Lelkiség

Az embernek egyetlen lehetősége van arra, hogy „győztes” legyen az Istennel vívott küzdelemben, ha megadja magát, Istenhez menekül és áldását, kegyelmét kéri.

Aki zarándokol, nem távolodik, hanem közeledik. Egyre közelebb kerül Istenhez, önmagához és a másik emberhez. Szent Ferencnél aligha volt a világnak nagyobb és áldottabb zarándoka, neki ez volt az ars poeticája: „lépésről lépésre”.

Ahogyan a Feltámadott a mennyei erőt kilátásba helyezi az alapigében, úgy szeretné ez az elmélkedés a mennyei erővel való élés utáni vágyat felkelteni.

Az egyetlen releváns ragaszkodás az Istenhez, a Krisztushoz való ragaszkodás a Lélek által. Krisztus velünk van, és velünk is marad, ahogy megígérte, a világ végezetéig, mivel jobban ragaszkodik hozzánk, mint mi hozzá.

Az eirénopoioi békességcsinálókat, az aser pedig arámiul áldottakat jelent. Áldottak, akik képesek Isten erejével békét teremteni ott, ahol háborúság van. Az áldások áldása maga a béke, az élet tisztelete.

Jézus küldetése nem volt alárendelve a jövendöléseknek, melyek isteni sugalmazás alapján, de emberi elképzelések szerint beszélnek az Isten által készített jövőről. Ő mindazt, ami megíratott, minden emberi elképzelést és várakozást meghaladva, szuverén módon teljesítette be.

Jézus Krisztus feltámadása az üdvösség létrája, ami összeköti világunkat és a túlvilágot. Az ő feltámadása állított létrát az ember számára, amin keresztül eljutunk az üdvösségbe.

A mai igei töprengés azt kérdezi tőled, keresztény testvérem: Melyik oldalán állsz a sorompónak? A porondon, ahol küzdenek, vagy a nézőtéren pereccel a kezedben?

Az igazi böjt tartalma, hogy gyakoroljuk magunkat a lemondásban, az önmagunknak való ellenállásban, hogy alkalmasak maradjunk a szolgálatra, és ne ébredjen harag a szívünkben, hogy szolgálnunk kell.

Isten egyik legdrágább ajándéka a mindennapi kenyér, az étel és az ital, amit nap mint nap az asztalunkra helyez. Böjtben ideig-óráig lemondhatunk a kenyérről, de a vízről nem mondhatunk le, mert ha nem iszunk, előbb-utóbb kiszáradunk.

Jézus korában is voltak olyan emberek, amilyenek ma is vannak: „látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek.” Elvakítja őket saját fontosságuk, saját érdekük, saját személyük. Kettős világban élnek: önmaguk zárt világa az ellenséges külvilággal áll szemben.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén arra emlékezünk, hogy Mária és József bemutatták Jézust a templomban. Ez az ünnep – amely egyben a szerzetesek világnapja is – különösen alkalmas arra, hogy a szerzetesi hivatás misztériumára tekintsünk.