Kádár és Mindszenty

Jelen írás azt mutatja be, hogy hogyan viszonyult Kádár János 1956 és 1971 között Mindszenty Józsefhez, mit mondott róla az amerikai követségről és Magyarországról való távozásának ügyében.

     Mindszenty József 1956. november 4-én az Amerikai Egyesült Államok követségére ment, és ott menedéket kért. Ezt követően életének leghosszabb „rabsága” következett, hiszen tizenöt évig élt a külvilágtól elzárva a követség falai között, közben az állambiztonság megfigyelte őt is és a követséget is, azonban ezek az állambiztonsági dokumentumok nem kerültek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába.

     Kádár János 1956. november 4-én a szovjetek oldalára állt, akik megbízták a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakításával, ennek élén Kádár behívta a szovjet csapatokat, akik vérbe fojtották a magyar forradalmat. Ezt követően Kádár életének leghosszabb politikai tisztsége következett: a Magyar Szocialista Munkáspárt élén irányította Magyarországot és meghatározta 33 évig a politikai és társadalmi viszonyokat.

     Két teljesen különböző felfogás és életút, amely utak számos ponton keresztezték egymást. Elég utalni arra, hogy Kádár, mint belügyminiszter meghatározó szerepet játszott a Mindszenty elleni per koncepciójának kialakításában. Egyes, a pártvezetőről terjesztett legendás történetek szerint együtt raboskodott Mindszenty Józseffel, azaz együtt voltak a Rákosikorszak áldozatai. Az 1956-os forradalom utáni megtorlásban, az események alakítói közül az egyik „főbűnös” Kádár szemében Mindszenty volt. Ahogy az 1945-ös választási körlevél miatt a püspöki kart és vezetőjét, Mindszentyt tette felelőssé a ’45-ös választási vereség miatt Rákosi Mátyás, és óriási propagandát, megtorlást indított a hercegprímás és az egyház ellen, úgy 1956 után Kádár ugyancsak az egyházban és Mindszentyben kereste a forradalom egyik fő bűnösét, igaz ez nem kizárólagos volt, de a kiemelt bűnösök között volt az esztergomi érsek. Így nyilatkozott Mindszenty ’56-os szerepéről Kádár 1957. május 1-jén a Hősök terén: „.Ismét megjelentek a politika porondján a tőkések, földesurak, bankárok, hercegek és grófok, élükön Mindszentyvel. Megjelentek a Parlamentben, két nap alatt 28 ellenforradalmi pártot alapítottak, még a hírhedt Magyar Élet Pártjának megalakítását is bejelentették, és megjelentek a falvakban, gyárakban a »mindent vissza« jelszóval.” A pártfőtitkár továbbment május 9-i parlamenti beszédében: „Mindszenty homályos nyilatkozatának szavaiból, amelyekkel kinyilatkoztatta, hogy ő a magántulajdon elvének alapján áll, és az egyháznak mindent vissza kell kapnia, tömegek értették meg, hogy a gyárak, a bankok, a bányák és a kiosztott földek magántulajdonáról, azok visszaadásáról van szó”. Mindszenty késői kiszabadítása miatt nem játszhatott vezető szerepet a forradalomban, azonban útmutatása meghatározó volt. November 3-i rádióbeszédét a mai napig sokan rosszul értelmezik, és ezáltal támadják megnyilatkozása miatt a hercegprímást.

     Mindszenty József amerikai követségre való befogadása nem volt szokványos. A bíboros helyzete kivételt képezett az USA kialakult politikájában, ugyanis nem adott politikai menedéket a diplomáciai missziókon. Ugyan Mindszenty csak magánlevelezést folytathatott, mégis nagyon sokszor írt az amerikai elnököknek, külügyminisztereknek, igaz nem sok választ kapott. Először XII. Pius halála után merült fel, hogy Mindszenty elhagyja a követség épületét, és részt vesz a pápaválasztó konklávén. Az amerikai kormány vállalta volna a garanciát, hogy Mindszenty nem vállal közszereplést. Mindszenty először maga nem akart elmenni a követségről, később pedig már a párt és a magyar kormány nem járult hozzá a kiutazásához.

     Mindszenty az 1960-as években lett valódi alku tárgya a magyar állam, az Amerikai Egyesült Államok és a Vatikán között. A magyar–amerikai viszony rendezését, ami a Kádár-kormány nemzetközi elfogadtatásának alapfeltétele volt, Mindszenty József helyzetének megoldatlansága is gátolta. 1960. március 1-jén Kádár János a következő iránymutatást adta az MSZMP KB Politikai Bizottság ülésén Mindszentyvel kapcsolatban: „Szükséges az egyházi reakció leleplezése is. Ezt a kérdést politikai oldalról kell megfogni, utalva a közelmúlt, a régebbi idő és a legújabb dolgok adataira. Van a közelmúlt történetében is néhány olyan kérdés, ami a papok és az egyház számára nem kellemes. Ha Mindszenty vitte a maga vonalát és ebből már volt kár, most legyen ebből bizonyos haszon is. Az ő ügye részben már ismert a tömegek előtt, de jobban meg kell mutatni, milyen vonalat vitt a földreformmal stb-vel kapcsolatban. Ezt is ki kell használni.” Útmutatást adott a propaganda számára, hogy mikkel kell előrukkolni Mindszenty-ügyben. Az amerikai követségen való létével kapcsolatban a következőket jelentette ki: „Először is látni kell, hogy a mi számunkra legjobb az a helyzet, ami jelenleg fennáll vele kapcsolatban. Nekünk nincs különösebb okunk és érdekünk ezen változtatni, kivéve egy valamit: ha mi ezt politikai alku tárgyaként tudjuk használni. De hogy ez politikai alku tárgya legyen, más megoldást kíván, mint ami itt van. Újabb bíróság elé állítása nem megy, mert ez nincsen szinkronban a mi büntetőpolitikánkkal. Most elég körülményes lenne bíróság elé állítani egy katolikus főpapot. Ezt ők is tudják. Nekik a jelenlegi helyzetben az volna a legjobb – ha nem félnének saját híveiktől – hogy ideadják nekünk és mi állítsuk bíróság elé. Itt hadakozni kell. A mi elképzelésünk szerint lehetséges a következő: hogyan lehet megúszni úgy, hogy a mi részünkről ne legyen presztízsveszteség? Úgy, hogy jelentkezik a magyar hatóságoknál, a magyar hatóságok garantálják, hogy 24 órán belül átteszik az osztrák határon és átadják, ha a pápa kötelezi magát, hogy belső, udvari szolgálatra rendeli és a nyilvános politikai élettől elszigeteli. Kb. ez lenne az alku alapja, amin el lehetne indulni. Ha erre azt mondják, ez nem lehetséges, akkor tessék, tartsák továbbra is ott. Mi ezt megígérhetjük és meg is tartjuk ezt az ígéretet, persze nem sajtóval, filmmel, filmhíradóval együtt, hanem mindenféle reklám nélkül.

     Én az ilyen tárgyalást azzal kezdeném, hogy amíg Mindszenthy (!) él, addig három helyzetben lehetséges: ül a börtönben Magyarországon; kint van az ország határán kívül, vagy ül az amerikai követségen, ők ezt egyébként is tudják. Nekünk ez a dolog nem sürgős, nem fontos, nem érdekes, de mivel mégis van ilyen dolog, jó lenne megoldani és erre milyen feltételek között vagyunk hajlandók.

     Kivel tárgyaljunk? Én nem tárgyalnék az amerikaiakkal, jobb ha Kreiszki tárgyalna a római pápával. Ha mi az amerikaiakkal akarunk tárgyalni, akkor nem lehet nem tudomásul venni, hogy ők törvénytelenül tartják maguknál Mindszenthyt és azzal kell kezdeni, hogy adják ki. Én az amerikaiaktól sem kérnék semmit. Én, ha Mindszenthy szóba jön, mindig azt mondom: értesüléseink szerint ott ül az amerikai követségen. Ha hivatalosan tudomásul vesszük, hol tartózkodik, követelni kell kiadását. Ha van arról szó, hogy ez megoldható, kellemesebb volna, ha a pápával egyeznénk meg titkosan. Egyelőre nem látok mást, amivel érdemes volna foglalkozni, csak ezt az elgondolást. Mi az amerikaiakkal folytathatunk nem hivatalos megbeszélést is. Ha eljön az amerikai ügyvivő és azt mondja: kérem, bizonyos ügyben érdekelt embereket képviselek, lehet vele beszélni, de ha azt mondja, hogy az amerikai kormányt képviseli, akkor nekünk követelni kell kiadását. Erre ők nem adják ki, hanem azt mondják: a magyar kormány követeli kiadását, de mi védjük. Akkor azután megint félig vértanút csinálnak belőle, az amerikai kormányból pedig hőst, aki megmenti a mártírok életét. El kell újra kezdeni azzal a kőkorszakbeli vitával, amit a »menedékjogot« illetően a jugoszlávokkal folytattunk, amikor kihasználtuk, hogy a világon egy helyen volt ilyen csak, ahol menedékjogot ismernek el. A pápának tudnánk szívességet tenni és helyette követelhetnénk, hogy mentsék fel az érseki tisztség alól és nevezze ki helyette Grőszt, vagy mást. Ez lehet feltétele a dolognak. Mentse fel a pápa tiszte alól és akkor lehet, hogy az amerikaiak maguktól is kiadják.

     Ezzel a dologgal is foglalkozni kell, belső okmányt kell készíteni róla, ami 5-6 ember részére szolgál. Abba a bizonyos beszélgetésbe is becsúszott egy hiba. Mi azt mondtuk, Sík elvtárs beszélgessen, de ne hozza ezt szóba, holott jó lett volna a pápai udvar tudomására hozni a mi álláspontunkat. Akkor kicsit fürgébben mozoghattunk volna.

     Két út közül szimpatikusabb Kreiskin és a pápán keresztül tárgyalni az amerikaiakkal. Nem kell fenyegetőzni. Meg kell mondani, ilyen helyzet van, ez minket nem izgat, de tudomásunkra jutott, hogy bizonyos köröket, pl. az USA-kormányt izgatja, izgatja a római udvart és az osztrák kormány is közölte velünk, hogy őket is izgatja a dolog. Ha feltételeinket elfogadják, garantáljuk, hogy Kreiskin (!) kezébe adjuk Mindszenthyt 24 órán belül. Ez titkos tárgyalásként történne, elég, ha egy kistisztviselő jegyzőkönyvbe veszi a megállapodást és nem kell oda senki más. Az amerikaiakkal leülni csak akkor lehet, ha megvan a megegyezés. Ha enélkül kezdünk tárgyalni az nem jó, mert azzal kell kezdeni, hogy adják ki nekünk.”

     A Vatikán számára sem volt kívánatos a ’60-as évek elején Mindszenty idő előtti szabadulása. Ugyanis a konzervatív hercegprímás megjelenhetett volna a II. vatikáni zsinaton, s ott szóvá tehette volna kollaboráló püspöktársai cselekedetét.

     1963 májusában Agostino Casaroli bíboros jött Magyarországra tárgyalni Mindszenty ügyében. Ekkor ez volt a Vatikán álláspontja: „az ügy rendkívül fontos és kényes, a pápa, ha akarná sem kényszeríthetné rá az akaratát Mindszentyre.” A pártállami vezetés feltételei nemigen változtak, Mindszenty kiengedéséért és a kapcsolatjavításért cserébe azt kérték, hogy a Vatikán nevezzen ki új magyar egyházfőt, és adjon garanciát, hogy Mindszenty „nem folytatja a Magyar Népköztársaság elleni ellenséges tevékenységét”. A legsúlyosabb követelése a pártnak az volt, hogy Mindszenty kérjen kegyelmet az Elnöki Tanácstól, és ez a kegyelem jelenjen meg a sajtóban. A tárgyalások, de inkább alkudozások éveken keresztül zajlottak, vatikáni részről mind aktívabb szerepet játszott Franz König bécsi érsek. Az álláspontok azonban megmerevedtek.

     Mindszenty József külföldre távozásának kérdéséről 1965. szeptember 14-én tartott ülésén tárgyalt az MSZMP KB Politikai Bizottsága. Kádár így beszélt Mindszentyről: „Ami a lényeget illeti. Ennek a sürgős fellépésnek két oka van. Egyik, hogy az amerikaiaknál is eljutott a dolog egy bizonyos stádiumba. Náluk is megérett a dolog annyira, hogy szeretnének szabadulni tőle. Amit háttérként magyaráznak, az is ésszerű. Az amerikaiak javaslatot nem tudnak tenni, úgy látszik ők szorítják a Vatikánt. Amikor a pápa megy az USA-ba, s az amerikaiakkal találkozik, biztos, hogy ebben az ügyben valaki beszél vele. Ehhez hozzájárul – s ez a járulékos – a Mindszenty betegsége. Egyébként Mindszenty betegsége más tekintetben nem tragikus, nem úgy van, hogy rabként hal meg. Ebben a helyzetben az az előnyös számunkra, hogy Mindszentyről lekopik a mártírság. Csak a saját csökönyössége miatt ül itt, ilyen szempontból a mi propagandánk nem rossz. Már maga a pápa is meg akarja oldani, az amerikaiak is meg akarják oldani, csak Mindszenty csökönyös. Ha meghal, meghal. Nem rab ő tulajdonképpen. Teljesen más helyzet lenne, ha börtönben lenne nálunk. Nem kell nyomban válaszolni úgy, ahogy a diplomáciában ez szokásos, csak kézben kell tartani.

     Most jön a megoldás módja. Három dolgot látok, ami számunkra elviselhető. Egyik: valamilyen módon rögzített formában legyen meg, hogy a pápa garantálja a szilenciumot. Ha nem tudják garantálni, akkor ez más. Belső jegyzőkönyvben ezt mondják ki. Ez a minimum. A második dolog az egyeztetett kommüniké. Meg kell mondani, hogy egyeztetjük, vagy nem egyeztetjük; Mindszenty Magyarországról nem kerülhet ki másképp, csak úgy, ha az Elnöki Tanács kegyelmet gyakorol. Mi figyelembe vesszük a Vatikán presztízsét, de jogilag elképzelhetetlen, hogy másképp menjen ki, minthogy az Elnöki Tanács kegyelmet gyakoroljon. Ennek az egyeztetett közleményben benne kell lenni, ha nincs benne, a mi közleményünkben benne lesz. Mi másképp nem tudunk tárgyalni. Nem kell nagy terjedelmű, lehet akkora, hogy az újságban a 11. oldalon a sportrovat mellett megjelenjen. Ha ez nincs, akkor maradjon ott. Én ezt tartom fontosnak: szilencium, eljárási kegyelem, és ez a harmadik, ez az esztergomi egyházi tisztség. [...] Ennek a Casarolinak azt mondjuk, hogy Mindszenty nem érdekes a számunkra, az amerikaiaknak is ezt kell mondani.”

     Világos Kádár János álláspontja. Mindszenty csökönyös, Mindszenty rab, Mindszenty nem érdekes a számukra, mégis mindent megtettek, hogy kegyelmet kérjen, és elhagyja az országot, valamint, hogy hallgatásra bírják.

     1967. október 20-án az MSZMP KB Politikai Bizottsága határozatot fogadott el a Mindszenty-ügyben a Vatikánnal történő tárgyalások megkezdéséről. Kádár János ekkor így nyilatkozott a Mindszenty-kérdésről: „Amennyiben én ismerem ezt az új hullámot a Mindszenty-ügyben, ez a hullám úgy keletkezett, hogy talán Mindszenty az amerikaiakat és a Vatikánt, azok pedig minket ijesztgettek, mi pedig belementünk ebbe az utcába. S most, mint győzelmet jelentik, hogy König rá tudta venni Mindszentyt, hogy ne jöjjön ki. Azonkívül, ők nagyon ügyesen terelik ezt a dolgot sajtóvonalra, és ügyesen használják fel a saját javukra. És nem durva, nem vastag most az ellenünk irányuló propaganda, de a beállítása ugyanaz: a világot az a veszély fenyegeti, hogy a kommunista oroszlán barlangjába besétál a mártír. S ez nyugtalanítja a tisztességes embereket. Én nem merek újítást ajánlani, mert félek, hogy nem jól sikerül, s akkor én leszek a ludas, de véleményem szerint változtatni kell a mi gyakorlatunkon. (...) A kérdés, hogy belemenjünk-e abba, hogy az egyházjog szerint maradna Mindszenty érsek Esztergomban és elhagyja az országot. Ez fontos kérdés, és ez itt el van ködösítve. Most kineveznek apostoli kormányzót bizonyos feltételekkel, s ilyent akkor szoktak kinevezni, ha a szóban forgó funkcionárius akadályoztatva van funkciója ellátásában. Ez harci kérdés, ezzel foglalkozni kell. A Vatikán szándékosan hagyja nyitva ezt a posztot. Kompromisszumos megoldás kell, s meg kell nézni, hogy belemenjünk-e vagy sem. De arra is vigyázzunk, nehogy magunknak többet beszéljünk be, mint amiről szó van. A másik pedig a Vatikán bizonyosfajta garanciája. Én támogatni tudom, hogy ezen az alapon tárgyaljunk.”

     Az események csak 1971 áprilisától gyorsultak fel, amikor VI. Pál pápa magánkihallgatáson fogadta Péter János külügyminisztert, aki korábban református püspök volt. VI. Pál pápa ígéretet tett rá, hogy Mindszentyt – kiengedése után – „megfelelő egyházi rendszabályokkal és kellő súllyal” eltiltják a nyilvános szerepléstől. Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1971. július 27-én tárgyalta a Mindszenty-ügyet, azonban a PB-anyag előterjesztése és vitája 2041. december 31-ig minősített, így a háttér-információkat nem, csak az eredményt ismerjük: 1971. szeptember 28-án a Szentszék és a Magyar Népköztársaság megállapodásának értelmében – Mindszenty József akarata ellenére, de a pápának fogadott engedelmesség okán – elhagyta az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetséget, és Opilio Rossi bécsi apostoli nuncius, Giovanni Cheli és Zágon József kíséretében Bécsbe érkezett. Az osztrák fővárosban Agostino Casaroli fogadta, és Rómába kísérte, ahol VI. Pál pápa Giovanni Benelli helyettes államtitkár kíséretében fogadta.

Soós Viktor Attila