JEL újság

Hommage à Adamis Anna

Pálmai Tamás2023.03.14

Néztem a tévét, és bennem is felébredt egy meg nem írott dal, a lelkem hallotta, mint hangnélküli hangon megszólal. Rádöbbentem, hogy fölkapom rá én is a fejem, éreztem: sebességet vált rá a szívem. Adamis Anna Kossuth-díjának átadását nézve és hallgatva úgy éreztem, hogy halkan járok lépteim fölött, s semmit érzek két ujjam között. Hallgatom, mi sosem hallható, többet mond, mint egymillió szó. Mert valóban furcsa dal a csend.

Aztán lassan előjött a fiatalkorom és észleltem, ahogy mellém ül a csend, mint jóbarát, mint aki tudja: szomjazom a képzelet szavát. És mert éhes vagyok, bontja asztalát, s a holnapot, mint almát nyújtja át. Közben, így az élet vége felé haladván szinte észrevétlenül a semmi kertje ébred már, de ez mégsem a vég még, hiszen apró virág ébred, kelyhében ül a reggel, a széllel érkezett, de nézd, megint csak felkel. A hangulatom lassan filozofikus, már-már édenszerű, szinte az álom ujja játszik a húrokon halkan, a régi hangszerek falán alszik a dallam, aztán egy szótlan arcon a titkok mosolya ébred, egy árva lepke álma tán az egész élet.

Ebben a csoda pillanatban, a szemem sarkát folyamatosan törülgetve könnyedén végigszaladt lelki szemeim előtt a kommunizmus „fényezte” tinédzserkorom és rájöttem, hogy az akkori, egyáltalán nem emberbarát időkben mégis gyönyörű időszakot éltem át, hála az emberi kapcsolatoknak. Az öntudatlan, játékos gyer-mekkor Borosnyón, a mai napig tartó barátságokat szülő szentgyörgyi évek, a kirándulások, zsúrok, bulik, szerelmek, versek, a színjátszás, az irodalmi olimpiák szülte tudatos magyarság csírája mind ehhez az időszakhoz tartoznak, és serkenő jellemem és énem alapköveivé váltak az egyre gyorsuló idő akkor még csendesnek tűnő folyami lassúságában.

Nézve a műsort s kicsit rettegve, hogy véget ne érjen, mert olyan eszméletlenül jó lubickolni hangulatában, rájöttem: arra születtem, hogy kisgyerek legyek, s anyám mellett lassan játszam az éveket, de igaz az is, hogy arra születtem, hogy felnőtt is legyek, s megértsem a szóból, azt, amit lehet, S végül arra jöttem én a világra, hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába. Majd szinte megvilágosodva felismertem azt, ami máig meghatározója énemnek: arra születtem, hogy megszeressenek, s megszeressem, én is azt, akit lehet, és folyamatosan észben tartsam, hogy arra születtem, hogy boldog is legyek, s tovább adjam egyszer az életemet. Ezért hiszek Istenben, szeretem az embereket, ezért lettem háziorvos és buzgok a közéletben, ezért van feleségem, gyerekeim, unokáim. Ezért van szerető rokonok megtartotta szülőföldi gyökerem, ezért a rendíthetetlen osztálytársi hűség, ezért írok folyamatosan. Mint ahogy az is igaz, hogy végül arra jöttem én a világra, hogy belehaljak abba, hogy éltem a világba. Örök reményében annak, hogy nem feleslegesen.


 

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Hol vagyunk otthon?

Az indiai származású Benvin Sebastian Madassery verbita szerzetessel, a Pápai Magyar Művek volt igazgatójával beszélget magyarországi szolgálatáról Balázs Zsuzsa

A semmiből érkezett nemzeti hős

A futball-Európa-bajnokság június 14-én veszi kezdetét. A tornára kijutott magyar csapat Svájc ellen lép először pályára június 15-én. A magyar részvétel nagyban köszönhető Marco Rossi szövetségi kapitánynak, akiről nemrég egy kötet jelent meg.

A remény zarándokainak – még a jubileumi szentév előtt

A történet egy délközép-franciaországi meseszerű falucskában kezdődik. A kicsiny falu neve Saint-Simon, Aurillac város határától mintegy öt kilométerre. Ennek plébániája őrzi azt a magyar emlékhelyet, amely baráti kapcsot jelenthetne a magyar és a francia katolikusok között.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!