Isten és ember szerinti gondolatok

„Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: »Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!« Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: »Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.«

Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: »Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.«” (Mt 16,21–27).

Kedves Olvasó!

Szeretnék ebben a böjti időszakban nagyon egyszerű lenni. Semmilyen mély teológiai igazságot nem akarok megfogalmazni. Csak arra szeretném fordítani a közfigyelmet, hogy az ige alapján kétféle gondolkodás létezik: Isten szerinti és emberek szerinti. És ez böjti téma. Ezekre szeretnék példákat hozni a Bibliából és az életünkből, hogy meglássuk a különbséget. Legyen a mostani böjtünknek feladata, hogy minden böjti napon ennek a különbségnek a felismerésében és megvalósításában gyakoroljuk magunkat! Böjtünk akkor bizonyul sikeresnek, ha elteltével is – szinte akaratlanul – Isten szerint gondolkodunk tovább. Ez a kétféle gondolkodás ugyanis ég és föld, élet és halál, nem pedig árnyalati különbség, valami, amit lehet így is meg úgy is… 

Jézus ezt mondja Péternek, amikor az kijelenti, hogy „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”: „Boldog vagy Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat…” (Mt 16,16–18). Öt verssel alább pedig az emberek szerint gondolkodó Péternek ezt mondja: „Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem…” Az Egyház nem Péter személyén áll vagy bukik tehát, hanem az Isten szerinti (Lélek adta) gondolkodáson és felismeréseken. „Akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek (értsd: emberek szerint gondolkodnak), akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival (értsd: Isten szerint). … Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek” (Róm 8,8–9).

Jézus nem emberek szerint gondolkodik, hanem Isten szerint, amikor szenvedésének kikerülhetetlenségéről beszél. Isten üdvterve valósul így meg, az teljesedik be, amiért jött. Emberek szerint gondolkodva nem látszik kikerülhetetlennek a szenvedés. Péter látja a kiutat: ne menj Jeruzsálembe!… Engedd, hogy megvédjünk, vagy meghaljunk veled!… Tudok egy titkos barlangról a hegyekben, bújjunk el, amíg elülnek a kedélyek!… Hagyd a farizeusokra, okos enged, szamár szenved!… Neked nem szabad meghalnod, még tanítanod és gyógyítanod kell! – Mennyi botránkoztató emberi gondolatot tudnék még kitalálni, de félek, Jézus Sátánnak nevez engem is.

Orosz hadifogságba vittek egy lelkészt. Útközben többször adódott lehetőség a szökésre, társai unszolták, szökjék meg velük, még nincsenek messze az otthontól. Nem szökött, mert arra gondolt, hogy Isten őt azért küldi a rabságba, hogy ott a magyar rabokban tartsa a lelket – ő Isten szerint gondolkodott.

A téeszben mindenki lopott, elsősorban a téeszelnök és a párttitkár. Már a fizetéseket úgy alakították, hogy belekalkulálták a jövedelembe a lopás lehetőségét. A legtöbben vitték, amit otthon is használni lehetett, gyakran azt is, amire nem is volt szükség. Senki nem botránkozott meg azon, hogy a köztulajdont közprédának tartják. Csak kevesen voltak olyanok, akik vállalták a hátrányt azzal, hogy nem nyúltak ahhoz, ami nem volt az övék – Isten szerint gondolkodtak.

Ábrahám, még Abrám korában, elválik Lóttól, mert békétlenség volt közöttük: „Ne legyen viszály köztem és közted… Válj el tőlem. Ha te balra mész, én jobbra megyek, ha te jobbra mész, én balra térek” (1Móz 13,8–9). Lót a termékenyebb, kiesebb, zöldebb legelőket választotta, Ábrahám pedig könnyű szívvel indult a soványabb földek felé – Isten szerint gondolkodott.

A még gyerek Dávid szinte fegyvertelenül indult a karddal és dárdával felfegyverzett, harcedzett Góliát ellen, akinek csúfolódására így felel: „Te karddal és lándzsával jössz ellenem, de én a seregek Urának nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az Úr…, és megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az Úr.” (1Sám 17,45–47). Dávid Isten szerint gondolkodott.

Nebukadneccar király ezt kérdezte három zsidó férfitől: „Van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani?” Ők így válaszoltak: „Ó Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük…” (Dániel 3,15–18). Isten szerint gondolkodtak.

Isten szerint gondolkodott Mária, amikor így válaszolt az angyalnak: „Íme, az Úr szolgálóleánya: Történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1,38). És így gondolkodott Jézus, amikor a Getsemáné kertben imádkozott: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lk 22,42).

Amikor Jézus így tanít: „…ne aggódjatok az életetekért… Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? … De keressétek először az ő országát és igazságát…! (Mt 6,25 kk), akkor Isten szerinti gondolkodásra tanít. Azt mutatja meg, hogy másképp is lehet gondolkodni, mint ahogyan a világ gondolkodik. 

Az életben nem az a legfontosabb, hogy elkerüljük a szenvedést, hogy szépek és erősek legyünk, gazdagok és egészségesek. Minden, amire az emberek szerinti gondolkodás törekszik, mulandó, és még a leggazdagabb is eljut egyszer oda, hogy nem tudja élvezni gazdagságát. Hiába a dúsan terített asztal, ha nincsen már étvágy, és hiába a legdrágább cipő, ha már béna a láb… Aki Isten szerint gondolkodik, az nem a legkönnyebb utat választja, amin sokan járnak… Aki Isten szerint gondolkodik, az nem azon tépelődik, hogyan engedhette meg Isten ezt a nehézséget, hanem azon, mit akar ezzel Isten az életemben elérni. Nem az a kérdés, miért pont én lettem beteg, hanem hogyan válik majd ez a betegség a javamra, hogyan válik ezáltal az életem az én személyes utammá? Hogyan kerülök közelebb az igazság megismeréséhez abban a nehéz helyzetben, ami vár rám. Hogyan jön szembe velem Isten a nehézségben, és hogyan válik teljesebbé ezáltal az életem? 

Hogyan gazdagodik a lelkem, miközben elvesztem az egyébként is veszendő világot?

Imádkozzunk!

Úrjézus! Add nekünk Lelkedet, hogy Isten szerint gondolkodjunk! Segíts nekünk különbséget tenni emberek és Isten szerinti gondolkodás között. Adj nekünk lelkierőt és bizalmat, hogy ellenálljunk a test szerinti gondolkodásnak, hogy ne a félelmeink és kényelemszeretetünk határozzák meg a cselekedeteinket, hanem a Tőled jövő és Rád tekintő gondolatok. Ámen

Thuránszky István
evangélikus lelkész

2022-04-08