Egy alkalommal megkérdezték Karl Rahnertől, mi az oka annak, hogy az elmúlt évtizedekben megfogyatkozott a Mária-tisztelet a katolikusok körében. A nagy német jezsuita teológus így válaszolt: „Azért, mert az emberek csak világnézetet látnak a kereszténységben, egy világnézetnek pedig nincs szüksége édesanyára.”

A mai napig ismétlődő, örökzöld történet. Nekünk is szomorú tapasztalatunk, hogy az ilyennek áll a világ… De hogy még Isten áldása is az övé legyen?! Mindez azt a ma is érvényes igazságot bizonyítja, hogy Isten kegyelme nem érdem szerint jár, Isten kegyelme ajándék. Nagy vigasz ez nekünk, teljesen átlagos, netán „átlagon aluli” embereknek.

Az évek szálltak, mint a percek, észrevétlenül és megállíthatatlanul rohant az idő. Észre sem vette, hogy a legszebb férfikor elmaradt mögötte, és elkezdődött nála az öregedés.

Este van, este van: ki-ki nyúgalomba! – írja Arany János, a Családi körben. Valóban a család a nyugalom, a biztonság, a békesség, a szívélyesség és a szeretet szigete. Az emberi közösség legkisebb sejtje, ami nélkül nincs igazi élet, illetve csak hányódó, hajótörésre ítélt élet van.

Amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak.

Aztán a corpus valahogy elveszett, de a keresztet még sokáig őrizte, ha tehette, a tenyerébe rejtette. Mert nem volt elég neki a kereszten függő látványa, úgy érezte, a kezébe kell vennie, meg kell érintenie, el kell rejtenie, hogy a fájdalmát némileg enyhítse. Jó néhány kis keresztje volt, ami egyik ruhája zsebéből a másikba vándorolt, mert magával vitte, amikor hazulról elsietett.

A pásztor és nyájának képe ránk is igaz. Jézus a jó pásztor. És ha ez a te életedben is igaz, vagyis neked is „pásztorod” Jézus, azaz Krisztusod, akkor az élet minden farkasa, báránybőrbe bújt farkasa és bérese sem ronthatja el a békességedet, bizalmadat, biztonságodat és a téged körülvevő szépséget.

Az én házam az én váram – tartja a szólás, ami ezt jelentheti: én önálló entitás vagyok, engem ne háborgassatok. Akik megtehetik, a házukat magas kerítéssel is körülveszik, hogy senki ne zavarhassa meg a nyugalmukat. Ősi ösztön vezérel minket, amikor biztonságra vágyunk, és gondosan bezárkózunk az otthonunkba.

A Krisztus-hívő számára ennek a hírnek az elfogadása mindennek az alapja. „Ha Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek” – állítja Szent Pál (1Kor 15,14).

Semmilyen mély teológiai igazságot nem akarok megfogalmazni. Arra szeretném fordítani a közfigyelmet, hogy az ige alapján kétféle gondolkodás létezik: Isten szerinti és emberek szerinti. És ez böjti téma. Legyen a mostani böjtünknek feladata, hogy ennek a különbségnek a felismerésében és megvalósításában gyakoroljuk magunkat!

Háborúban hátországnak lenni egyszerre könnyű és nehéz (a hátországot itt most nem a szó háborús értelmében gondoljuk, hanem segítő, támogató módon). Könnyű a hátországnak, mert távol van attól, ahol a fegyverek dörögnek, de nehéz is, mert ezernyi feladat hárul rá.

Könyörülj a harcoló katonákon:
adj nekik lelkierőt és reményt
a békében és kibontakozásban.
Adj örök nyugodalmat az áldozatoknak,
és bocsásd meg bűneiket.