Közösségben, ha...
Zsirai László■2026.01.20
Közösségben, ha néha veletek találkozom,
megviselt szürkének festő hétköznapokon,
amikor szomorú esőt küldenek ránk a fellegek,
néhány tréfával emelem lógó fejetek –
Csata ez. Ború és derű vidám kimenetelű
küzdelme, amíg élünk, és sötétben sem félünk.
Közösségben, ha néha barátokkal találkozom
ékes napfénnyel felvirágoztatott vasárnapon,
vállszéles jókedvvel kínáljuk meg egymást,
lelkesítő harmóniák vezérelnek minket,
kivasaljuk együttes történeteinkkel idegeinket,
hisz egyikünk sem marad zárt szájú, zárt fülű.
Esküvőkön, ha néha összemosolygunk
csendülő borospohárral a kezeinkben,
tudjuk, hogy nem víz folyik az ereinkben,
s míg jövőnk távlata csillog szemeinkben,
hűséggel mért időt jelez a karikagyűrű –
táncolunk, egyre vidámabban mocorgunk.
Temetésen, ha néha gyászolunk, bánkódunk,
és az illetlen nevetőkre mindig rászólunk,
összebújunk, mint félő birkák a nyájban,
kimondatlanul fürkészve: ki lesz a következő?
Netán, ha e világból előttünk megy ki,
jóságunkat Jézusnak javunkra jelenti.
Hittel, hűséggel
Hazádnak rendíthetetlen
szolgálhatsz újmagyar,
simítson-üssön sors, eszed
örökké jót akar.
Utadon becsület vezet:
ne zúgj, ne lopj, ne csalj!
Jóság, szépség, istenhited,
legyen biztos talaj –
Bárkit csábítson ellened
e korcsosult világ,
a hűség hasznos fegyvered,
támasztékod, imád.
Belső világosságodat
semmilyen alaki
álnok-ravasz határozat
sem iktathatja ki.
Az ember mindenből tanul,
mi körül öleli.
Hittel, hűséggel, józanul
a kátyút kerüli.
Ernesto
„Sokan vannak a világban,
akik egy darabka kenyérre éheznek,
de még többen olyanok,
akik csak egy kis szeretetre”.
Kalkuttai Szent Teréz
Ernesto, az idős fáradt ács énekel a színpadon
arról, hogy bár halványul benne a fájdalom,
de még most is nagyon szereti azokat,
akikről minden erejével gondoskodott,
egy napon mégis elhagyták –
A felesége is, a fia is hűtlenül
tűrte, hogy utcára kerül,
átnéznek rajta a járókelők,
ám várja, hogy egyszer felhívják,
felkeressék vagy legalább ne felejtsék,
akiknek állandó gondolattal
hordja szívében a sorsát.
Nem maradt utánuk egyéb,
mint a szeretet-adósság,
amiért nem számít fel kamatot –
Nem kíván díjat, hírnevet, csillagot,
csak a boldogságukat, a nevetésüket akarja,
hogy hallja, miközben az ég csendje takarja.
Szívéből szólva száll a dal, át az éteren,
a nézőtéren belerezzen az ideg a térdeken,
és kibukik a könny
a józan gondolatú emberek szeméből,
mert bennük nincs közöny,
mert megható a rég kicsorbult hála
repedt reménybe kapaszkodó bizalma,
s az irgalom felkínált szalmaszála.
A rovat további írásai
Házszentelés
Egyik ilyen évben vízkeresztkor, amikor a pap már végzett a házszentelésekkel a faluban, sorban vette a tanyákon élő híveket. A csattogó januári hidegben, lovas szánnal, a vidimuszok hangos csengettyűi kíséretében érkeztek, hírt adva a környező tanyáknak, hogy közel jár már a Jézuska.
Szabadnapos angyalok
Jó lenne most bölcsnek lenni,
de tartok tőle, kevés vagyok.
Kérem az Istent, oda küldjön,
hol elfáradtak az angyalok.
de tartok tőle, kevés vagyok.
Kérem az Istent, oda küldjön,
hol elfáradtak az angyalok.
