(Jó)tanácsok
Balajthy Ferenc■2025.08.13
Legyen lelked szép kolostor,
Kerüld, ha csattog az ostor!
Egyenesítsd ki a görbét,
Csinálj óriásból törpét!
Kövess elmét, szabadságot,
Csókold meg a vadvirágot!
Adj a némáknak is hangot,
Zúgasd meg a nagyharangot!
Melengesd a fagyott katlant,
Mozdítsd meg a mozdulatlant!
Fényesítsd a korom eget,
Itasd meg a szomjas teret!
Adj enni az éhezőknek,
Végy virágot szeretődnek!
Mutass irányt merre menjek,
Gyűjts erőt az erőtlennek!
Légy társa, akit elhagytak,
Fordíts hátat a haragnak!
Adj annak, kitől csak vettek,
Öleld át az elesettet!
Tépjed szét a rabok láncát,
Járjad az igazak táncát!
Égess el szennyet és átkot,
Bűvöld el a nagyvilágot!
Tanulj holtig, mint a jó pap,
Békítsd meg a háborgókat!
Ne légy gőgös, ha dicsérnek,
Nyújts kezet a szerencsének!
Mérd a mérő búzát duplán,
Járj, ha kell, a Hadak Útján!
Tiszteld mind az ős porodat,
Vidítsd fel a csillagokat!
Morzsold el a követ, sziklát,
Fejtsd meg a Mindenség titkát!
Hullámozd a tengert szívből,
Lógass lábat kék felhőkről!
Vesd meg a bűnt, aljas szégyent,
Legyél lámpás sötét éjben!
Szeressél, azt sosem bánod,
Valósítsd meg minden álmod!
Szolgáld, éltesd a hazádat,
Őrizd, és sose add másnak!
Higgy a hitben rendületlen,
Győzd le a legyőzhetetlent!
Ne vedd hiába e nevet,
Áldassék az Isten veled!
Tenyeredből a Földet
(Laci öcsémnek tétre, helyre, befutóra)
Tenyeredből a Földet kegyesen reptesd,
Hívd meg asztalodhoz az éhes alkonyt,
S Ég ablakába, (méz)virágokat ültess,
Vívd meg hósárkánnyal az örök harcot!
Áztasd szép szíved szeretet tejbe-vajba,
Szómag csírákból ember születhessen!
Kapaszkodj a felhőágba, angyaldalba,
S a pogány gyökér is keresztet vessen!
Adj helyet az élőknek és a holtaknak,
Ott fenn, én Veled valahogy megleszek.
Majd, tétre, helyre, befutóra is teszek!
Adj azoknak is, kik sohasem adhatnak,
Ki, veszteni tud, győztes csak az lehet,
Ha halálra gyűlölik, − akkor is szeret!
Mindennapi Feltámadás
(Faemberek – emberfák)
Az öreg tölgy meglátogatott. --
Elhozta nekem a legszebb fákat.
Kik még megtartják az eget fenn,
S beszélni hagyják az almaágat!
Egy jegenye pár már jegyben jár,
Fűzfalány szoknyája alá szél kap.
A fák bátrak, meg egy sem hajol,
Elmúlástól gyökértelen fél csak!
Fagyos szél bőröm alá bújik –
De a fák áldása hull, mint a hó.
Megkondult fenyőtoboz harang
Hangja Égre tör a lombok alól.
A fák egymásba kapaszkodnak,
Egy az Élet − és egy az Elmúlás.
Míg lesznek megmarad az ég is,
Ez a Mindennapi Feltámadás!
A rovat további írásai
Hernád-áttörés
ez itt a sziklaszurdokok hazája,
kitörni készült már a benti csend.
Akár a templomok magas falára,
ha rávetül világi bús magány
s feloldja azt közelséged varázsa,
kitörni készült már a benti csend.
Akár a templomok magas falára,
ha rávetül világi bús magány
s feloldja azt közelséged varázsa,
Mikor csak pár éved...
mintha Nap bújna ki
felhő mögül,
átható, éles fényt
szórva feléd,
mindenben meglátod
Isten kezét
felhő mögül,
átható, éles fényt
szórva feléd,
mindenben meglátod
Isten kezét
