Itt járt Ferenc pápa

A KÉSZ tagjai írták meg benyomásaikat, gondolataikat Ferenc pápa magyarországi látogatásával kapcsolatban. Ezeket adjuk közre.

A szívem csordultig telt hittel

Én csak a televízión keresztül követtem Őszentsége ittlétét.

Ez a három nap számomra ünnep, vasárnap volt!

Megérkezése pillanatától úgy éreztem – a kiváló közvetítésnek is köszönhetően –, hogy testben, lélekben a közelében vagyok.

Azt a sok szeretetet, boldogságot, tiszteletet, amit végig éreztem, kifejezni nem is tudom szavakkal. A szívem csordultig telt hittel, szeretettel, boldogsággal.

A közvetítéseket újból meg kell néznem, hogy még jobban meg tudjam érteni és fel tudjam fogni üzeneteit, tanítását, a béke iránti vágyát. A mindenkihez való odafordulását, a kisgyermekek megáldását oly nagy örömmel és meghatottsággal néztem, és sírtam!

Annyira boldog voltam, hogy vezetőink oly nagy tisztelettel fogadták!

Büszkeséggel néztem a gyönyörű fogadtatást, és hogy mi, magyarok képesek vagyunk megállni a helyünket minden helyzetben. Azt a sok munkát az előkészületekben és folyamatosan is, nagyon köszönjük. Nem történt semmi zavaró esemény, körülmény.

A Szent István–bazilikában, az egyházakkal való találkozáskor is büszkeség fogott el, és boldog voltam, hogy olyan sok fiatal is elkötelezett a szolgálatra, lemondásra a világi dolgokról.

A sok fiatallal való találkozáskor is kicsordultak a könnyeim. Nagyon boldog vagyok, hogy igenis van sok fiatal, akiknek fontos a hit.

Őszentsége itt is kimutatta szeretetét, tudását, megértését. A fiataloknak is olyan útbaigazítást, hitükben megerősítést tudott adni, ami különleges, fontos!

Istennek köszönjük, köszönöm, hogy ezt átélhettem!

Nagy tisztelettel, Isten áldását kérve mindannyiunkra, hazánkra:

Rehákné Halász Mária
kecskeméti KÉSZ-tag

Születésnapi ajándék

Három csomagot készített nekem a Jóisten idén a születésnapomra. Az elsőt akkor kaptam meg, amikor két hónappal ezelőtt kiderült Ferenc pápa látogatásának időpontja. örömmel újságoltam többeknek: a Szentatya eljön a születésnapomra! Hálás voltam a Jóistennek ezért az ajándékért.

Készültem a pápalátogatásra, mindenekelőtt a Kossuth téri szentmisére, de már pénteken részem volt az első találkozásban. A bazilika előtti téren sok százan hallgattuk Ferenc pápa tanítását: „Próféciával végzett befogadásra kaptunk meghívást. Próféciával végzett befogadás: azt jelenti, hogy megtanuljuk felismerni Isten jelenlétének jeleit a való világban, még ott is, ahol nem jelenik meg kifejezetten a keresztény szellem jegyében, vagy ahol kihívás vagy kérdés formájában érkezik.” És később: „Legyetek befogadóak, legyetek tanúi az evangélium ígéretének, de mindenekelőtt legyetek az imádság emberei, mert a történelem és a jövő ettől függ.”

Minden megszólalásából hosszan lehetne idézni a felemelő gondolatokat. Ezeknek apró pénzre váltására és megélésére a mindennapokban kaptunk meghívást. Ferenc pápa személyes kisugárzása, közvetlensége, mosolya, gesztusai, a maga törékenységének megélése nagy hatással volt rám az egész látogatás során. Érezhetően valami történt Budapesten ebben a három napban. Keresztényként ezt a valamit úgy tudom megfogalmazni: a Szentlélek működött.

Hamar elérkezett Ferenc pápa budapesti tartózkodásának utolsó napja. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer lesz egy olyan születésnapom, amikor Krisztus földi helytartója által bemutatott szentmisén vehetek részt, ráadásul a szülővárosomban. Amikor a Szentatya magyarul azt mondta, „Isten éltessen benneteket”, magamra vettem. Ez volt a második ajándékcsomag.

A harmadikat akkor vehettem át, amikor a pápa látogatásának utolsó programjára sietett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre. Útja a házam előtt vezetett el.

Istennek legyen hála azokért az ajándékokért, melyeket ezen a napon nekem készített, és hála legyen minden ajándékáért, melyekkel a hétköznapokon lep meg bennünket.

Walla Piroska

A pápalátogatás szívmelengető mozzanatai

Ferenc pápa a magyarokhoz, az Európa szívében fekvő Kárpát-medencébe immáron harmadik alkalommal látogatott el. Legutóbbi látogatása számunkra igen megtisztelő és elgondolkodtató épp most, amikor a határainkat illegálisan átlépőkkel küzdünk, amikor a szomszéd Ukrajnában szomorú és véres háború dúl. A magyarok – legyenek azok keresztények, útkeresők vagy még a keresztény valláson kívül állók –, nagy szeretettel fogadták mindenhol. Magam a közvetítéseken keresztül követtem útját fővárosunk programjain. Szívtam magamba szavait, teológiai felkészültségéből fakadó bibliai idézeteit – vonatkozzanak azok papokra, hívőkre, menekülőkre, elesettekre.

Érkezésekor már a repülőgép ajtajából kitekintve szemeiből sugárzott az öröm, a közvetlenség, a szellemi frissesség, de talán a kíváncsiság is, vajon mi vár rá Budapesten? Beszédeiből kicsengett népünk kereszténységének, történelmének nagyon mély ismerete, az udvariasságot és a figyelmességet messze túlszárnyaló szeretete, ami övezte látogatását. Nagy teológiai tudását eláruló beszédeit, igehirdetéseit rendkívül disztingváltan adta tudtul hallgatóinak hitbeli felkészültségük, érdeklődésük, tanultságuk, műveltségük, koruk szerint. Beszédeiben sokszor kitért a Duna és a Lánchíd szimbolikus jelentőségére, ami az embereket, Európa népeit köti össze. De kitért a magyar szentekre és boldogokra, akiket példaképül állított elénk és minden ember elé.

A látogatás kapcsán két dolog gondolkodtatott el. Az egyik a Szentatya Fehér Anna nővér által alapított, a „szegények orvosáról” elnevezett Vak Gyerekek Batthyány-Strattmann László Római Katolikus Gyermekotthona, Óvodája és Általános Iskolájában tett látogatása. Anna nővér csodálatos példát mutatott arra, hogy az elesettek, a betegeket éppúgy kell szeretni, mint az egészséges embereket. Az Úr gondoskodik róluk, ők éppúgy kapnak talentumokat, mint más. A Szentatyának örömmel telt meg a szíve az otthon lakói műsorának hallatán. Láthatta, hogy Inotay György iskolaigazgató és munkatársai hittel, szakértelemmel, nagy szívvel és lélekkel foglalkoznak a gyerekekkel. Csak elismeréssel adózhatunk odaadó tevékenységüknek. Megható volt, amikor az iskola mozgáskorlátozott és látássérült lakói közül ketten az igazgató kíséretében a saját kezükkel készített ajándékokat adta át Ferenc pápának. A nehezen mozgó Ferenc pápa felállva, nagy tisztelettel és meleg szívvel vette át ezeket a mindennél értékesebb és szeretettel készített ajándékokat. Nagy meglepetés volt a látogatás végén a Ferenc pápával közösen, latin nyelven elmondott Miatyánk. Távozásakor a pápa kezet fogott a lakókkal, megsimogatta őket, mosolya együtt érző szeretetét mutatta. Ilyenkor tudatosodik bennünk, hogy a Teremtőnktől kapott egészségünk milyen nagy ajándék, ami természetes számunkra, amit sokszor nem értékelünk.

A másik, számomra szívet melengető esemény a fiatalokkal való találkozás volt a Papp László Sportarénában. Az összegyűlt mintegy tízezer fiatal életvidáman, éljenzéssel, tapssal, szórakoztató programmal köszöntötte a Szentatyát. Tanításában kedvesen, szelíd szavakkal hívta fel az ifjúság figyelmét az imádság fontosságára. „Az imádság találkozás, találkozás az Úrral – mondta. Arra kérte a fiatalokat, hogy imával vigyék az Úrhoz belső szeretetüket, vele beszéljék meg szorongásaikat, problémáikat. Legyenek bátrak kapcsolatban lenni az Úrral, mert nagyon szép álarc nélkül az igazság jegyében megosztani vele az életüket. Ferenc pápa kiemelte az Úr valódi, igaz emberekkel tesz nagy dolgokat. Úgy látja, ma az elaljasult világban nagy szükség van az igaz emberekre.

Azt kérte a fiataloktól, gondolkodják át, hogy mit tesznek a társadalomért, kockáztatnak-e másokért? A pápa hívta az Arénában összegyűlt fiatalokat, hogy Jézus példáján haladjanak a szeretet útján, mert „Krisztus a jövő”.

Igen nagy esemény volt Ferenc pápa apostoli útja Budapestre. A szervezők, az önkéntesek, az egyházi és állami vezetők mindent megtette, hogy ez a látogatás tartalommal és hittel teljes és sikeres legyen. Köszönet a média szakembereinek, hogy a három „szent” napot a világon élő minden magyarnak és minden nemzeteknek eljuttatta az evangelizáció jegyében.

dr. Hajdu Edit