Minél kisebb valaki, annál jobban
elnagyolt, vágyai kialakulnak,
darabos, csomós lesz mennyben, pokolban,
tagadása jelennek, hiányzó múltnak.

Nem esik jól a vágy, a léckerítés 
hézagait hizlalja a lusta ég,
kárbecslő költő a varjú, megigéz,
elforrta vizét a tüzes vasfazék.

Visszhang a csönd, csak a megérzés ilyen,
nincs ajtó, de mögötte áll az Isten,
jövőben már a múlt, a jelen remeg.

Nézed a folyót, csupasz keresztet látsz,
nem veszed észre az idő hiányát.
Jézus az egészség, bő forrás a seb.

Szent Asztrik

Gerinces, egyenes, 
célratörő jellem,
úgy érvelt, mint senki,
a rontó bűn ellen.

Diplomata volt ő,
megkerülhetetlen,
Istvánnak jobbkeze,
nagyvilág, egy helyben.

Szilveszter pápához
őt küldte el István,
a legalkalmasabb
Szent Asztrik volt nyilván.

Ország kell e népnek, 
korona és áldás,
apostoli király,
nem csak múlt, s a várás.

Angyali intéstől
indítva a pápa,
egy aranykoronát
küldött, nem hiába.

Apostoli kereszt
a békét hirdetve,
az ősi sas helyett
került a címerbe.

Esztergom után lett
kalocsai érsek.
Szent Asztrik, óvj engem,
adj át a reménynek.

Szent Zoerard-András

Zobor hegyén egy remete,
Szent István király idején,
Zoárdból jó Andrássá lett,
méltatta gazdag és szegény.

Maga a pécsi püspök, Mór
írt róla méltó legendát,
böjtölt, imádkozott, remélt,
hitte, az Isten mindent lát.

Magára vette a rosszat,
az embernél nincsen szörnyebb,
ostorozta hátát, s közben
kegyelmet kért a bűnösnek.

Később Szkalkába költözött,
kietlenebb, vad vidékre,
böjtölt, fát vágott, küzdött, a
forgács az eget elérte.

Benedek, erejét látva,
a szentet tisztelte benne,
hósapkáját télen a vén
hegy előtte megemelte.

Nyitra város védőszentje,
sírhelye nyugalom, béke,
Szent Benedekkel festenek
szivárványt a komor égre.

Fellinger Károly költészetét itt mutatjuk be