Isten kegyelmével elképesztő dolgok történnek

Vajon megszólíthatja-e egy pohár bor az ember jobbik énjét? Hogyan apostolkodik egy nemzetközileg jegyzett borász? Erről és a bor szakrális szerepéről is kérdeztük Dr. Lőrincz György egerszalóki borászt, a 2009-es Év Bortermelőjét, aki 2008-ban a Borászok Borásza is lett.

– Egy olyan ital elkészítésében vesz részt, sőt határozza meg annak arcát, amelyiknek fontos szakrális jelentése van a kereszténységen belül. Milyen a viszonya ezzel?

– Amióta ezt kicsit megvilágosodottabban látom, sokkal inkább igazi hivatásnak gondolom a munkámat. Óriási ennek az üzenete. Ehhez tartozik az is, hogy felnőtt fejjel tértem meg, sőt ma már úgy hiszem, Isten helyezett ide engem, a szőlő és a bor misztériumának kellős közepébe.

– Hogyan talált rá Istenre – vagy pontosabban: hogyan talált Önre Isten?

– Tíz évvel ezelőtt egy nagyon nehéz lelki szituációba keveredtem azáltal, hogy a pincénket anyagilag finanszírozó osztrák–magyar társam meghalt, ám a pénzügyi részletekbe nem avatta be a családját. Emiatt örökösödési civakodás kellős közepén találtam magam, és a külföldi család borzasztó gyanakvással, már-már gyűlölettel fordult felém. Én szeretem, ha szeretnek, rosszul tűröm a torzsalkodásokat. Depressziós lettem, nagyon féltem attól, hogy minden tönkremegy, amit addig felépítettünk. Ekkor a feleségemtől kaptam ajándékba egy könyvet, aminek már sajnos elfelejtettem a címét. Egy amerikai fiatalemberről szólt, aki munkanélküli lett, ám a Biblia olvasása megváltoztatta az életét, a körülményei ellenére teli volt a szíve örömmel és reménnyel. Ezen elgondolkodtam, és én is elkezdtem olvasni a Szentírást. Aztán elmentünk templomba is, szentségi házasságot kötöttünk, és megváltozott az életünk. Persze ettől még nem lesz kevesebb a szoronganivalónk. De most már sokkal nagyobb békességgel tudjuk elviselni a nehézségeket. Beszélünk is erről mindenkinek, mert az emberi lelkek vágynak a szeretetre, az igazságra, a jóra. A korábbi vitás helyzet pedig megoldódott azzal, hogy kaptunk két olyan magyar üzlettársat, akik ugyanolyan gondossággal vigyáznak a St. Andrea névre, mint mi.

– Nem tart attól, hogy többen – a címkék alapján – azt gondolhatják, hogy a vallásos elnevezésekkel csupán a piacot próbálja szélesíteni?

– Ezzel a viselkedéssel nem lehet piacot szélesíteni. Sőt. Inkább azt látom, hogy a vallásos emberek sokszor nem tudják megvenni a borainkat, mert viszonylag drágák. Erről akkor győződtem meg, amikor a Hajdúdorogi Egyházmegye centenáriuma alkalmából a miénk lett a görög katolikus egyház „hivatalos” bora. Ez nagy megtiszteltetés volt, kértek 1500 palackot, amelyekből még XVI. Benedek pápához is került. Körülbelül 300 fogyott el a három év alatt, pedig szép nevű, „Napbor” és „Áldás” borok kerültek ki. Szóval, meg se fordult a fejemben, hogy a hitemmel piacot szerezhetnék. Csak egy pici szeretetet szeretnék adni az embereknek. Lehet, hogy ez patetikus, de az „Örökké” vagy a „Boldogság” nevű boraim még profán jelentésükben is kedves dolgok. Még nem hívő koromban neveztem el „Áldás”-nak az egyik boromat, de nem tudom, lehet-e ennél erősebb, szebb nevet találni valaminek. Ez nem marketingfogás, ez egyszerűen szép. Izgatott is vagyok, mert most jött ki a 2013-as évjáratunk, és szeretném, ha sokan kapnának áldást általa.

– Említette a borkészítés üzenetét. Önnek mi az üzenet?

– Egészen konkrétan az apostolkodás feladatát kaptuk meg minden szinten – akár a palackon lévő üzenetről beszélünk, akár a borbemutatóinkról. Az Úr azt mondja, ha megvalljuk őt az emberek előtt, akkor ő is megvall minket az Atya előtt. E szerint igyekszünk élni.

– Az evangélium szerint nem lehet elrejteni a hegyen épített várost. Csakhogy, amikor elmegy egy borbemutatóra, és bizonyságot tesz a hitéről, a felett már nem lesz kontrollja, hogyan élnek a borral. Nem tudhatja, ki fog vele esetleg visszaélni, és szent ital helyett például részegítő anyagként issza meg.

– Valóban, számolnom kell azzal, hogy amikor kimegyek az emberek közé, nem mindenki azonos érzékenységgel közelít az üzenet és a bor felé. Én ezt a magam módján meg is szenvedem. Mindenki kapott személyiséget, talentumokat. Nem vagyok valami bátor legény, gyerekkorom óta szorongós típus vagyok. Viszont talán van egy nem bántó, nem erőszakos magatartásom, ami hitelesítheti az üzenetemet. Vagyis azt, hogy mindent Istennek köszönhetek. Bízom abban, hogy az erőszakmentes fellépésem és a bor élménye kellően kedves és elfogadható mindenkinek. Nem akarok senkit bántani azért, mert esetleg még nem gondolkodott el Jézus Krisztuson. Inkább szomorú vagyok, és sajnálom, ha a Szentlélek nem tudja még őket megszólítani.

– Hogyan tud a Szentlélek megszólítani egy korty boron keresztül? Racionális korban élünk, még a természetfelettihez is intellektuálisan közelítünk. Hogyan tud egy korty bor Istenről beszélni?

– Azt olvassuk a Zsoltárok könyvében, hogy „a bor vidámítja meg az ember szívét”. Azt látom, hogy ha van egy kellemes borélmény, attól az ember vidámabb, nyitottabb és érzékenyebb lesz. Ha ebben az állapotában kap egy szép üzenetet, talán hiteles impulzusokat a szeretetről, akkor könnyebben nyílik meg, és nem lesz annyira elutasító, mint a szokásosan hajszolt, mindennapi állapotában, amikor esetleg jobban lepattannak róla a spirituális dolgok.

– Ezzel azt mondja, hogy kapcsolatteremtő, kapunyitogató a bor?

– Igen, mert például egy boros eseményen mindenki rászánja az időt arra, hogy leüljön, lenyugodjon, van egy pozitív, nyitott lelki beállítottsága. Persze, lehet nagy társasággal, hedonista módon is élvezni egy borvacsorát, de a nem teljesen bezárkózó emberek, akik esetleg keresik is a válaszokat az élet nagy kérdéseire, el fognak gondolkodni, talán még templomba is elmennek később.

– Nem látja annak a veszélyét, hogy a mindennapokban stresszes, ám érdeklődő ember azt fogja gondolni: „könnyű a Lőrincz Györgynek békében élnie, mert kimegy a szőlőhegyre, és ott egész nap bámulja a madarakat, gondolkodik az élet fontos dolgain, de nekem reggeltől estig húznom kell az igát!”

– Lehetséges, ám ha megkérdez engem, akkor el fogom mondani, hogy én nem csak üldögélek a szőlőben, hanem reggel 4-kor permetezek, metszek, szüretelek, és gyakran este 10-re érek haza. Szóval, bőven van mit csinálni. Erről kevesebbet szoktam nyilatkozni, én a finom beszédnek vagyok a híve. Ha valamivel elégedetlen vagyok, akkor is legfeljebb egy „a kutyafáját!” csúszik ki a számon, nem pedig valami durvább. A munkatársaimmal is kedves vagyok, csodálkoznak is, hogy milyen furcsa munkaadó vagyok. Szerintem hosszú távon az vezet eredményre, ha felebarátként közelítek minden emberhez. Annyi gonoszság és eltiprás van a világban, hogy muszáj valami alternatívát felmutatni.

– Amikor elmegy egy borestre, ki lesz az apostol: Ön vagy a bor?

– Szeretném persze, ha a borom is az lenne, de a kérdésére azért egyszerű a válasz: a hit hallásból fakad, és a bor kevésbé tud beszélni.

– Mégis, az Apostolok Cselekedeteiben azt olvassuk, hogy még Pál apostol testéről is elvittek ruhadarabokat, hogy azok gyógyítsanak… Tehát élettelen dolgok is képesek lehetnek a Szentlélek erejét közvetíteni.

– Ez igaz, de ott már hittel vitték el azokat a tárgyakat. A pogány ember nem viszi el, nem érdekli, esetleg másra használja. Viszont aki már hívő, és így bontja meg a bort, részese lesz az abban levő hitnek és szeretetnek, sőt, meg fog szentelődni. Ez talán furcsán hangzik, de tényleg sok imádság van a bor mögött, és természetesen meg is van szentelve.

– Hogyan szentelik meg a bort?

– Minden évben legalább egyszer minden hordón végigmegyünk a helyi görög katolikus pappal, vízkeresztkor vagy Szent János napján, esetleg akkor, amikor letöltünk egy-egy bort. Imádkozunk, és Balázs atya szentelt vízzel meghinti a tartályt, amiből lepalackozzuk a bort. Márton-napkor pedig Várszegi Asztrik atya Pannonhalmán szenteli meg a borokat. Viszek ugyanis oda mintákat, amiket az oltárra teszünk, imádkozunk, majd azokat hazatérve széttöltöm a hordókba. Vagyis kívülről, de belülről is megszentelődnek a borok.

– Ön elsősorban vörösbort termel, ugyanakkor a katolikus egyházban fehérborral szoktak misézni…

– Hát ez inkább rossz szokás, mint teológiai hitelv. És igen, sajnos, sokszor édes fehérborral miséznek, holott hagyományosan kékszőlő levét, tehát vörösbort kellene használni a liturgiában. El szoktam járni római katolikus misékre is, ahol csak egy szín alatt történik az áldozás, de én nagyon boldog vagyok, hogy görög katolikusként mi együtt kapjuk meg a testet és a vért. Minden egyháznak megvan a maga hagyománya, ami nyilván nagyon erős, talán már szent is, de legalábbis annak tartják a hívek. A legfontosabb persze, a hit és a szeretet.

– Mit tesz akkor, ha – mint például tavaly – nem sikerül túl jól egy évjárat?

– Rá kellett jönnöm, hogy a borok nem tőlem függnek, és nem is tudok sokat tenni ebben az ügyben. A 2006-os évjáratban kimagasló élményt kaptam, életemben nem kóstoltam olyan jó bort, mint a „Merengő”. Később jöttem rá arra, hogy ez egyáltalán nem nekem volt köszönhető, hiszen a következő évjáratokban még jobban odafigyeltem, még ügyesebb voltam, aztán csak nem tudtam megismételni azokat az aromákat. Be kell látnom, hogy ha nincs ott az Isten kegyelme, akkor nincs ott. Ha viszont ott van, akkor elképesztő dolgok történnek. Ami a tavalyi borokat illeti, meg lehet őket kóstolni, mert bár a mennyiség tényleg kevés lett, ellenben az ízük, zamatuk alapján nagyon áldottnak érzem magam. Pláne, ha figyelembe veszem azt, hogy milyen szomorú dolgok történtek a Dunántúlon, nálunk legalább volt vagy ezer milliméter csapadék, nem lett ecetes a borunk. Ráadásul nagyon szép szőlőt szüreteltünk 2015-ben, úgyhogy békességem van.

Izsák Norbert