Képzelt karácsony

Eljöttem otthonról, teltek az évtizedek,
házunk ködbe tűnt, lakóit várták egek,
karácsonykor én mégis hazamegyek,
a kapuban anyám vár, meglát és integet.  
 
Lépcsőkön megyünk utcáról kertbe,
borostyán kísér, korlátot ölelve,   
bátyám és apám a fával szöszmötöl,  
tálcára sütemény kerül, zöld menta likőr,  
ágakra akasztunk féltett díszeket,  
üveg házikót, hóembert, gömböket, szívet,  
anyám ráz csengettyűt, mint az angyalok,  
kicsi szobánkban a MENNYezet ragyog,   
zene szól, béke száll ránk és nyugalom,   
sült kolbász  illatoz fehér abroszon,   
nem tudjuk, odakint szakad-e hó,  
harcol-e igazzal szenvtelen csaló,
most csak azt érezzük, hogy idebent jó;   
nem nyit ránk ajtót a veszélyes való.  
 
Búcsúzom, csókolom apámat, testvéremet,  
édesanyám a kapuban újra integet,  
a saroknál eltűnök; percre visszalépek,  
mintha haza tartanék, majd elmegyek végleg.  
 

Pásztorok
 
Megálltak kis Jézus előtt,
magukat vitték ajándékba.
Térdre borultak.
Érezték, ha nem is tudták:
Megváltó jött a világra.
Nem kértek, nem fohászkodtak,
Jézust csodálva csenddé váltak,
szerettek mindenkit, mindent,
földön az embert, égben az Istent.
 

Lángol az élet
 
Lángol az élet, vigyázz rá,
ne űzze vihar világgá,
tápláld a tüzét magaddal,
ne gondolj másra haraggal!

Áldd meg tüzünket!

Édes Istenünk, segíts minket,  
áldd meg lángoló szép tüzünket,
legyen hű társunk jóban, rosszban,
árasszon meleget otthonunkban,

áramoljon a termő ágban,
madár  szárnyában, rózsafában,
lobogjon szívben, szíves szóban,
ünnepi órán, hétköznapban!

Világítson az éjszakában!

Csider Sándor

2022-12-27