leszáll a csend
ahogy egykor a pusztába
Keresztelő János
bűnbánatot ébresztő csendje
nem surrog a csövekben
víz levegő és gáz
áll a dugattyú fűrész
szünetel a gyári csörömpölés
a vasútállomás és a metró hangja
moccanatlan a ház ablakán
a fémredő
nincs zaj se égen se földön csend látogat a házba
elsötétedik a televízió képernyője
nem zümmögi ember szavát a rádió
némán kéklik a számítógép
sarkokba ül a szürkeség
átjárja az embert
a bűnöktől való szabadulás
a lélek pusztai csendje
a várakozás leggyönyörűbb
életre döbbentő csendje hallgat a világ
„a hit láttára”
elmorzsolódik a hegy
feltöltődik a völgy
eljön értünk az Ige
és gyertya lobban
örök világosság
Az ismeretlen költő…
az ismeretlen költő a rét közepén áll
úgy virágozza költeményét
mint virágát körülötte a nyári rét a szélfútta zsenge füvek illata
diákkori Szent Kelemen templomára
ministráns reggelére emlékezteti az arra járó birkapásztornak
az idő fénylő vonalait mutatja
melyek távolabb hol a fennsíkkal
hol meg az egekkel olvadnak egybe az ismeretlen költő a rét közepén áll
rímelnek körülötte a virágok
rózsaszínre rózsaszín kékre kék ha elindul vele megy a nap
szerelme Anna a mézárus lány
szerelme Anna a mézárus lány Érdligeti dal hajnali fénytől
szépül a rózsa
felragyog vele
angyali szózat golgotavirág
sétál a réten
Istent dicséri
mind aki ébred la-la li-li-li
szól a madárka
égbe keringőz
vele a párja míg epekednek
kivirul a nyár
ünnepi kedvük
koronája tánc Büki Attila 2019-04-13 | 
