JEL újság

Lengyel, magyar két jó barát

Sárközi Edit2011.06.16.

A győri székhelyű Pilsudski Magyar–Lengyel Történelmi Társaság kezdeményezésére 2007-ben a Magyar Országgyűlés és a lengyel Szejm március 23-át a lengyel–magyar barátság napjává nyilvánította. Az immár ötödik alkalommal megrendezett esemény vendéglátója ezúttal Poznan városa, a lengyel államiság bölcsője volt.

 

Az ünnepségen a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének tagsága szép számmal képviseltette magát Osztie Zoltán elnök vezetésével.

Magyar–lengyel-barátság vonat indult Budapestről Poznanba március 22-én a Civil Összefogás Fórum, a Munkástanácsok Országos Szövetsége, a KÉSZ, a Pilsudski Magyar–Lengyel Történelmi Társaság, a Rákóczi Szövetség, a Vasutas Nyugdíjasklubok Országos Szövetsége és a magyarországi lengyel kisebbségi önkormányzatok tagjaival, valamint a budapesti lengyel nagykövetség munkatársaival – összesen ötszáz fővel. A három napos utazást Győr önkormányzata, a Polgári Magyarországért Alapítvány, a MÁV, a Solaris Busz, valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium támogatta, együttműködő partner a Külügyminisztérium volt. Az induláskor a vonatot és utasait Osztie Zoltán atya áldotta meg.

Az első állomás Győr, Poznan testvérvárosa volt, ahol a lengyel–magyar barátság emlékművénél a barátság nap és a 2010-ben Szmolenszknél történt légi szerencsétlenség áldozatai – Lech Kaczynski elnök és kísérete – emlékére készült, tölgyfát ábrázoló szobornál tartottak ünnepséget.

Kollár János, a Pilsudski-társaság elnöke fogadta az egybegyűlteket, akiket Szászfalvi László államtitkár így köszöntött: „…Arisztotelész szerint a barátság egy lélek, amely két testben lakozik. A két test, a két nép barátsága, történelmi összefonódása közismert, a magyar–lengyel barátságot megünnepelni pedig nem más, mint tiszteletünket kifejezni a két nép múltja előtt a jelen és jövő barátságunk folytatása reményében és jegyében...”

A vonat délben indult tovább, másnap hajnali 4 órakor érkeztünk meg Poznanba. A hosszúra nyúlt utazás azonban nem telt haszontalanul, hiszen sokak számára alkalmat adott barátkozásra, lengyel és magyar zene hallgatására, éneklésre, elmélkedésre.

A KÉSZ tagjai és a vonat utasainak egy része 23-án délelőtt megkoszorúzta Romek Strzalkowski és Mansfeld Péter, 1956 lengyel és magyar gyermekhőseinek emléktábláját, majd városnézésen vettek részt, azt követően pedig a központi ünnepségre az Adam Mickiewicz Tudományegyetemen került sor.

A nagyteremben az ünnepség az egyetem rektora, Bronislaw Marciniak köszöntője után a házigazda Poznan főpolgármestere, Ryszard Grobelny beszédével folytatódott, amelyben Poznan és Magyarország történelmi kapcsolatain túl a testvérvárosukkal, Győrrel létrejött, példaértékű együttműködést részletezte.

Poznan polgármesterét Bronislaw Komorowski, a Lengyel Köztársaság elnöke követte az emelvényen. Előadásában hallhattunk a lengyel és magyar történelem közös „titkairól”; a hasonló történelmi szituációkról, benne az 1956-os poznani és magyarországi események összefüggéseiről is. Reményét fejezte ki, hogy a lengyelek és a magyarok közötti jó kapcsolat továbbra is fennmarad, melynek alapja szerinte a két nemzet tagjainak mindig is hasonló gondolkozásmódjában rejlik.

„Egyszer egy különös formában találkoztam a lengyel és magyar kapcsolatok érzékeltetésével – kezdte beszédét az ünnepség következő felszólalója, Schmitt Pál, Magyarország köztársasági elnöke – valaki leírta így, egybe ezt a két szót, hogy »lengyelmagyar«. A nem mindennapi jelzőt az a különleges érzés hozta létre, hogy a benne lévő kapcsolódás olyan erős és természetes, ahogyan csak egy összetett szóban tartozhatnak egymáshoz a szavak. Valóban, a lengyelek és a magyarok barátsága még egy ilyesfajta nyelvi leleményben is igazolódni látszik. Olyannyira, hogy immár ötödik éve külön ünnepe van a lengyel–magyar-barátságnak.

…Napjainkban pedig úgy esett – folytatta –, hogy európai elköteleződésünkről, demokráciáink erejéről is együtt tehetünk tanúbizonyságot, hiszen országaink egymást követik az Unió elnöki stafétájában... Együtt még arra is képesek lehetünk, hogy felhívjuk az Európai Unió figyelmét többek között a keleti partnerség fontosságára s mindarra, ami innen, mi felőlünk jobban látszik, s ami mégis az egész Európai Unió jövőjét befolyásolhatja…”

Beszélt még arról is, hogy a jó kapcsolatokat csak úgy lehet fenntartani a két nemzet között a továbbiakban, hogyha a fiatalokat is bevonják a közös munkába. Feltétlenül sokat segíthet ebben a poznani, varsói és krakkói egyetemek hungarológiai tanszékein folyó kiváló oktatói munka, amiért köszönetet mondott a lengyeleknek. Végül meghívta Lengyelország köztársasági elnökét és a megjelenteket a jövő évi barátságnapra, Ópusztaszerre.

Az elnöki beszédek után Bús Balázs, Budapest III. kerületének polgármestere átadta a rendezvény zászlaját Poznan főpolgármesterének, majd Danuta Hübner közgazdász professzor, korábbi EU-biztos előadása hangzott el Lengyelország–Magyarország és Európa jövője címmel. Ebben szólt arról is, hogy az Európai Unió gazdasági vezetése reform előtt áll, s hogy az EU büdzséje nem vándorló transzfereket jelent, hanem közös célok megvalósítására szolgál. Megemlítette a Duna-régió jelentőségét és azt, hogy az Uniónak diszkriminációmentesnek kell lennie, s hogy az EU előnyeit újra és újra be kell mutatni a fiataloknak. Végül reményét fejezte ki, hogy a magyar–lengyel elnökségi duó munkája olyan jó eredményeket hoz majd az Európai Unióban, amelyekre sokáig emlékeznek majd.

A központi ünnepséget a Lengyel Rádió „Amadeus” kamarazenekarának nagy sikerű koncertje zárta – Farkas Ferenc és Wojcieh Kilar egy-egy művének bemutatásával.

Az ünnepség után a lengyel és magyar állami vezetők – közöttük Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke – és a civil szervezetek képviselői koszorúval tisztelegtek az 56-os poznani júniusi felkelésre, valamint a lengyel szabadságért folytatott későbbi harcok kiemelkedő eseményeire emlékeztető poznani kereszteknél.

Délután a Pilsudski-társaság szervezésében a civil szervezetek vezetői és képviselői részt vettek egy olyan fórumon, ahol a sajátjukhoz hasonló lengyel szervezetek küldötteivel tanácskozhattak. Osztie Zoltán az eseményről beszámolva elmondta, hogy bár Lengyelországban nem létezik egy, a mi szervezetünkkel megegyező tömörülés, sikerült kapcsolatot teremteni olyan, a KÉSZ-hez hasonló elveket valló civilekkel, akikkel a jövőben eredményes együttműködést lehet létrehozni.

Eközben a KÉSZ-csoport többi tagjával együtt megtekintettük a „Városok golyózáporban, Poznan-Budapest 1956” című, kizárólag erre a napra rendezett kiállítást. Majd egy rövid városnézés keretében megcsodálhattuk Poznan szépségeit: a középkori Fő teret és a városházát. Imát mondtunk a barokk Szent Szaniszló-bazilikában, de volt, aki még a poznani katedrális miséjére is odaért.

A lengyel–magyar-barátság nappal kapcsolatos rendezvények sora Poznanban a Raczynski Könyvtár magyar köteteinek kiállításával már február 14-én megkezdődött. Változatos kulturális programokkal, irodalmi alkotóesttel, tudományos konferenciákkal, pl. a Mickiewicz Egyetem Finnugor Tanszékének háromnapos ülésszakával, konyhaművészeti bemutatókkal ismertették meg Magyarországot a helyi érdeklődőkkel. De a lengyel–magyar-barátság napon fontos gazdasági esemény is történt; bemutatták a 160 millió euró értékű, lengyel és magyar állami és magánvállalkozás első lépcsőjében felépülő új poznani főpályaudvar terveit.

Mivel a barátságvonat 24-én reggel már visszaindult Budapestre, rövid, tartalmas poznani tartózkodásunk sajnos nem nyújtott több lehetőséget arra, hogy a lakossággal találkozzunk. Remélem – hogyha nem előbb – jövőre Ópusztaszeren kedves poznani ismerősöket is üdvözölhetünk!

Sárközi Edit
Budafok–tétényi csoport

Jelen Idő

Jelen Idő

Keresés

Rovat szerint

Szerző szerint

Évszám szerint

Legfrissebb

Az ember életprogramja

Nincs olyan fizetős kurzus, mentálhigiénés képzés vagy beavatás, ahol bölccsé teszik mások az embert. Mert a bölcsesség az Istennel való közösség, a bizodalmas hit velejárója – nem tanulható és megtanítható.

Aquila János nyomában

Barangolás az Őrségben Aquila János nyomán, aki Nagy Lajos királyunk idején úgy helyezte el freskóit a veleméri templomban, hogy a fény az adott időpont szerint színjátékszerűen emelje ki a szereplőket és a jeleneteket.

Angyalszárnyak

Száll az ének a temetőben. Sírközeli szép ének.
S a kék ég alatt lassan vonulnak a karcsú, fehér felhők.
2016–2025 © jelujsag.hu • Minden jog fenntartva!