JEL újság

Igazság és szeretet

Thuránszky István2022.12.19

„Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. »Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké.« Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.” (1Pét 1,22-25).

Kedves, adventi csendességet kereső Olvasó!

„Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad” – emlékeztet textusunk Ézsaiás prófétára (40,8). Eszembe jut Jób szava is: „Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal. Kihajt mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg” (14,1-2). Az elmúló valóságról és az örökkévaló igazságról, romlandó és romolhatatlan magból született életről beszél az ige. A virág magjához, a fű magjához hasonlóan az ember „magja” is csak romlandó, elmúló, esendő életet hajt magából. Csak idő kérdése az élet – és mert idő kérdése, ezért mindig pillanatnyi. Van azonban romolhatatlan mag is, ami időtől független életet hajt magából: „A mag az Isten igéje. … Akiknél pedig jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal” (Lk 8,11-15) Az evangélista a mag jézusi képét használja eszközül, hogy olyan örök értékekhez kösse életünket, mint az igazság és a szeretet, és ezzel a mulandóságból kiragadja. A mai igehirdetés mondanivalója tehát az igazság iránti elköteleződés és a képmutatás nélküli szeretet körül forog.

Keresztény hitünk szerint földi életünk legfontosabb értéke az igazság. Azért születtünk, hogy birtokába jussunk. Nem a pénz vagy a vagyon (ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg – Lk 12,15); nem a kenyér (ne aggódjatok, az életetekért, hogy mit egyetek…, nem több-e az élet a tápláléknál? – Mt 6,25); nem a bölcsesség/okosság/tanultság (nem tette-e Isten bolondsággá a világ bölcsességét? – 1Kor 1,20); nem a hatalom, az uralkodás/uraskodás (aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája! – Mk 10,44); nem a testi halál (ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, azután többé nem árthatnak! – Lk 12,4); hanem az igazság a cél. „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2,4). Jézus Pilátus előtt így vall: „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról…” (Jn 18,37.)

Pilátus tudni akarta, hogy mi az igazság, de talán csak arra gondolt, hogy kinek van igaza. Mi ismerjük az igazságot! Tudjuk, hogy Jézus, aki az „ajtónk előtt áll” és bebocsátást kér az életünkbe, aki megváltott, nevünkön szólított, és az övéi vagyunk, mondja: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” Kit érdekel, kinek van igaza a földi vitákban, amikor a személyes, üdvözítő isteni szeretet, azaz a lét igazsága nevünkön szólít, és önmagát kínálja! A pénzért, vagyonért perre menők, a kenyéren marakodók, a bölcsességen veszekedők, a hatalomért versengők és a hosszú földi életre vágyakozók mind elhibázzák a lényeget – mert még mindig csak ezt sziszegik: Nekem van igazam! Jogom van hozzá! És miközben kiharcolják az igazukat, elvesztik az Igazságot – „aki meg akarja tartani életét, elveszti azt, aki pedig elveszti, megtartja azt” (Lk 17,33). Az alapigében említett igazság iránti engedelmesség nem más, mint az igazamhoz való ragaszkodás feladása, annak felismerése, hogy nincs jussom semmihez, kegyelemből élek. Így leszek szabad és kész arra, hogy a felragyogó igazságot meglássam, befogadjam és hozzá ragaszkodjam. „Ha megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8,32).

Mitől szabadít meg a feltétel nélkül áradó, végtelenül elfogadó, csodálatosan értékessé tevő és boldogító isteni szeretet, ami maga az Igazság? Megszabadít kisebbrendűségi érzéstől és bűntudattól, feltűnési viszketegségtől és érvényesülési vágytól, hiúságtól és irigységtől, nagyravágyástól és szerzési kényszertől, görcsöktől és félelmektől. Pál ismerte ezt a szabadságot: „…és megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt” (Fil 4,11-12). Mitől szabadít tehát meg az igazság? Önmagunktól azáltal, hogy „…mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk…” (Ef 3,20).

És mire tesz szabaddá az igazság? Miután leestek vállunkról az önzés terhei, megkönnyebbülve odafordulhatunk a körülöttünk levőkhöz, miután markunk felengedett a görcsös szorításból, kapaszkodóul nyújthatjuk másoknak, miután állandó önvédelemként ütésre emelt kezünket leeresztettük, már ölelésre tárhatjuk a védtelenek felé… Az igazság szabaddá tesz a képmutatás nélküli testvérszeretetre.

Advent van megint. Eljött a világba kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztus, aki azért jött, hogy tanúskodjon nekünk erről a szabadító igazságról. Elérkezett-e már hozzád is, Testvérem? Szabad vagy-e már önmagadtól, felszabadultál-e már a képmutatás nélküli testvérszeretetre? Romlandó magból született életed újjászületett-e már a romolhatatlan magból, Istennek Jézus Krisztusban megjelent szeretetéről tanúskodó igéjéből? Ez az újjászületés is kegyelem. Áradó kegyelem, az igazság áradása. Mindig jön, mindig közelít – hagyd, hogy elragadjon! Vitesd magad a kegyelem árján a Fény felé, az Igazság felé, az Életbe, a Teljességbe! A múló idő úgyis magával ragad. Úgyis megszárad a fű és lehull a virág… Úgyis legörnyed a sárba a váll, elporlad a görcsösen kapaszkodó marok, és hamuvá lesz a védekező kéz… Az idő árján úgyis eltűnsz a semmibe te is, ahogyan eltűntek a régi nagyok és kicsik, fejedelmek és koldusok, győztesek és vesztesek. De az idő sodrából kiragad az áradó kegyelem, ami egyszerre Igazság és Szeretet. Ámen.

Imádkozzunk!

Úrjézus! Ebben az új Adventben bűnbánattal valljuk, hogy újra és újra az önzés rabjává válunk. Ragyogtasd fel az igazságot a szívünkben, hogy meggyőzzön és legyőzzön bennünket! Szabadíts meg általa a félelmektől és a görcsöktől, és szabadíts fel általa a képmutatás nélküli testvérszeretetre! Áradó kegyelmeddel ragadj magaddal bennünket! Ámen.

Thuránszky István
evangélikus lelkész

 

 

2022-12-19

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

A jel új ruhája

Nyolc évvel a jelujsag.hu elindulását követően lapunk új külsővel jelentkezik. Oldalunkon megtalálják az elmúlt tizenkét év teljes tartalmát, több mint 1300 cikket csaknem 250 szerző tollából.

Keresztút

Van-e félelmesebb és fájdalmasabb metaforája az emberlétnek, mint Krisztus keresztje? Aligha, mivel a kereszt magába sűríti mindazt, ami a test és a lélek számára elviselhetetlen teher, kimondhatatlan kín és keserűség.

Üldözési Mária

Doktor Rozsomák Rezsőné született Lopakodó Mária magányos özvegy minden esetben lassította és halkította lépteit munkahelye folyosóin, amikor beszédfoszlányok szálltak füleibe. Leparkolt a kiszemelt, inkább kifülelt iroda ajtaja előtt. Onnan fürkészte, hogy mit beszélhetnek róla. Rempülik-e? Dicsérik-e? Egyáltalán, mi derül ki saját magáról munkatársai szavainak képletes tükrében…
2016–2023 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!