Lelkiség

Nem a formák, külsőségek, egyházi szervezeteket képviselő papok vagy tanítók a jók és fontosak. Amint a „mesterek” (lelkészek, papok, guruk, tanítók, gyógyítók…) nyűgöznek le, ejtenek rabul, csorbát szenved az igazság.

Aki Jézusban felismerte a Krisztust és életét ez a felismerés megváltoztatta, az Isten gyermeke; Isten gyermekei pedig tartoznak egymást szeretni, mert ez Isten parancsolata, túl azon, hogy ez Isten iránti szeretetükből „magától” is. Szép és logikus gondolatsor. Oh, jaj, de a valóság mennyire különbözik ettől!

Akinek Krisztus a barátja, az könnyen üdvözül, tartja a közmondás, hisz annak Isten is a barátja lesz.

Az embernek egyetlen lehetősége van arra, hogy „győztes” legyen az Istennel vívott küzdelemben, ha megadja magát, Istenhez menekül és áldását, kegyelmét kéri.

Aki zarándokol, nem távolodik, hanem közeledik. Egyre közelebb kerül Istenhez, önmagához és a másik emberhez. Szent Ferencnél aligha volt a világnak nagyobb és áldottabb zarándoka, neki ez volt az ars poeticája: „lépésről lépésre”.

Ahogyan a Feltámadott a mennyei erőt kilátásba helyezi az alapigében, úgy szeretné ez az elmélkedés a mennyei erővel való élés utáni vágyat felkelteni.

Az egyetlen releváns ragaszkodás az Istenhez, a Krisztushoz való ragaszkodás a Lélek által. Krisztus velünk van, és velünk is marad, ahogy megígérte, a világ végezetéig, mivel jobban ragaszkodik hozzánk, mint mi hozzá.

Az eirénopoioi békességcsinálókat, az aser pedig arámiul áldottakat jelent. Áldottak, akik képesek Isten erejével békét teremteni ott, ahol háborúság van. Az áldások áldása maga a béke, az élet tisztelete.

Jézus küldetése nem volt alárendelve a jövendöléseknek, melyek isteni sugalmazás alapján, de emberi elképzelések szerint beszélnek az Isten által készített jövőről. Ő mindazt, ami megíratott, minden emberi elképzelést és várakozást meghaladva, szuverén módon teljesítette be.

Jézus Krisztus feltámadása az üdvösség létrája, ami összeköti világunkat és a túlvilágot. Az ő feltámadása állított létrát az ember számára, amin keresztül eljutunk az üdvösségbe.

A mai igei töprengés azt kérdezi tőled, keresztény testvérem: Melyik oldalán állsz a sorompónak? A porondon, ahol küzdenek, vagy a nézőtéren pereccel a kezedben?

Az igazi böjt tartalma, hogy gyakoroljuk magunkat a lemondásban, az önmagunknak való ellenállásban, hogy alkalmasak maradjunk a szolgálatra, és ne ébredjen harag a szívünkben, hogy szolgálnunk kell.