Isten országának építése nem életkorfüggő
A tizenkét éves Szigeti András kapta a kaposvári Szent Margit–Szent József Plébánia Arany Rózsafüzér díját. A Rumszauer Miklós plébános által mintegy másfél évtizede alapított vándordíj egy aranyláncon függő rózsafüzér-gyűrű, amit Varga László megyéspüspök adott át a Nagyboldogasszony Iskolaközpont hatodik osztályos diákjának.
A főpásztorral közösen leplezték le a templom belső falán lévő márványtáblát, amelyen már az ő neve is olvasható, számos elismert személy társaságában. Olyanok között, akik gondolattal, szóval és cselekedettel jelentős mértékben hozzájárultak a helyi közösség formálásához. Hitének hiteles megélése miatt lett András az egyházközség példaképe; személye arra is bizonyság: Isten országának építése nem életkorfüggő.
A plébános laudációjából kiderült: András ovis kora óta ministrál, sulis korától kezdve pedig rendszeresen olvas fel a szentmiséken, de nemcsak vasárnaponként, hanem hétköznap is. Mivel érdekli a Biblia, néhány hónap után, múlt év októberében befejezte az Ószövetséget. A legutóbbi éjszakai szentségimádás során éjjel egykor megjelent kántori szolgálatot végző édesanyjával a templomajtóban, jóllehet oly sokan, akik megtehetnék, nem lenne megterhelő számukra, nem hozzák meg ezt az áldozatot Jézus iránti szeretetből.
Szigeti Andrást először három-négy hetes korában vitték el szülei a templomba, így a hívek szeme előtt nőtt fel. Édesanyja, Szigetiné Hornung Krisztina és édesapja, Szigeti Tamás is tanár, akik felnőttként tértek meg. A házaspár három és fél éve egy közbenjáró imát követően, pólyásként örökbe fogadott egy kislányt, hogy teljes legyen a család.
Pusztainé Takács Erika, a templom vezető hitoktatója – aki születése óta ismeri Andrist –, elárulta: amikor ministrálni kezdett, nem volt olyan kicsi ministránsruhája a plébániának, ami jó lett volna neki, így az édesanyja varrt egyet, amit minden vasárnap hozott magával. Az oltár körüli szolgálat azóta sem kopott ki belőle, szüleivel szorgalmasan jár az egyházközségi rendezvényekre. Olyan lelki programokra is, amelyeken rajta kívül sokszor nincs más gyerek.
– Ha rendeztünk valamilyen pályázatot, az ő alkotására mindig számíthattunk – jegyezte meg a vezető hitoktató. – Aranyos gyerek, hihetetlen a kitartása és a lelkesedése. Örültem annak, amikor a Szent József-templomot felújították, és a Margit-templomba jött ministrálni, mert jókat beszélgethettünk. Korát meghazudtoló intellektussal áldotta meg az Isten. Példa lehet kortársai számára a szorgalma, Isten iránti rajongó szeretete, alázata és szolgálatkészsége.
A kedves arcú, Zselicszentpálon élő kamaszsrác igencsak meglepődött, amikor elhangzott a neve a templomban. Nem számított rá, főleg, hogy tavaly a szülei vehették át szolgálatukért e díjat. Amikor arról faggattam, milyen érzés a liturgikus térben lenni egy-egy mise alkalmából, ragyogó tekintettel azt mondta:
Jézus közelében lenni a legjobb, a legfelemelőbb,
s végtelen öröm és hála van szívében, hogy ily gyakran ott lehet. Lelki „előtanulmányairól” elmesélte: gyakran felidéződik benne a homokkomáromi imatábor képe, ahol Miklós atya tanításából tudta meg, hogy sokféle imamód létezik, amellyel Isten felé fordulhatunk. Meghatározó élmény volt számára az is, hogy kétszer eljutott szüleivel a bosznia-hercegovinai kegyhelyre, Međugorjéba, a kegyelem oázisába. A zarándoklaton Isten különleges kegyelmét élhette át a „nagyhegy”, azaz a Krizsevác kőszikláin felfelé haladva, de a „kishegyen” is, ahol először jelent meg Mária. Miklós atya spontán születő elmélkedései egy-egy stáció előtt, szintén megrendítették, mint ahogy az az óriási tömeg is, amely évente megfordul a „világ gyóntatószékének” nevezett településen.
Szüleitől megtudtam: korán észrevették, hogy fiukat különleges érzékenységgel, kifinomult látásmóddal áldotta meg az Úr. Még óvódás volt, amikor házioltárt készített gyertyával, virággal, szoborral, imakönyvvel, és időről időre a liturgia színe szerint változott a díszítés a szobában.
S hogy mit jelent Andrásnak az ima? Azt mondta: Istennel való beszélgetést, mely során bensőséges pillanatokat élhetünk meg az Úrral. Folyamatosan ostromolja az eget. Békéért, családja épségéért, egészségéért, elhunyt szeretteik lelki üdvéért fohászkodik, no meg hazánkért, az ország vezetőiért. Bár színötös volt a félévi bizonyítványa, olykor-olykor azért a könnyű tanulásért és a jó jegyekért is imádkozik…
Kora ellenére már elolvasta a Szentírást. Nem kérkedik vele, osztálytársai is csak annyit tudnak róla: a hit terén vélhetően előttük jár, de Isten különben sem méricskél. Mindenkivel terve van, s a tervek mellé feladat is jut bőven. Mivel egyszer programváltozás miatt eltévedt a somogyi vármegyeszékhelyen, megfogadta, ha rálel édesapjára, elolvassa az Ószövetségből a Teremtés könyvének első tizenkét fejezetét. Aztán ahogy haladt előre a könyvek könyvében, egyre többet tudott meg Istenről és választott népéről. Az Újszövetség is elbűvölte, de a Jelenések könyvétől, a végidőktől kicsit tartott. Egy idő után túltette magát rajta, és félelem sem maradt benne. Az Apostolok cselekedeteiben szintén kedvét lelte, leginkább azért, mert rádöbbent: az őskeresztények élete és hite példaadó a harmadik évezred keresztény embereinek is. Szent Pál leveleiről szintén szenvedéllyel beszél, mivel rendkívül hasznosak; sok praktikus tanácsot kínálnak a mindennapokhoz, a Szeretethimnuszra pedig élet építhető…
András általában maga értelmezi a szöveget, és próbálja megtalálni az összefüggéseket, így csak néha fordul segítségért a szüleihez vagy iskolai hittantanárához, Bálint Gábor atyához.
Az Arany Rózsafüzér díjas diák ugyan nem kacérkodik a papsággal, de a „pakliban” Isten hívása is benne van. Most úgy érzi: szívesen lenne tervező vagy mérnök, de foglalkoztatja a történelem is. Szabad idejében úszni jár, és szívesen készít épület maketteket. Nem az internetről tölti le az alaprajzokat, hanem maga álmodja papírra elképzeléseit. Azt mondja, ez sokkal élvezetesebb, ráadásul a fantáziája is kedvére szárnyalhat. Nagy precizitással vágja, festi, színezi és ragasztja az egyedi alkotásokká nemesülő kartonlapokat. Városházát, közintézmények sorát helyezi el „terepasztalán”, és több, saját tervezésű templomot is készített már képzeletbeli városába – égbenyúló tornyokkal alakítva a településképet.
S hogy milyen zenéket kedvel? Azt mondta, azokat leginkább, amelyekben érzi Isten jelenlétét. Schubert Ave Mariája a kedvence. A szépirodalom mellett szívesen olvas egyházi témájú műveket is. Egyik kiemelkedő olvasmányélménye György Attila Keresztény tanítás rajzokban című kötete. Ezt a Szent József-templom egykori sekrestyésétől, Király Klári nénitől halála előtt kapta ajándékba.
A nagyböjti időszakban igyekszik kerülni a húst, s megfogadta, hogy az osztálytársaihoz ezentúl még kedvesebb lesz. Örömmel és reményteli szívvel várja a húsvétot, a szent három napot annak tudatában, hogy Krisztus örök életre hív valamennyiünket. Értünk, az emberiség bűneiért halt meg a kereszten, s legyőzve a halált, értünk is támadt fel, hogy itt maradjon közöttünk.