JEL újság

Képmutató farizeusok

Thuránszky István2023.07.19

„Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.

Ha pedig te zsidónak nevezed magadat, aki a törvényre hagyatkozol, és az Istennel dicsekszel, és ismered az Ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert megtanultad a törvényből; és meg vagy győződve arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók világossága, az oktalanok nevelője, és a kiskorúak tanítója, mivel tied a törvényben az ismeret és az igazság teljessége: ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Amikor hirdeted, hogy ne lopj, lopsz? Aki azt mondod, hogy ne paráználkodj, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy? Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent? Bizony, »miattatok káromolják az Istent a pogányok között«, úgy amint meg van írva.” (Róm 2, 14-24)

Kedves keresztény Olvasó!

Beszéljünk magyarul! Olvassuk el még egyszer az apostoli intést!

Mert amikor a templomba nem járók, akik nem ismerik a Bibliát, természetes eszük szerint élnek úgy, ahogyan azt a Biblia tanítja, akkor ezek a Bibliát nem ismerők maguktól élnek egészséges lelki életet. Ezzel azt bizonyítják, hogy az Isten adta rend be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd, azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az Isten üdvterve szerint Jézus Krisztus által.

Ha pedig te hívőnek nevezed magadat, aki Isten Igéjét ismeri és komolyan veszi, és azt állítod, hogy Isten gyermeke vagy, és ismered üdvözítő akaratát, és a Biblia alapján meg tudod ítélni, hogy mi számít bűnnek; és meg vagy győződve arról, hogy te világosabban látod az igazságot, és mások követhetnének téged; hogy tőled tanulhatnának azok, akik csak névlegesen keresztények, mivel ismered a Bibliát és Krisztus megváltott téged: ha tehát más elé magadat példának állítod, te nem veszel példát Jézusról? Amikor hirdeted, hogy ne lopj, lopsz? Aki azt mondod, hogy ne paráználkodj, paráználkodsz? Aki bálványnak mondod a pénzt, a krisztuskövetéstől is anyagi hasznot remélsz? Aki a Bibliával dicsekszel, az Isten Igéjének semmibevevésével gyalázod az Istent? Bizony, miattatok nem jönnek templomba és érdektelenek az egyház iránt az emberek – amint ez régen is így volt!

Hogy hangzik? Így hangzik a mi nyelvünkön Pál apostol szemrehányása – mert ez bizony szemrehányás sőt, annál jóval több: megsemmisítő kritika. De magunkra vegyük-e Pál apostol kritikáját mi, európai „elfogyó keresztény maradék”? (Szeretném Ézsaiás próféciájának értelmében maradéknak tudni magunkat: „A maradék megtér, Jákob maradéka az erős Istenhez” Ézs 10, 21.) Ez a mi mai nagy kérdésünk! Milyen boldogító, ha erre a kérdésre ki-ki élete alapján megnyugtató választ adhat! És milyen lesújtó, ha valaki őszintén vizsgálva önmagát, igazat kell adjon Pál apostol megsemmisítő kritikájának: Bizony, miattam…!

A mindenkori farizeusoknak szólnak Pál szavai. A farizeus szó mára köznapi értelemben pusztán képmutatót jelent. Jézus legádázabb üldözői a farizeusok voltak, maguk mögött tudva a főpapot és a kultuszt, akik a választottság tudatának lelki gőggé túlérett állapotában nem tűrték az igaz szót. Máté evangéliumában Jézus egy teljes fejezeten át (23.) szól hozzájuk a mai igehirdetési alapige szellemében (érdemes átolvasni): „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert … kívülről igaznak látszotok …, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel” (Mt 23,27–28). Ez az egyetlen embertípus, amelyikkel Jézus nem bánik kesztyűs kézzel, akikkel nem tapintatoskodik, nem fél megsérteni érzékeny önbecsülésüket. „Viperák fajzata, tele rablásvággyal és féktelenséggel, meszelt sírok, belül tele tisztátalansággal, bolondok és vakok…”

Úgy tűnik, Jézus szemében a legnagyobb bűn a képmutatás, a színjátszás, a szenteskedés, a látszat őrzése – mindez végső soron hazugság: áltatás és önáltatás. Persze, hogy „agyvérzést kaptak” tőle a farizeusok, és „agyvérzést kapnak” az igaz, tiszta szótól a mai képmutatók is! Az igazság és az őszinte, tiszta beszéd legeltökéltebb ellenségei ma is a képmutatók, a látszatot őrzők. Ők sértődnek meg, ők méltatlankodnak és kiáltanak jogsértést, tiszteletlenséget (Jézust ezért pofon is ütik – Jn 18,22), személyiségi jogokat… Tele van a világ képmutatókkal.

A képmutatás mélyen az ember lelkében gyökerező viselkedésminta, és az élet igazolja, mert jól kifizetődik, meg lehet élni vele, gyakran pusztán belőle is. Az ősegyházban már voltak képmutatók, a mai hivatalos egyházban sem ritkák: ők a régi farizeusok igazi, mai utódai. Pál apostol nem a zsidó farizeusoknak ír, hanem a keresztény gyülekezet farizeusokra emlékeztetően viselkedő, képmutató zsidó tagjainak! Pál apostol minden mai képmutatót is szembesít a látszat őrzésére pazarolt élet romboló voltával.

Mindnyájan hibásak vagyunk abban, hogy olyan sok a képmutató! Ha sokan lennének őszinték velük szemben, ha nem „esnének hasra” előttük, ha nevetségessé tennék őket és életük ellentmondásait szóvá tennék, akkor bizonyosan kevesebb képmutató lenne.

A legtöbb képmutató azonban nem rosszhiszemű képmutató, hanem azzá teszi őket a közösség, amiben élnek – maguk sem tudják, hogy ők azok vagy épp azzá válnak. Épp csak igyekeznek olyanok lenni, amilyennek látni akarja őket a környezetük. Ijesztő kimondani, de a keresztény közösségek különösen is lehetnek a képmutatás melegágyai, amiknek gyakran szellőzetlen, fülledt levegőjében, jól eltanulható külsőségeiben buján tenyészik az ilyesmi…

Mi is a képmutatás állandó fenyegetésében élünk. Ennek veszélyétől csak az élő hit, vagyis az eleven kapcsolat az Úr Krisztussal, a Szentlélek frissítő szele (a napi őszinte, bizalmas együttlét az Úrral, napi szellőztetés a lélekben!) menthet meg. Ez az eleven kapcsolat ad bátorságot nehézségeinkről őszintén beszélni, önmagunkat vállalva élni, bűneinket nem letagadva ellenük küzdeni, a visszásságot visszautasítani és esetleg önmagunk nevetségességén is nevetni. Ez az eleven, bizalmi kapcsolat az Örökkévalóval azt jelenti, hogy nagyon komolyan vesszük őt és kevésbé komolyan magunkat. A képmutató viszont túl komolyan veszi önmagát és a mulandó életet a mulandó világban. Ha az örökkévalóság szempontjából, vagyis az Örökkévaló szemével néznénk önmagunkra és életünkre, mennyi komolyat látnánk komolytalannak, mennyi igyekezetünket fontoskodásnak, sértődéseinket nevetségesnek, sikeres akcióinkat szégyenteljesnek, a féltve őrzött látszatot pedig méltatlannak!

Testvéreim! Előttünk az igei kérdés: magamra vegyem-e Pál apostolnak a Róma-beli gyülekezethez intézett szavait? Vagy nyugodt szívvel válaszolhatom, hogy ez a megsemmisítő kritika engem nem illet, én nem vagyok képmutató. Adja Isten, hogy ez a megnyugtató válasz igaz legyen a számban! Adja Isten, hogy ha Pál apostol szavai érzékenyen érintettek, akkor bűnbánatot és megújulást hozzanak az életembe!

Imádkozzunk!

Úr Krisztus, adj bátorságot, és őrizz meg engem a képmutató élettől! Ámen.



A szerző evangélikus lelkész

 

 

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Hol vagyunk otthon?

Az indiai származású Benvin Sebastian Madassery verbita szerzetessel, a Pápai Magyar Művek volt igazgatójával beszélget magyarországi szolgálatáról Balázs Zsuzsa

A semmiből érkezett nemzeti hős

A futball-Európa-bajnokság június 14-én veszi kezdetét. A tornára kijutott magyar csapat Svájc ellen lép először pályára június 15-én. A magyar részvétel nagyban köszönhető Marco Rossi szövetségi kapitánynak, akiről nemrég egy kötet jelent meg.

A remény zarándokainak – még a jubileumi szentév előtt

A történet egy délközép-franciaországi meseszerű falucskában kezdődik. A kicsiny falu neve Saint-Simon, Aurillac város határától mintegy öt kilométerre. Ennek plébániája őrzi azt a magyar emlékhelyet, amely baráti kapcsot jelenthetne a magyar és a francia katolikusok között.
2016–2024 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!