódus. Én a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia képviselőjeként vettem rajta részt. (E testületbe tömörülnek Szerbia, Macedónia, Koszovó és Montenegró katolikus püspökei.)

     XVI. Benedek pápa pont arra a napra hirdette meg a hit évének a kezdetét, amely napon éppen ötven éve nyitotta meg nagy elődje, boldog XXIII. János pápa ünnepi Eucharisztia keretében a II. vatikáni zsinatot. Ötven év távlatából visszatekintettünk a szentmise alatt a katolikus egyház zsinati hagyatékára. Hálát adtam a jó Istennek minden jóért, amellyel elhalmozott minket. Jó volt ott, abban a pillanatban a Szent Péter téren katolikusnak, kereszténynek lenni.

     Aznap este a római plébániák szervezésében fáklyás körmenet vonult fel a Szent Péter térre. Több tízezer – nem csak római – hívő jött a Szentatya lakosztálya alá, hogy üdvözöljék a két jeles esemény kapcsán. A hívek közt elvegyülve találkoztam egy magam korú férfival, aki egy másik férfi és egy gyermek társaságában állt ott, fáklyával a kezében. Ki tűnt, hogy egy családról volt szó, három generáció együtt: nagyapa, apa és az egyetlen unokája. A nagyapa 10 éves gyer mekként ott volt az ő apjával és nagyapjával, amikor boldog XXIII. János pápa ötven éve a pápai lakosztály ablakából üdvözölte a többszázezer összegyűlt hívőt. Beszélgetésünk végén csak azt gondoltam magamban: a hitet sokszor ismeretlen emberek élő példája adja tovább, pont úgy, mint ennek a családnak az esetében.

     Az elmúlt egy év másik meghatározó eseménye számomra XVI. Benedek pápa leköszönése és az új Szentatya megválasztása marad. XVI. Benedek megmutatta, hogy kész alázatosan visszavonulni, amikor feladatát elvégzettnek érezte. Ferenc pápa pedig hihetetlen személyiségével új reményt öntött szívünkbe. Isten a Szentlelke által mindig meg tud lepni minket, embertársaink által erősíti hitünket. XVI. Benedek pápa aktívan részt vett a II. vatikáni zsinat munkájában, tudásával a 20. és a 21. század egyik legnagyobb teológusává nőtte ki magát. Munkásságával rámutatott arra, hogy hitünk nemcsak érzelmeken alapszik, hanem komoly szellemi tevékenységgel is párosul. A hit tartalmához való racionális hozzáállása azonban nem homályosította el a hit személyes dimenzióját sem: elég csak arra gondolni, hogy milyen összeszedettséggel és mély lelkiséggel élte át a szent liturgikus cselekményeket és a pápai szolgálatot.

     Ferenc pápa életörömével, formát nem annyira fontosnak tartó megjelenésével, velős, rövid beszédeivel rámutat arra, hogy ebben a nehéz, válságos időben is jó hinni, Istenben bízni, őt szeretni. A Rio de Janeiro-i Ifjúsági Világta lálkozón elbűvölte a majd hárommilliós tömeget, a fiatalok ezreinek nyitotta meg a hithez vezető utat. Ferenc pápa számára a társadalmi változás, egy jobb és emberibb társadalom felépítése, a béke és a teremtett világ megőrzése keresztény, katolikus kötelesség. Ezt a kötelességet pedig a jó Istenbe vetett hitünk erősíti, támogatja, motiválja.

     Mindeközben Ferenc pápa viselkedésével, tetteivel (a lampeduzai látogatásával, ahol a nagyon sok, illegálisan Olaszországba érkező menekültet gyűjtik össze) új jeleket küld a világba és a katolikus egyházba. Szavai, de még inkább tettei engem mint apostolutódot erősítenek a hitemben, de egyben arra is ráébresztenek, hogy mindig újra meg kell vizsgálnom személyes életem értékrendszerét, hitem hitelességét. Közben persze Ferenc pápa azt sem felejti el, hogy csöndben fontos döntéseket hozzon, amelyek teljesíteni szeretnék a pápaválasztás előtt, a bíborosok testületében megfogalmazott irányelveket és óhajokat.

     Egy harmadik benyomást is szeretnék megosztani a tisztelt olvasókkal: a hit éve alatt nagyon jó volt látni és megtapasztalni a hit különböző megnyilvánulásait az egyházmegyémben is. Nemcsak a szervezett programokra gondolok, amelyeket a pasztorális tanács dolgozott ki és bonyolított le, hanem inkább a hit spontán megnyilvánulásaira. Azokra a híveinkre, akik külön imát iktattak be életükbe ez év alatt. Arra a kis ministránsra a székesegyházunkban, aki egy hétfői napon eljött hozzám, hogy bocsánatot kérjen, mert az előző vasárnap lusta volt, és nem ért oda időben a templomba, hogy részt vehessen a szentmisén. Közben pont ez a ministráns a legnyugtalanabb a püspöki misék alatt; nemrég a püspöki hármas áldást gyakorolta a szentmise végén, a misén jelen levő hívők legnagyobb örömére.

     Szemem előtt van az a sok idős és beteg ember is, akik életük szenvedéseit felajánlják másokért: gyermekeikért, unokáikért, az egyházért, a békéért a világban. A hit által megnyílik egy közös világ, amelyben érezzük, hogy jelen van Isten, hogy nem nekünk kell mindent megoldanunk, mert nem is tudnánk ezt megtenni. A hitben sohasem vagyunk egyedül, milliárd és milliárd emberrel együtt ott vagyunk Isten tenyerén, aki atyai szeretetével elfogad és támogat minket.

     Az egyházmegyénkben az évközi va - sárnapokon minden szentmisén a niceaikonstantinápolyi hitvallásról prédikálunk. Lassan feldolgozzunk hitünk legnagyobb titkait. Azt kívánom minden olvasónak és minden kereszténynek, katolikusnak, hogy ezek a hittitkok személyes tapasztalattá váljanak a mindennapi életünkben. És nemcsak most, a hit évében, hanem azon túl is.

Német László SVD
nagybecskereki megyéspüspök

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Háború és béke Keleten

Innen, a Fülöp-szigetekről az orosz–ukrán háború távoli konfliktusnak tűnik, ám közvetlen szomszédunk a fenyegetett Tajvan. A Dél-kínai-tengeren a mi országunkhoz tartozó zátonyokat foglalnak el kínai hajók, és lehalásszák az ottani vizeket. Kell-e ezt tűrni? Nem csorbul-e az igazság, nem az agresszort támogatjuk-e a békével?

Pepe és a király

Pepe nem hibátlan valaki. Nekem ő az igazi király. Mint minden ember, aki elkötelezetten és lelkiismeretesen végzi munkáját, uralva szakterületét.

Tájékozódni a világban

Hogyan lesz valaki az egyházatyák korának, illetve az egyház szociális tanításának, a XX. századi keresztény szociális mozgalmaknak egyaránt termékeny kutatója?
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!