Jánoshida temploma

A Zagyva és holtágai, vizenyős rétei által tagolt hangulatos jászsági táj egyik ősi múltú települése Jánoshida. A falu Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, a Zagyva partján fekszik, a folyó egyik fontos hídjának helyet adva. A környéken előkerült korai régészeti leletek és a falu neve alapján bizonyítottnak vehetjük, hogy már a középkort megelőzően jól ismert átkelőhely volt itt, amelyen keresztül fontos út vezetett. Neve az idők során többször változott, mai nevét a település templomának védőszentjéről, Keresztelő Szent Jánosról és a folyón átvezető hídról kapta.

Az 1970-es évekig Jánoshida templomát barokk falusi építményként tartották számon. Műemléki kutatást és feltárást végeztek 1971–1973 között, mivel sejtették, hogy középkori részleteket is takar a felszín. A kutatás eredménye nagy meglepetést okozott: kiderült, hogy a templom az Alföld legjelentősebb Árpád-kori műemléke. 

A premontrei prépostság alapítása

Jánoshida körzetében a lakosok keresztény hitre való térítése, pogány szokásaik megszüntetése még a XII. században sem fejeződött be. Ezt a feladatot a Franciaországban kialakult reformrendek, a ciszterek és premontreiek végezték. 

A Zagyva-vidék negyedik premontrei prépostsága a jánoshidai, amelyet a rendi hagyományok szerint 1186-ban alapítottak, de az első okleveles említése 1235-ből származik. Ez a terület a Váci egyházmegyéhez tartozott. A francia eredetű rend francia művészetet is hozott, és ebben a szellemiségben építkezett. Jánoshida templomának formai gazdagsága, részleteinek művészi megoldása, töredékesen megmaradt szobordíszítése a késő román kori francia művészet közvetett hatását bizonyítja. 
Újdonság a hazai román kori építészetben a kereszthajós elrendezés. Ilyen alaprajz csak Ócsán, Kisbényen (Szlovákia) és Jánoshidán található. 

Az első templom

A jelenlegi templom középrésze őrizte meg a jelentős románkori maradványokat. Az első templom egyhajós volt, a szentély keleten, a bejárat nyugati irányban található. Téglány alakú főhajójához a keleti végen sokszög alakú szentély kapcsolódik. A szentély előtti részből jobbról és balról egy-egy kápolna nyílik a főhajóból. A két kápolnának is sokszög záródású szentélye van. A főszentély keleti zárófalát 1757-ben lebontották, és egy építészeti egységgel meghosszabbították. Az új szentély ívszakaszokkal záródik. 

Az eredeti, középkori formákat a déli kápolna őrizte meg leginkább. Ehhez hasonló volt az északi is, amelynek faragványait a barokk átalakításkor lecsiszolták. Az északi kápolna szentélye és a főhajó szentélye közötti pilléren találták a templom legértékesebb középkori leletét, egy fülkébe helyezett szoborcsoportot, amely egyidős az első templommal. Két különböző síkon elhelyezett mezőre oszlik, világosan utalva ezzel az égi szférára és a földi világ helyzetére. A hazánkban egyedülálló – sajnos sérült és hiányos – faragvány Gábriel főangyalt, a falu védőszentjét, Keresztelő Szent Jánost, valamint egy erődítmény kapujában álló Szent Lászlót ábrázolja. 

A templom XVIII. századi újjáépítése

A jól megmaradt nagyarányú részletek arra utalnak, hogy a tatárjárás sem sokat pusztíthatott a vizenyős területekkel jól védett helyen álló templomon, azonban a XV–XVI. század fordulójára több más prépostsághoz, apátsághoz hasonlóan talán Jánoshidát is elhagyták a premontrei szerzetesek.

A török hódoltságot követő időszakban szükségessé vált a templom felújítása. Az 1757-es átépítéskor a nyugati főbejáratot és homlokfalat lebontották, a főhajót megtoldották, és az új nyugati, barokk homlokzatra harangtornyot emeltek. Az új szentély két szakaszát csehsüveg boltozattal fedték le. Ma ezeket biblikus tárgyú freskók díszítik. A szentély végén áll a misézésre ma már nem használt, régi főoltár. Ebben az időben készült a templom jelenlegi főkapuja is, a felette lévő, egyesített jánoshidai–zabdrovici prépostsági címerrel együtt. 

A rend feloszlatásakor – 1786-ban – két premontrei szerzetes élt Jánoshidán. 1802-ben I. Ferenc visszaállította a feloszlatott szerzetesrendeket, de bizonyos reformokat is bevezetett. Így Jánoshida prépostságának önállóságát megszüntette, és a Sopron megyében lévő Csornához rendelte. Ez a kapcsolat egészen 1948-ig tartott, ekkor újra betiltották a szerzetesrendek működését Magyarországon. Jánoshidán jogilag megszűnt a premontrei rend. Az utolsó Jánoshidán élő premontrei (Hermann Mihály Medárd) az 1950-es évek második felében hagyta el a települést. Az egykori rendház épülete szociális otthonként, iskolaként funkcionált, majd szolgálati lakásokat alakítottak ki benne. Az elmúlt években felújították, jelenleg helytörténeti kiállítás, illetve közösségi funkciók kaptak benne helyet.

Ásatás, műemléki kutatás, helyreállítás

Az 1971-ben megkezdett, a helyreállítást megelőző, s azt építészettörténeti adatokkal segítő műemléki, régészeti kutatás a templom újkori történetére vonatkozó megállapításokat is rögzített. A templomnak a hódoltság megszűnését követő helyreállítása idején egyszerű téglapadlója volt, amelyet később négyzetes alakú padlótéglával cseréltek ki. Az akkor még rövidebb hajó nyugati végében karzat állott. A jelenlegi karzat és az ott álló orgona a XVIII. század második felében épült. 

Az 1971–73 között végzett restauráláskor kívül-belül láthatóvá tették a templom román kori részeit. Ezekről a területekről eltávolították a vakolatot, így ma szabadon érvényesül a gondosan faragott bazalttufa kváderkő szerkezet. A szentélyeknél kibontották a gazdagon alakított lábazatokat és az ezekről induló díszítő faloszlopokat. A középkor hangulatát kívülről a déli kápolna őrizte meg, amelynek legszebb részlete a feltárt bélletes kapu. 

Napjainkban a szentély keleti végében található főoltár képe a templom védőszentjét ábrázolja: Keresztelő Szent János megkereszteli Jézust a Jordán vizében. Az új liturgiának megfelelő oltárt a szentély elé állították. 

A fent említett helyreállítás során Jánoshida temploma jelentős mértékben megújult, nagyban gazdagítva ezzel Magyarország középkori építészeti emlékeit. A feltárás és a helyreállítás költségeinek jelentős részét az egyházközség vállalta, a fizikai munkát helyi önkéntesek végezték. A teljes felújítást az elévülhetetlen érdemeket szerzett Sebestyén Albert esperes-plébános (1931–2000) szervezte meg, aki meghatározó részt vállalt a munkálatokban is.

Az egyházközség élete napjainkban

Jánoshida vallási megoszlását tekintve a római katolikus vallásúak dominanciája állapítható meg. A Jánoshidai Római Katolikus Plébánia az Egri Főegyházmegye Jász-Kun Főesperességi kerületéhez tartozik, a plébánosi feladatokat a jászalsószentgyörgyi plébánia – oldallagosan – látja el. 

A jánoshidai plébánia az elmúlt években nagyléptékű belső felújításon esett át és a tetőfedés is megújult. A plébánia épülete rendszeresen ad helyet egyházközségi közösségi rendezvényeknek, eseményeknek. 

Az egyházközségi képviselő-testület mellett aktívan működik a rózsafüzér-társulat, a rászorulók megsegítéséhez kapcsolódó feladatokat a helyi karitász csoport lát el. 

Az egyházközségi képviselő-testület tagjai folyamatosan segítik a mindenkori plébános munkáját, aktív részt vállalnak a templom és a plébánia épületének és közvetlen környezetük fenntartási és működtetési feladatainak ellátásában. Tevékenyen szervezik a liturgikus cselekményekhez kapcsolódó feladatok elvégzését, közreműködnek az ünnepi alkalmak lebonyolításában. Az egyházközség életéhez kapcsolódik az évente szervezett közös zarándoklat, mely során eljutottunk már – egyebek mellett – Mátraverebély-Szentkútra, Mátraszentimre-Falloskútra, Máriapócsra, Mádra.

A település egyházközségének kiemelt ünnepe a Fatimai jelenések emléknapja (május 13. és október 13.). Ezen ünnepnapokat Sebestyén Albert atya még a ’80-as évek derekán honosította meg a településen és azóta is töretlenül megtartjuk. Az ünnepre számos zarándok érkezik az egyházmegye, illetve az ország távolabbi tájáról. Ilyenkor a rózsafüzér imádkozásával, ünnepi szentmise bemutatásával, és délután a lorettói litánia elmondásával kérjük a Szűzanya oltalmát.

Felhasznált irodalom:

Kozák Károly: Tájak – Korok – Múzeumok; Jánoshida. Plébániatemplom (1985)
Jánoshida története (2010): Németh János – A jánoshidai premontrei plébániatemplom