Karácsony
Almaillat a szállongó csöndben,
hajdani karácsonyok illata.
Dió jó íze, s mákosbejglié,
édesanyám simogató szava!
Énekszó aztán és zene, zene,
muzsika a zöld szemű rádióból.
Karácsony jön megint, s emlékezem:
hogy vártuk a Megváltó születését,
amikor ki sem látszottam a hóból!
Hogy beteljesüljön a csoda végre.
A várakozás még ugyanaz ma is,
mindig kész az ember a reményre.
Forduló idő
A fölhúzott órák elcsöngettek, a vonatok
elakadtak a hóban, visszatartott
lélegzettel készül december átfordulni
egy bűntelen jövőbe.
Lapít a csönd, fáradt hó hull,
fuldokolnak a házak,
a vesztők és a vesztesek
állnak fölemelt poharakkal.
Föltépett boríték a tavasz
A megmosdatott rét, akár a reggel
frissen s éhesen ébredő vadállat.
Nyers fények ébrednek a szemekben
s a testben nyújtózkodó vágyak.
Élni akar minden a hosszú tél után.
Csak ámulok és nézem a tavaszt.
Irigyen és kétségbeesetten, hogy mindig
más arcot mutatott 56 év alatt.
S hogy e recsegő-ropogó világban
milyen semmiség mit ember alkotott.
„Van időm” – súgja valaki babitsi hangon,
„Van időm, én várhatok.”
Kint esik, az üvegen túli táj
ízeit érzem ajkamon.
Föltépett boríték a tavasz, csupa
eső és napsütés. És csupa izgalom.
Böröndi Lajos
Böröndi Lajos bemutatását itt olvashatja