Kárpátölben

Ha már a sors úgy hozta, hogy síkvidéken kell várat emelni, a legjobb megoldás, ha valami templomot, kolostort keresünk, ami egy nagyobb hozamú vízfolyás közelében van. A török időkben is így jártak el eleink, Szentjobbnak is így lett vára.

Bizony, igencsak szembetűnő, hogy ha a Perkő oldalában a négyezer, színmagyar lakosú település felett épült erődtemplom ajtajában megállunk, azt látjuk, hogy a szentély, a főoltár bizony nem vonalban van. Hanem a templomhajó kicsit jobbra kanyarodik.

A templom helyét úgy állapították meg, hogy a lemhényiek egy Almásról hozott, az almásiak pedig egy lemhényi illetőségű kutyát indítottak el egymással szemben. Ahol aztán az ebek találkoztak, az lett a templom helye.

Brassóból Kézdivásárhely felé csak egy rövidke kitérőnek gondolná az ember Dálnokot, de a templom, a kúriák és a szerencsés találkozások órákra is ott marasztalják a magyarországi utazókat.

Az utolsó székely betyárok nyomában járva Kászonaltíz és Ozsdola mellett Almásrétre is el kell menni, ahol „meglőtték a Pusztait”. Almásrét meglelése pedig manapság sem olyan egyszerű dolog.

Aki az utolsó székely betyárok után indulna,a háromszéki Ozsdolára menjen, ahonnan elindult minden. Kézdivásárhelyen kanyarodjon csak rá a foksányi útra, és a Berecki-hegység lábánál ott találja Ozsdolát.

A vajdasági Keresztény Értelmiségi Kör nehéz anyagi helyzetbe került támogatásaik jelentős csökkenése miatt. Fennmaradását és programjainak folytatását segítendő a KÉSZ adománygyűjtést hirdet testvérszervezete javára.

Homoróddarócról, vagy ahogy ők nevezték, Daraasról 1944. szeptember 8-án indultak útnak a szászok, amikor már látszott, hogy hétszáz esztendő után nem lesz maradásuk.

Egyszer el kell menni Székelyzsomborba is. Nemcsak Nyírő József miatt, hanem mert központjának utcaképe szépséges pusztulásában akkor is lenyűgözne bennünket, ha az itt született írótól egyetlen sort sem olvastunk.

Két, szinte egybeépült, színmagyar és katolikus falu erődfallal kerített temploma állított meg bennünket, amikor az Óriás-tetőre, az 1944 augusztus végi harcok egyik színhelyére igyekeztünk.

Régen volt remetéknek lakásául szolgáló barlangot már nem sokat talál az utazó, viszont ha Trencsént választja célul, akkor mindjárt kettő ilyen szent hely is az útjába kerül.

Nem akartuk mi megnézni a kászonaltízi templomot, csak aztán megállított bennünket szépsége, amikor az utolsó székely betyár emlékkeresztjét kerestük a fehérre meszelt, fallal kerített templom alatti temetőben.