Andrásfalvy Mirjám Klára keresztény vloggerként van jelen a közösségi médiában. Az építőiparban dolgozó, lelkes huszonéves fiatal sokaknak szokatlan tartalmakat tölt fel csatornájára, így olykor sértő kommenteket is kap. A legtöbben azonban arra biztatják: ne hagyja abba, merthogy a kedves arcú, fiatal lány folyamatosan evangelizál tanúságtételeivel. Megfogadta az intelmet: „hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.”

– Mennyire maiak Pál apostol Timóteusnak írt sorai? Kedvező az idő, a közeg az Örömhír továbbadására? Vagy ezzel nem érdemes foglalkoznunk, tenni kell azt, amire meghívott bennünket Isten?

– Ezen sosem gondolkodtam el igazán; ha valamilyen, hittel kapcsolatos téma eszembe jutott, azt megosztottam, és sokszor csak utólag jelezték vissza, hogy milyen bátor dolog ezekről ilyen nyíltan beszélni. Ha a Szentlélek megkér valamire, akkor azt „alkalmas” vagy akár „alkalmatlan” időben is tennem kell. Ez vezérel mindenben.

– Akkor elég aktív lehet ez az égi-földi párbeszéd Istennel, Jézus Krisztussal vagy a Szentlélekkel...

– Igen, törekszem rá nagyon! Legtöbbször szentségimádás alatt vagy rózsafüzér közben kapok újabb és újabb inspiráló ötleteket.

– Mikor futott át először a gondolatai között, hogy huszonévesen videókat készítsen a YouTube-ra, amelyekben zömmel kortársainak ész érvekkel beszél hitéről, a keresztény tanításról, vallásgyakorlásról meg arról, hogy nagy kincs a tisztaság?

– Az egyetem első felében sok hitetlennel volt mély és érdekes beszélgetésem, és az egyik ateista szaktársam bátorított, hogy ezekről érdemes lenne videókat készíteni, mondván, nem is olyan nagy kihívás, csak kezdjem el, majd belejövök.

– És időközben belejött. Őszintén, kendőzetlenül és kedvesen tárja fel mindazon témákat, amelyek a fiatalokat foglalkoztatják. Nemcsak kimond, hanem magyaráz és érvel, miközben nem botránkoztat. Szavainak valóban súlya van...

– Szeretném a saját istenkapcsolatomban megélt tapasztalataimat megosztani a kortársaimmal, ezzel motiválva, bátorítva a kedves nézőimet, hogy nincsenek a problémáikkal egyedül. Azt sem rejtem véka alá például, hogy én is tapasztalok szárazságot, vagy hallgatást, mégis folytatom az imát.

– Nagyapja, a 90-en felüli Andrásfalvy Bertalan etnográfus, egyetemi tanár, az 1990 és 1993 közötti időszak művelődési és közoktatási minisztere, akit magam is láttam padjára hajolva imádkozni a pécsi Pálos-templomban, vagy orvos szülei, akikkel közös zarándoklatok emléke köti össze, hogy fogadták e nem mindennapi kezdeményezést?

– Folyamatosan nézik a videóimat, hiába mondom nekik, hogy nem ők a célközönség, hiszen ezekről a felvetésekről mi otthon beszélgethetünk személyesen, ahelyett, hogy a videót néznék meg róla. Ennek ellenére úgy tűnik, érdekli őket a látásmódom Istenről, emberről, életről, hitről, reményről, kitartásról, hűségről, küldetésről, szolgálatról, elköteleződésről, szexualitásról és még számos témáról, ezért kísérik figyelemmel egy-egy megnyilatkozásomat. Szokták is mondani, ha valami tetszett nekik, meg azt is, ha valami nem, és a nagyszüleim is kérik szüntelen, hogy lassabban beszéljek, de sajnos hiába. Ez még nem megy...

– Gondolom, kapott hideget, meleget. A hite tartja meg, hogy ne tágítson ettől az úttól?

– Igen. A negatív, néha kifejezetten gonoszkodó kommentek leggyakoribb oka a tudatlanság, így általában elnézem a hozzászólóknak, de sajnálom, hogy a legfontosabb dolgokról: a hitről, Istenről sajnos nincsen mélyebb tudásuk. Szerencsére ezen segíthet egy-egy jól felépített videó is. A negatív kritikai észrevételek ellenére sem adom fel, kitartó vagyok a tartalomgyártásban.

– Isten munkatársának hívta, és ez biztató. A pozitív megjegyzések sora is ezt igazolja. Az egyik kommentben ez áll: „Folytasd! Nagyon jó, hogy fiatalként ilyen értelmes és üdvös ügyet hitelesen és misszionáriusként bevállaltál! Sok sikert és nagy aratást és hozzá bölcsességet, vízen járó hitet, kitartást, sok örömöt és a Szűzanyának és a Szent Angyaloknak a segítségét és védelmét kívánom! Ne hagyd, hogy hiábavaló legyen Jézus szeretet-áldozata!” Egy másikban ez olvasható: „Csak azért is folytasd!!! Irigyek rád, mert Krisztus szeretetét sugárzod. Carlo Acutis segítsen!” Korunk szentjéhez, Isten „influenszeréhez” is fohászkodik olykor?

– Igen, szoktam kérni őt is, főleg, ha valamilyen technikai probléma van, ami meglepően gyakori, ha Istenről beszél az ember…

– Az ördög nem alszik...

– Így van, de úgy vélem, a magyar boldogok, Bódi Magdi és Kaszap István is barátja a csatornámnak.

– E misszióban kik a társai? Kik jelentik a rendszeres kontrollt?

– Legfőképp a családom, de az égiek folyamatos támogatását is érzem kezdetek óta a munkámon, az életemen. Rajtuk kívül nem nagyon hallgatok másra… Az olykor előfordul, hogy egy-egy nehezebb, rázósabb téma kapcsán a felvételt előbb elküldöm valamelyik barátomnak, hogy nézze meg, véleményezze, talál-e benne valami félreérthetőt, megbotránkoztatót, olyat, amelyet célszerű lenne kivágni.

– Számos zarándokúton vett részt; elég, ha csak Rómát, az El Caminót említem vagy Međugorjét, a kegyelem oázisát, ahova ön is vezetett már zarándokcsoportot. Mi a fő motiválóerő?

– Legfőképpen az, hogy fiatal zarándokok általam jutnak el ezekre a szent helyekre, hatalmas megtiszteltetés és ajándék, hogy társuk lehetek az úton; fizikailag és átvitt értelemben a belső utazás során is, hiszen az „úton levés” a lényeg. Ezeken a napokon még érezhetőbben köztünk vannak az égiek, és talán még látványosabban működik a kegyelem. Emellett a közösségépítés is célom; hálás vagyok Istennek ezért is, mert szerencsére sok barátság, imaközösség alakult már így.

– Ezeken a szervezett zarándoklatokon mindig sikerül találkoznia Istennel vagy Máriával, akinek nevét a saját keresztnevében is őrzi?

– Igen, bár főszervezőként sajnos kevesebb időm jut arra, hogy önfeledten részt vehessek az imákban, de mindig kapok valamit, valamilyen impulzust vagy üzenetet, amely elgondolkodtat és feltölt, lelkileg pihentet.

– Mit tapasztal: a felfelé és a befelé hallgatózás is könnyebb ezeken a szent helyeken?

– Igen, hiszen ez az oka annak, hogy odautazunk. Idén már volt a programba „csend” is illesztve, amikor egymással nem, csak Istennel beszélgettünk. Épp amiatt, hogy a barátok közelsége mellett legyen egy Istennek dedikált, egyéni idő is.

– Nem mindenkinek adódik lehetősége arra, hogy zarándoklatokra, Mária-kegyhelyekre induljon. Nekik mit tanácsol? Elegendő lehet a „belső várkastélyba” való elvonulás?

– Arra biztatok mindenkit, hogy évente legalább egy lelki programra mindenképpen jusson el, hiszen rengeteg közül lehet válogatni; belföldön is. Nyáron sok tábor, zarándoklat hívogat, amelyekre szüksége van a szívünknek! Ezenkívül egy csendesebb, Istennek adott hétvége is sokat adhat, akár otthonról is. A „belső várkastélyban” töltött idő a közösségi léttel együtt nagy csodákra képes.

– Az advent, a várakozás misztériuma, majd karácsony, amikor az Isten-ember érkezik közénk, megrendíti a lelket. Ráadásul a „személytelenség diktatúrája” sokakat reményvesztetté tesz. Ön vloggerként, mértékadó személyiségként fontos közvetítőszerepre vállalkozott. Az Úrjövet idején milyen további biztatást adna ifjúnak és régebb óta fiatalnak?

– Minden évben készítek egy letölthető, nyomtatható adventi kalendáriumot, amiben minden napra van egy lemondás, vagy cselekedet, ami közelebb visz az Ünnepelthez. Mivel nekünk, katolikusoknak ez böjti időszak, így még nehezebb dolgunk van a csillogós, forraltboros vásári forgatagban a Szent Családra figyelni, de ha ezt is közösségként, Krisztus jegyeseként csináljuk, akkor sikerül. A napi szentmise nagy megtartó erő, pláne, ha hajnalban, gyertyafénynél ünnepeljük.
 

Tanúságtétel

az Istenben és Istennel megélt szabadságról

A 2024-es Forrásponton több mint 3300 fiatal előtt tett tanúságot hitéről. Mirjam egyebek mellett így vallott: 

„Én azt hiszem, legeslegszabadabb akkor voltam, amikor az El Camino gyalogos zarándoklaton az egész utat Jézussal töltöttem. Hátamon volt minden, amire szükségem lehetett, telefont nem vittem, ezért senki sem tudta, hogy merre járok, sokszor én sem, csak követtem az útjelző kagylókat, és nagyon-nagyon szabad voltam.

Hát nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de amikor egész nap be vagyok zárva a suliba vagy az irodába… akkor nem annyira érzem ezt a híres szabadságot, amit ajándékba kaptam. Emlékeztek arra, amikor Pálékat elkalaPálták, levették a ruhájukat (mindenki előtt a fórumon) majd börtönbe vetették őket (ApCsel 16), erre ők dicsérni kezdték az Urat! Földrengés, leesnek a láncok, az őr megijed, le akarja szúrni magát, de Pálék megtérítik, és nála vacsoráznak. Tehát hiába van az egész napom betáblázva, akár börtönben is lehetnék szabad!

Ha egy esős napon, amikor párás belülről a villamos és a morcos magyar polgárok egymást döfködik az ázott esernyőjükkel, akkor hálát adhatok értük, a szeretteimért, az előttem álló dolgokért, és akkor szabad voltam.

Van egy dalmatám, Füge, nagyon okos kutya, és gyönyörű, de az ösztöneit nehezen írja felül magától. Hogyha kap kis sajtot, olyat még nem mondott, hogy „Mirus köszönöm, nagyon jól néz ki, de ma böjtölök, holnapra tegyük el”. Bár ő is hoz édes kis döntéseket – tudnék mesélni – de közel sem kapott akkora szabadságot Jézustól, mint mi, emberek.

Van egy olyan elméletem, hogy a szabadságunk is nő velünk: egyre nagyobb dolgokról kell döntenünk. Például először faktot választottam, majd egyetemet, majd munkahelyet… De nemcsak a nagy döntésekben kaptam szabad kezet, hanem olyan apróságokban is, minthogy hazasietek-e egy hosszú nap után vagy még beülök egy hétköznapi misére. Hogy a megállóban a telefonomat, vagy a zsebemben levő csodaszép rózsafüzéremet veszem-e elő. Hogy reggel kihasználom azt a tizenöt percet és befejezem szépen az álmomat, vagy inkább Istennek adom, és elimádkozom az aktuális kedvenc zsoltáromat, kérem a védelmét a szeretteimre, dönthetek, hogy este egy vicces reels videóé az utolsó szó vagy egy kis bibliaolvasásé…

Biztos tapasztaltad már, hogy a Sátán milyen kis ravasz. És kitartó! A világot ügyesen behálózta, mi pedig (...) nap mint nap ki vagyunk téve annak, hogy rajtunk is túljárjon az esze. Azt hazudja, hogy nincs elég időd.

Nézzük meg a napi képernyőidőt, és ha az több mint – kedves leszek – fél óra, akkor azalatt egy teljes rózsafüzért elimádkozhatsz valakidért, akinek szüksége van imára, vagy az édes kis országunkért…

És mit mond a világ? Rendelj éjjel is sültkrumplit, mert jólesik. Hallgass már valamit, a csend unalmas! A pénzed csak a tied, hiszen te dolgoztál meg érte (az Ószövetség szerint egy tizede Istené). A böjt a szerzeteseknek való. A rózsafüzér pedig 70 éven felülieknek (Jó, ezt senki sem mondja, de ha mondaná, nem lenne igaza). Hogy írja Pál a Galatáknak? Krisztus szabadságra szabadított meg titeket, ne engedjétek magatokat újra szolgaságba vonni! Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek! Na de nem csak arra mondhatok igent, amire nemet szeretnék, hanem mondhatok nemet is arra, amit nagyon szeretnék. Vagy nem is egészen én szeretném, hanem a test. A te tested, a te döntésed, ezt is biztos hallottátok már. Hát… ezt nem a Szentírásból vették. Ott az áll, hogy a tested a Szentlélek temploma! Szent!

Dönthetek úgy, hogy annyit eszem, amennyi csak belém fér, hiszen szabad vagyok, de böjtölhetek is, mondjuk a békéért.

Szabad vagy, hogy mennyire óvod, mivel táplálod, vagy hogy elviszed-e edzeni ezt a templomot. És abban is szabad vagy, hogy kivel osztod meg! A szex nem egy egészséges párkapcsolatba való, (ahogy a világ hazudja) hanem egy egészséges házasságba. Ha annyira szereted, vedd feleségül, ha annyira azért nem, hogy az életedet megoszd vele, akkor a testedet sem kell.

Isten nagyon bölcs. Nem véletlenül alkotott nekünk testet, ez volt a terv! Ő ismer téged, szeret téged, és nem véletlenül készített téged ilyenre, amilyen vagy, és pontosan tudja, hogy milyen nehéz a szerelemnek ellenállni, de okkal várja ezt tőled. (Na, erről sokat tudnék beszélni, de erre ott van az ‘arte via’ YT-csatornám.) És akkor most szentek akarunk lenni vagy mi? Szent házasságot szeretnénk! És ha ez az út ehhez, hogy lépésről lépésre, Istennel haladunk, akkor így csináljuk. (Vagy szeretne valaki boldogtalan házasságot? Mert azt is lehet, tudod, szabad vagy.) Azt mondja a világ, szerelemben és háborúban mindent szabad. Igazán? Akkor nézzük csak meg a válási rátákat, ha ennyire ért a világ a szerelemhez! (...)

És ott van az újrakezdés szabadsága!

Hogyha elrontottad, eddig nem jól csináltad, vidd Jézus elé, Ő ad neked tiszta lapot! Minden gyónás egy tiszta lap! Most is lesz lehetőséged megbánni, letenni ezeket, és mától bölcsebben használni a szabadságodat! Mert ma is dönthetsz, szabad leszel?”