Képzelt karácsony

Eljöttem otthonról, teltek az évtizedek,
házunk ködbe tűnt, lakóit várták egek,
karácsonykor én mégis hazamegyek,
a kapuban anyám vár, meglát és integet.
Lépcsőkön megyünk utcáról kertbe,
borostyán kísér, korlátot ölelve,
bátyám és apám a fával szöszmötöl,
tálcára sütemény kerül, zöld menta likőr,
ágakra akasztunk féltett díszeket,
üveg házikót, hóembert, gömböket, szívet,
anyám ráz csengettyűt, mint az angyalok,
kicsi szobánkban a MENNYezet ragyog,
zene szól, béke száll ránk és nyugalom,
sült kolbász illatoz fehér abroszon,
nem tudjuk, odakint szakad-e hó,
harcol-e igazzal szenvtelen csaló,
most csak azt érezzük, hogy idebent jó;
nem nyit ránk ajtót a veszélyes való.
Búcsúzom, csókolom apámat, testvéremet,
édesanyám a kapuban újra integet,
a saroknál eltűnök; percre visszalépek,
mintha haza tartanék, majd elmegyek végleg.
Pásztorok
Megálltak kis Jézus előtt,
magukat vitték ajándékba.
Térdre borultak.
Érezték, ha nem is tudták:
Megváltó jött a világra.
Nem kértek, nem fohászkodtak,
Jézust csodálva csenddé váltak,
szerettek mindenkit, mindent,
földön az embert, égben az Istent.
Lángol az élet
Lángol az élet, vigyázz rá,
ne űzze vihar világgá,
tápláld a tüzét magaddal,
ne gondolj másra haraggal!
Áldd meg tüzünket!
Édes Istenünk, segíts minket,
áldd meg lángoló szép tüzünket,
legyen hű társunk jóban, rosszban,
árasszon meleget otthonunkban,
áramoljon a termő ágban,
madár szárnyában, rózsafában,
lobogjon szívben, szíves szóban,
ünnepi órán, hétköznapban!
Világítson az éjszakában!
Csider Sándor
2022-12-27