JEL újság

Isten hímporában

Lőrincz Sándor2023.01.12

Veszekedtek. Az asszony nekiesett a férjének, s csak mondta, mondta, megállás nélkül. Kivetkőzve önmagából sorolta, mi nyomasztja: a szeretetlenség, a közöny, a lenézés, a mellőzöttség, a vágytalanság, a meg nem értettség, a magára hagyottság. Ezért oly boldogtalan régóta. A férfi megalázva érezte magát és a tehetetlenség béklyójában vergődött. Szemében mélabú és kétségbeesés egyszerre. Ellent tudott volna mondani a vádaknak, ám nem tette, inkább viselte felesége rásütött billogját. Maga elé nézve, mereven ült és hallgatott. Az viszont jóleső érzéssel töltötte el: szerencsére lányaik már révbe értek. Istenbe kapaszkodva, saját családjukkal, gyerekeikkel szövögetik életük mindennapjait. Boldogok.

Szüntelen süvít az asszonyi szó, mint forgószél aratás után a végtelen rónán – őrült erővel továbbgörgetve egy-egy szalmabálát. A hőségtől lángra kap a tarló. Izzik a lég, száll a pernyemaradék. Felperzselt föld mindenütt, és sűrű fekete füst. Tegnapról, tegnapelőttről s máról…

Így égett a lelke is, bár tudta, ártó hatalmak kerekedtek felül. Csak azt hajtogatta magában: Istenem, bocsáss meg neki, nem tudja, mit beszél, nincs tisztában azzal, mit cselekszik.

– Soha nem kaptam tőled együttérzést, és ezek után már nem is várok tőled irgalmat, minden boldogságom a múlté, nem veszed észre? – ordította a démonok hadával vergődő asszony. Arca eltorzult, nyála fröcsögött, szeme szikrákat szórt. Pedig férje a szemébe szerelmesedett bele. Az érvek lassan elkoptak, így a szájnak is megálljt parancsolt az agy, és lecsendesült a hév. Egyre beszédesebb volt a csend. Arcát kezébe temetve, felhúzott térddel, összekuporodva ült, hátát az ágytámlához döntve. A tornádó azonban csak látszólag csendesedett, gondolataira újra fátylat eresztett az elragadtatás és a düh. Férjétől válaszra várt, ám az képtelen volt megszólalni.

Helyette inkább imádkozott. Arra kérte az Urat, hogy halmozza el asszonyát szeretetével, békéjével, simítsa ki a lelkét és tegyen rendet kóbor érzelmei kuszaságában.

– Legalább ölelj meg! Még ezt sem várhatom el tőled, hogy megvigasztalj – vetette oda ridegen, kivert kutya pózába merevedett párjának.

– Nem tudlak megölelni így, ülve-gubbasztva – jegyezte meg csendesen a férfi, kinél biztonságban érezte magát a feleség. Boldog időszakaiban és nehéz óráiban is mindig megpróbált kapaszkodni belé. Utolsó szalmaszálként, amikor elviselhetetlenül fájt neki a lét és nyüszített a kíntól, s legszívesebben felvágta volna az ereit. Hite azonban nem engedte, hogy önmaga ellen forduljon. Csak azért nem lett öngyilkos, mert tisztában volt vele: akkor elkárhozik.

– Legalább nyújtózz ki egy kicsit... – kérlelte kedvesét a férj.

– Persze, még most is én alkalmazkodjam!? – replikázott tovább az asszony, majd lassan odacsúszott embere mellé.

Egész testével hozzásimult. Karja, lába megfeszülve várta a gyógyító ölelést. Míg férje magához szorítva a hátát simogatta, dobolva-kergetőzve táncoltak az idegei. Ima csitított spontán rángatózásán. Erővel és hatalommal kérte az Urat: Isten nevében takarodjanak el a sátán küldöttei. Mivel spirituális látást adott neki a Fönnvaló, megelevenedett előtte a kép: sötét alakok hagyták el az asszony már-már teljesen megnyugvó testét, s amikor kajánul vissza-visszatekintettek áldozatukra, latolgatva, visszatérjenek-e, újra meg kellett ismételnie: Isten nevében takarodjatok el innen! Kis idő után torz vigyorral pofájukon, odébbálltak.

A férfi angyalok hadát hívta segítségül, szegődjenek felesége mellé és hempergessék meg Isten hímporában. A kérés megfogant. Két hófehér szárnyas angyal az asszony hóna alá nyúlt, hogy a távoli éteri tájon, az aranyporral beszórt tisztáson meghempergessék. A nő ruhátlan testét csillámpor borította, tekintetében földöntúli fény…

Nem tudni, mi jutott el az asszonyhoz az édeni ragyogásból, ám az ima hatott. Már nem szaporázta sóhajait, felengedett merevsége, arcán kisimultak a ráncok, szarkalábak szegélyezte szemére édes álom települt. Isten hímporában végleg megnyugodott.

Lőrincz Sándor

 

 

 

2023-01-12

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

A jel új ruhája

Nyolc évvel a jelujsag.hu elindulását követően lapunk új külsővel jelentkezik. Oldalunkon megtalálják az elmúlt tizenkét év teljes tartalmát, több mint 1300 cikket csaknem 250 szerző tollából.

Keresztút

Van-e félelmesebb és fájdalmasabb metaforája az emberlétnek, mint Krisztus keresztje? Aligha, mivel a kereszt magába sűríti mindazt, ami a test és a lélek számára elviselhetetlen teher, kimondhatatlan kín és keserűség.

Üldözési Mária

Doktor Rozsomák Rezsőné született Lopakodó Mária magányos özvegy minden esetben lassította és halkította lépteit munkahelye folyosóin, amikor beszédfoszlányok szálltak füleibe. Leparkolt a kiszemelt, inkább kifülelt iroda ajtaja előtt. Onnan fürkészte, hogy mit beszélhetnek róla. Rempülik-e? Dicsérik-e? Egyáltalán, mi derül ki saját magáról munkatársai szavainak képletes tükrében…
2016–2023 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!