JEL újság

Isten adventje

Thuránszky István2024.12.13

„Azután ezt a példázatot mondta: Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!” (Lk 13,6-9)

Kedves keresztény Olvasó!

Az adventi üzenet gyakran Keresztelő János riadóját idézi: „Készítsétek az Úr útját…!”, vagyis: „tartsatok bűnbánatot!”. A Lukács szerinti evangéliumból származó igét olvasva is ennek az ítéletet hirdető és ítéletet váró Keresztelő Jánosnak riasztó szava jut eszembe: „A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik” (Mt 3,10). A Messiás eljövetelével együtt járó ítélet inkább fenyegetést jelentett, mint bizakodó örömöt. A megriadt nyájként Keresztelő Jánoshoz tóduló, a Jordánban megkeresztelkedni vágyó emberek szívében a menedék ijedt keresése és nem magabiztos várakozás volt. Még az addig magabiztos és hízottlelkű vezető emberek közül is többen elbizonytalanodtak és megijedtek: Keresztelő János, „amikor pedig látta, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek, hogy megkeresztelje őket, így szólt hozzájuk: Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt…!” (Mt 3,7-8)

A kétezer évvel ezelőtti „első advent” tehát nem volt könnyed és örömteli készülődés. A felébresztett lelkiismeret sugallta nyomasztó érzések, a közelgő jogos ítélet miatti szorongás uralta a várakozók lelkét. A lelkileg így „előkészített közegbe” lép be Jézus, és kezd nyilvánosan tanítani, amikor a megtérés szükségességét hirdető Keresztelő Jánost fogságba vetve elhallgattatták. „Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 4,17) Így „veszi fel a fonalat”, továbbra is hirdetve az eljövendő ítéletet, mégis a kegyelem örömhírével vigasztalva a megrettenteket. Az evangéliumokból érezzük, hogy ahol Ő megjelent, ott béke és reménység, öröm és bizakodás áradt el a szívekben. Puszta megjelenése is ezt a hatást kelthette, de szavai is bátorítottak. A fent idézett példázatnak is ilyen bátorító szándéka van, már nem Keresztelő János szigora, de Jézus irgalmas szeretete árad belőle.

Bizony, nem vitás, hogy a terméketlen fának mi a sorsa: „Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik” (Mt 7, 19) – mondja Jézus a Hegyi Beszédben. A gyümölcsöt nem hozó fügefának pusztulnia kell. Ezt nem vonja kétségbe a vincellér, de időt, türelmet kér: még egy ideig kegyelmet. Értjük: a szőlőskert gazdája Isten, a vincellér Jézus és a terméketlen fügefa ő, te, én…

A szőlőskert ura megkegyelmez a fának – egy időre. A vincellér pedig különös kegyelmébe veszi a fát: megkülönbözetett figyelemmel ápolja, a megújítás reményében pazarolja rá erejét. Így válik a kegyelmi idő kettős kegyelemmé: nem csak türelmes várakozás a javulásra, hanem tevékeny, megújító beavatkozás az ember életébe. Kívülről jövő támogatás: aggódó figyelem és idejében kapott segítség, hogy feladatát betöltse az élet – jó gyümölcsöt teremjen.

Adventünk megszokott üzenete, hogy az érkező Úrra várakozunk. Mi várakozunk, és Ő érkezik. A biztosan megérkező kegyelem tudatában ünnepélyes szívvel várjuk, hogy ebben az évben is, újra megismétlődjön a karácsonyi csoda. Ez a példázat új tartalommal tölti meg advent jelentését. Nem csak nekünk van várakozó, készülő adventünk.

Isten is „türelmetlenül” várakozik és készül az emberrel való találkozásra.

Várakozik: ad még kegyelmi időt. Készül: ápol, alakít, irányít, óv, táplál, ösztönöz. Úgy készül, hogy törődik velünk, azaz „töri magát” értünk. Nem hagy magunkra, és nem nézi tétlenül meddő vajúdásainkat és hitvány énünkkel kínlódó harcainkat, hanem erejével támogat minket, hogy az idén haszontalan és céltalan életünk jövőre másokat gazdagító gyümölcsöt teremjen. Ezt mondja a példázat.

Isten tehát nem kíméletlen, rideg bíró, akinek megfellebbezhetetlen szavára csattogni kezdenek a fejszék. Keresztelő János Ézsaiásra utalva kiáltott a pusztában, ezért ismernie kellett ezt a próféciát is: „Akkor majd kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas, és ujjong majd a néma nyelve” (Ézs 35, 5-6). Erre a próféciára utalva válaszol Jézus a jánosi kérdésre (Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?): „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak…” (Mt 11, 4-5). Mi pedig ennek a válasznak a szellemében még hozzátehetjük: és

terméketlen fügefák válnak termővé és mihaszna emberek válnak értékessé, önző emberek önzetlenné és bűnös emberek igaz emberré.

Mint Zákeus és Máté, a vámszedők, vagy mint Mária Magdolna…

A terméketlen fügefa példázata irányítsa figyelmünket ebben az adventi időszakban Isten várakozására! Várakozó és utánunk vágyakozó szemmel figyeli, hogy közeledünk-e Hozzá: terem-e jó gyümölcsöket az életünk. Advent a jó gyümölcsök termésének ideje is. Bizony, a jócselekedetek ideje. A jó gyümölcs táplálék és erő az éhezőnek, a jócselekedet támasz és segítség a nehéz helyzetben levőnek. Mindkettőből a másik számára támad élet, ebben hasonlítanak. A mai adventi kérdés így hangzik:

Élnek-e mások belőled?

Vagy-e támasz és segítség valaki számára? Gazdagítod-e mások életét? Vagy csak elállod a Napot mások elől és árnyékodban senyvednek a többiek… Vagy csak a helyet foglalod nálad hasznosabbak elől… „A fejsze ott van már a fák gyökerén…”, de még kegyelmet kapsz. Ámen.

Imádkozzunk!

Úrjézus! Köszönjük, hogy közbenjársz értünk. Köszönjük, hogy ápolsz minket, gondoskodsz rólunk, és „töröd magad” értünk! Úgy szeretnénk, hogy ne legyen hiábavaló rajtunk a kegyelem és elpazarolt erő a törődés! Tégy velünk is csodát, hogy mi, vakok, lássunk, mi, bénák, járjunk, mi, süketek, halljunk, mi, terméketlenek, teremjünk! Segíts nekünk olyan életet élni, hogy mások hálát adjanak értünk! Urunk, Te közeledsz, segíts, hogy mi is közeledjünk! Ámen.
 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Az ember életprogramja

Nincs olyan fizetős kurzus, mentálhigiénés képzés vagy beavatás, ahol bölccsé teszik mások az embert. Mert a bölcsesség az Istennel való közösség, a bizodalmas hit velejárója – nem tanulható és megtanítható.

Aquila János nyomában

Barangolás az Őrségben Aquila János nyomán, aki Nagy Lajos királyunk idején úgy helyezte el freskóit a veleméri templomban, hogy a fény az adott időpont szerint színjátékszerűen emelje ki a szereplőket és a jeleneteket.

Angyalszárnyak

Száll az ének a temetőben. Sírközeli szép ének.
S a kék ég alatt lassan vonulnak a karcsú, fehér felhők.
2016–2025 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!