Katolikus értelmiség a Fülöp-szigeteken

A plébánia mint közösség

A Fülöp-szigeteki Második Plenáris Zsinat (PCP II) a plébániát nemcsak közösségnek, hanem a közösségek közösségének is tekinti. Ferenc pápa az Evangelii Gaudium című apostoli buzdításában hasonlóképpen utal a plébániára, ami „az adott területen az Egyház jelenléte. …. a közösségek közössége, …a folytonos missziós küldés központja” (28. pont). A plébánia magában foglalja a plébánián belül működő szervezeteket, mozgalmakat és egyesületeket, illetve plébániai bázisközösségeket is. Egyre inkább érezzük, hogy nemcsak családok vagy imádságformák elkötelezettjei alkothatnak ilyen közösségeket, hanem olyanok is, akiket a családi köteléken túlmenően a világhoz való hozzáállás is összeköt. Mint a keresztény értelmiség.

A keresztény világnézet esélyei

Felmérések szerint a modern Fülöp-szigeteken a templomba járó katolikusok jelentős része diplomás. Lássuk a statisztikát: a 2020-as népszámlálás szerint a katolikusok aránya 78,8% az országban (1), a diplomások aránya pedig 13,5%. Több nő szerez felsőfokú végzettséget, mint férfi. Nem találtam hitelre érdemes statisztikát arról, hogy a templomba járók hány százaléka diplomás. Azonban egy 2021-es kutatás Cavite tartomány Dasmarinas városában azt mutatta, hogy egy 31 éves házas és diplomás nő az ottani tipikus katolikus templomlátogató. Ahogy az ország különböző részein dolgozó atyáktól lehet hallani, a diplomások arányuknál sokkal aktívabbak a plébániai életben, annak jótékonysági programjaiban is.

Valószínűleg ez annak köszönhető, hogy tudatosabban viszonyulnak hitükhöz és annak gyakorlásához. A túlnyomórészt katolikus Fülöp-szigeteken a plébániai élet inkább liturgikus, és kevésbé intellektuális jellegű. Míg a családok életében a liturgikus események, például a szentségek kiemelkedő fontosságúak – a szertartásokon résztvevők nagy többségének hitbeli ismeretei általában hiányosak. Pedig egy értelmiséginek, akinek alapeleme a gondolkodás, fontos lenne szakismereteinek keresztény világnézeti keretbe foglalása. Ezt megnehezíti a jelenlegi iskolarendszer. Az állami iskolákban hivatalosan nincs hitoktatás, bár engedélyezhető, ha az iskola vezetése beleegyezik, és a plébánia tud hitoktatót küldeni. Ezek a hitoktatók általában gyors képzésen vesznek részt, legtöbbjüknek nincs hitoktatói diplomája. Szerencsére nagy az egyházi iskolák száma, ahol mindig van – az iskola lehetőségei szerint magasabb vagy alacsonyabb színvonalú – hitoktatás. Ezekben általában nemcsak a hitoktatás jobb, hanem az általános tanulmányi színvonal is. Innen több diák kerül be színvonalas felsőoktatási intézménybe, ami az értelmiségi lét alapja. Közülük a későbbiekben is többen járnak templomba és keresik a hasonlóan gondolkodókat, mint a kevésbé képzettek.

Kritikus hangok

Ennek ellenére sok keresztény értelmiségi tájékozatlan világnézetileg. Akadnak, akik a katolikus tanítástól gyökeresen eltérő nézeteket vallanak – gyakran anélkül, hogy tudnák: eltávolodtak az egyházi tanítástól. Mivel az országot kormányzó liberális elit távolságot tart az egyháztól, különösen a népi vallásosságtól, még a katolikus iskolákban végzetteket is fenyegeti az eltévelyedés. Feltűnő, hogy miközben a helyi püspöki kar jelentős erőfeszítéseket tesz a hagyományos vallási élet és a liturgia magyarázatára, kevéssé figyel arra, milyen következményekkel jár, ha a katolikusok egyre nagyobb része nem részesül világnézeti oktatásban, és nem katolikus nézeteket vagy véleményvezéreket követ. Talán az áll emögött, hogy néhány évvel ezelőtt még az volt a közfelfogás, hogy „a filippínó természeténél fogva katolikus”, ezért a Fülöp-szigetekiek mindig fognak templomba járni. Ez valóban így is volt az okos telefonok megjelenéséig. Azóta azonban az internethasználókra rengeteg (sokszor téves) információ zúdul, amit ma már a püspökök testülete is egyre inkább veszélyként érzékel. Viszont a papság – mind az egyházmegyések, mind a szerzetesek – körében ez a felismerés még nem mindenütt tudatosult. Sokan hagyományápolással és a papi tekintély fenntartásával próbálják biztosítani a templomlátogatást – egyre csökkenő sikerrel. A felnőtt filippínó katolikusok heti templomba járása drasztikusan csökken: az 1991-es 64 százalékról a 2023-as 38 százalékra. (2) A templomokból elmaradók egy része a „lelkipásztori szolgálat megkérdőjelezhető minőségére” hivatkozik, ami sokszor az egyházon kívülre vagy éppen szektákhoz sodorja őket. A plébániákon aktív értelmiségiek sokszor hangot adnak kritikus gondolkodásuknak, még ha ők segítenek is megoldást találni.

Útmutatásra várnak

A spanyol gyarmati időkben (1565–1898), különösen XIX. század közepe előtt a papság nemcsak lelki hatalma miatt tűnt ki a társadalomban, hanem képzettsége miatt is. Hiszen a szeminárium már felsőfokú végzettség, ebből pedig nem volt sok ezen a távoli gyarmaton, ahová az uralkodó spanyolok két óceánon át juthattak el. Először Mexikóba kellett hajózniuk az Atlanti óceánon keresztül, majd onnan a Csendes óceánon át ebbe a szigetvilágba. Vagyis az európai kultúra vívmányai általában évekkel, sőt gyakran évtizedekkel később jutottak el ide. Még az amerikai gyarmati időkben, azaz a XX. század első felében is alig voltak filippínó világiak, akik egy pap képzettségével és műveltségével vetélkedhettek volna. Nagyon sok jó iskola, sőt egyetem ma azért áll egyházi vezetés alatt, mert régebben sikerült nagyon erős gyökereket eresztenie. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy a Fülöp-szigeteki népesség és értelmiség sokszorosára nőtt az utóbbi évtizedekben, amivel a papság létszáma aligha tartott lépést. Mivel a Fülöp-szigeteken nagy igény van liturgikus alkalmakra, sok atya ezekre összpontosít. Így ugyan a lelkipásztor liturgikusan „képben levőnek” érzi magát, viszont nincs ideje művelődni, önmagát intellektuálisan szinten tartani. Szüksége lenne a plébániához tartozó, munkájuk végett magasan képzett és kiterjedt szociális hálóval rendelkező hívekre.

Szervezett keresztény értelmiség

Ennek érdekében fontos, hogy a világnézetileg igényes keresztények maguk is csoportokat, mozgalmat alkossanak. Ilyen a Keresztény Szakemberek és Üzletemberek Testvérülete (BCBP). Ez hasonlóan gondolkodó keresztény üzletemberek és szakemberek közössége, akik azért fogtak össze, hogy átalakítsák a közéletet. A BCBP célja, hogy olyan férfiakat és nőket tömörítsen, akik az üzleti életben és a szakmákban munkálkodnak, és az ott szerzett ismereteik és gyakorlatuk révén Krisztus eszközei legyenek mások számára. Ez minden BCBP-tagtól folyamatos személyes megtérést, valamint a keresztény értékek munkahelyi gyakorlása iránti elkötelezettséget igényel. Nem a „világ” megnyeréséről, hanem a „közélet” (vagy a „piac”) megnyeréséről beszélnek. Ez azt is jelenti, hogy radikálisan meg kell változtatni az üzleti értékrendet olyanra, amely a gondos vezetés, az igazságosság és a becsületesség, valamint a szakmai kiválóság valódi és fenntartható, Krisztus-központú alapelvein alapul.

A mozgalom története 1980 júliusára megy vissza, amikor 24 férfi találkozott a Makati Sportklubban a megalakulóban lévő Keresztény Üzletemberek és Szakemberek Testvériségének első férfi reggelijén. A mozgalomnak ma több mint százhúsz közössége, ötven csoportja és számos missziója van a Fülöp-szigeteken, az ázsiai–csendes-óceáni térségben és Észak-Amerikában.

A csoport igényt tart arra, hogy vallási elkötelezettségén túl formálja a csoportjaiknak helyet adó városok közösségét világnézeti, közösségszervezési és gyakorlati szempontból. Fontosnak tartják a nagy közösséghez, a plébániához és az egyházmegyéhez fűződő élénk kapcsolatot. Így lesz a szak- és üzletemberek keresztény szervezetéből igazi egyházias, hithirdető közösség, melyre a Fülöp-szigeteknek nagy szüksége van.

(1)    https://psa.gov.ph/content/religious-affiliation-philippines-2020-census-population-and-housing
(2)    https://www.philstar.com/headlines/2023/02/21/2246557/sws-only-38-filipinos-attend-religious-services-weekly