Békésiek a Kallós százon

Régi baráti és segítő kapcsolat eredményezte azt a megtisztelő invitálást, amely a békési KÉSZ csapatához érkezett a magyar állam által is támogatott Kallós 100 emlékév keretében. 

„Koncertszínház a 100 éve született Kallós Zoltán emlékére” – olvashattuk a meghívón. Annak a Kossuth-nagydíjas és Corvin lánccal is kitüntetett Zoli bácsiéra, aki a magyar népművészet, néprajz területén szerzett elévülhetetlen érdemeket, aki hitte és vallotta, hogy addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk. A KÉSZ-es csapatnak – Sándor-Kerestély Ferencnek – hála e kiválóságunk nem egyszer volt Békés vendége is.

A március 28-i ünnepség helyszíne a Kolozsvári Magyar Opera grandiózus terme volt. Az eseményen sok kiválóság jelent meg és jutott szóhoz, köztük Balázs Bécsi Gyöngyi, a Kallós Alapítvány elnöke, Kiss János, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke és Nagy János, a magyar Miniszerelnöki Irodát vezető államtitkár. A hét fős békési küldöttséget – köztük Polgár Zoltán alpolgármestert és Köteles Zoltán helyi KÉSZ elnököt – kiemelt tisztelet és barátság fogadta.

A fellépő zenészek – köztük a Békésen is vendégeskedett és Sepsiszentgyörgyhöz is kötődő Tokos zenekar –, énekesek és táncosok – óvodás kortól a nagymama korig – kivétel nélkül Zoli bácsihoz kötődnek. A nagymama, akitől még az ünnepelt is gyűjtött, az egyik ilyen népdalt a kisunokájával kézen fogva el is énekelte. Minden színre lépőn érzett az életöröm, a felszabadultság, az odafigyelés, és ez átragadt a közönségre is, amely újra mag újra vastapssal ünnepelte és köszönte ezt az ajándékot. 

Két alkalommal is katartikussá vált az este: először a szünet előtti zárószámnál, amely frenetikus zene-, ének- és tánckavalkáddá alakult. Másodszor pedig a fináléban, amikor 34 zenész egyszerre kezdett el játszani olyan elemi erővel, olyan szeretetkitöréssel, hogy a nézősereg szinte egy emberként állt fel székéből. A zenészekhez csatlakozott az énekesek sora és a táncosok serege. A hatás nem maradt el, a megrendült jelenlevők percekig tartó ovációval díjazták a feledhetetlen élményt.

A folytatás is méltó volt a produkcióhoz: válaszúton igen jó házi pálinka, frissen csapolt sör várta a szomjas és több száz töltött káposzta a megéhezett fellépőket és ünneplőket. Aki bírta, hajnali hatig vezethette le energiáját a váltott zenekarú felszabadult hangulatú táncházban. 

Valaki meg is jegyezte a végén: ezért olyan jó magyarnak lenni!