Karácsonyi égre tekintés

Néhány évvel ezelőtt templomunk tornyának felújításánál a következő tábla figyelmeztette a járókelőket: Vigyázat, a magasban dolgoznak! Akik kitették ezt a feliratot, talán nem is tudták, hogy a munkálatokon túl mekkora földöntúli igazságot hirdettek.

Bizony az első karácsonykor is dolgoztak a magasban, hiszen különös csillag ragyogott akkor az égen, amely mutatta Jézus születésének a helyét. Mégis azt olvassuk a Bibliában, hogy csak a napkeleti bölcsek vették észre és követték Jézus csillagát. Vajon miért csak ők? Hiszen olyan sokan szerepeltek még a karácsonyi történetben: Augustus császár, Heródes király, írástudók, a népszámlálásra megmozdult tömegek, a pásztorok. A válasz nagyon egyszerű: azért, mert csak a betlehemi bölcsek néztek fölfelé, csak őket érdekelte, mit látnak az égen. A többiek azonban mással törődtek. Augustus császár talán csak a birodalmával és a hatalom megtartásával volt elfoglalva. Heródes Jézus „eltávolításával” foglalkozott, az írástudók saját tudományukkal törődtek, a pásztorokat a nyájuk kötötte le, a többieket a népszámlálás, találkozások, családi események és az élet dolgai.

Életünk, ünnepeink legnagyobb veszélye, hogy elfelejtünk fölfelé nézni, megfeledkezünk Jézusról, Istenről, hiszen manapság is olyan sok minden foglal le minket. Olyanok vagyunk, mint Augustus császár, csak a saját életünkkel, a mi kis birodalmunkkal foglalkozunk. A világ olyan, mint Heródes király: Jézust el akarja távolítani az életből, az ünnepből. Bár kell a világnak karácsonyfa, ajándék, csillogás, ünnepi étel, de nagyon sokaknak Jézus, a születésnapos ünnepelt nem kell.

Pedig a karácsony Jézus születésének az ünnepe. A fölfelé nézés ünnepe, amikor földi rohanásunk, elfoglaltságunk közepette megállít az Isten, hogy egy pár napon át felemeljük lélekben tekintetünket. Istenre nézzünk, s túllássunk gondon, bánaton, gyászon, megpróbáltatáson, bizonytalanságon, és meglássuk az ő igazi szeretetét. Hiszen „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3,16).

Akik karácsonykor megtapasztalják Isten szeretetét, ők tudják egymást igazán szeretni. Ők tudnak a másiknak megbocsátani, örömet okozni, s egymást Isten ajándékának tekinteni, aki arra tanít bennünket, hogy lássunk túl a földi ünneplésen, a földi karácsonyon, s keressük meg Jézust, mint a napkeleti bölcsek.

Amikor kilépünk a templomból 2025 karácsonyán, megláthatjuk a betlehemi csillagot, csillagokat, mert bármelyik csillagot is választjuk ki, mind a magasból hirdeti: ahol állsz, ott lehet Jézussal találkozni. Adja Isten, hogy ezen a karácsonyon sokan találkozzunk a közénk érkező, megszülető Jézus Krisztussal, mert velünk van az Isten!

A szerző a KÉSZ elnöke