Kaiser László versei

Várakozás

Valami nagyon közelít,
nem tudom, mi az, de érzem,
valaminek történni kell:
jutalom lesz? Büntetésem?

Valami nagyon közelít,
s hogy meddig várok, nem tudom,
lehet, hogy minden így marad:
várakozás az otthonom.

Jó ez így

Talán mégis jó ez így,
jó nekem, mert végleges,
azt hittem, hogy elhagyott,
s mégis mindig megkeres.

Megkeres és itt marad:
vonz engem a fönt és lent,
tudom én, hogy jó ez így,
s érzem most a végtelent

Jó ez: ettől én vagyok,
más már nem is lehetek;
s velem vannak társamul
galambok és vérebek.

Valaki altatja gyermekét

(Valaki altatja gyermekét,
hétköznap van, és velük az ég,
velük az ég, és ki tudja még,
hány árva keresi Istenét.)

Fénypontja napnak az este lett:
mellettem érzem a testedet,
két karod átfon és átölel,
s mindegy, hogy hallgatsz vagy kérdezel.

Nem enged messzire kis kezed,
maradnék örökre itt veled,
ez talán maga a végtelen:
sötétben száguldok fényeken.

(Valaki altatja gyermekét,
hétköznap van, és velük az ég,
velük az ég, és ki tudja még,
hány árva keresi Istenét.)