Máglyán a hit

November eleje óta megy a magyar mozikban a Magyar Passió, melynek eredeti munkacíme Krisztus inge lett volna. Hallottak napján nemcsak családi, de történelmi halottjainkról is megemlékezünk. Ez az alkotás méltó emléket állít a kommunizmusban hitükért halt keresztény testvéreinknek. A film rendezője és főszereplője, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, Eperjes Károly. Bár korábban is volt már filmrendezése, ilyen nagyszabású alkotást még nem készített, ráadásul olyan témához nyúlt, amit film eddig még nem dolgozott fel, így hiánypótló műről van szó.

A történet 1950-ben játszódik, amikor június 8-dikáról 9-dikére virradóan az ÁVH, a kommunista diktatúra erőszakszervezete egyetlen éjszaka alatt 11800 embert hurcolt el erőszakkal a kolostorokból, rendházakból, mert tudta, hogy az egyház intelligenciája veszélyes rá nézve, hisz ha nem rombolja le ezt a szervezetet, akkor hatása miatt a jövő generációja nem lesz kommunista, szocialista. Nem sokkal később négyet leszámítva az összes hazai – pontosan 23 férfi, 40 női – szerzetesrendet egyetlen tollvonással betiltották, minden értéküktől megfosztották, kolostoraikat és rendházaikat kisajátították. Volt, akiket bebörtönöztek, volt, akiket internáló helyekre vittek. A papoknak, szerzeteseknek, apácáknak el kellett hagynuk szolgálati helyüket, hogy átnevelésük után társadalmilag hasznos, szocialista szempontból építő munkát végezzenek. Az 1949 és 1956 között lefolytatott koncepciós perekben 14 püspököt, több mint 1300 papot, 3100 szerzetest és apácát ítéltek börtönbüntetésre vagy internálásra. Ezeknek a kényszerítő intézkedéseknek esett áldozatául Isten szolgája Mindszenty József bíboros, Boldog Meszlényi Zoltán püspök és Boldog Sándor István szalézi szerzetes is.

A filmbéli konkrét cselekmény több forrásból táplálkozik. Várnai Péter atya régi jó barátja a rendezőnek. Az eredetileg építészként végzett plébános írt három drámát, s felkérte a színészt az egyik főszerepének eljátszására. Ez adta az alapot, melyet Kálmán Peregrin ferences szerzetes által szerkesztett kötet, a „Te meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet? – Ferencesek a feloszlatás idején” című munka ismereteivel egészítettek ki. Ez a mű a ferences rend magyarországi történetének nehezen hozzáférhető, vagy eddig alig ismert forrásait közli. Mindezeken túl Eperjes Károly pap nagybátyjainak történetét is megjeleníti, akik érintettek voltak, hiszen egyiküket egészen Münchenig verték, másikukat börtönbe zárták.

A film főszereplője Leopold atya (Eperjes Károly), aki szerzetes társaival azért küzd, hogy a háború után újjáéledő országban felvirágoztassa a ferences rendet. Kezdetben a kommunista hatalom nem akadályozza szolgálatukat, sőt a háború alatt kimenekített kegytáryaikat is visszaadja, azonban egy kapzsi őrnagy, Fjodorov szemet vet ezekre a kincsekre. Tudja, hogy ha a rend fejét megtöri, az egész közösséget elveszejti. Koholt vádak alapján letartóztatja az idős szerzetest, fizikai bántalmazással és a legkülönfélébb kínzásokkal megtörni igyekszik, hogy az kínvallatás során rendtársai ellen valljon, és elmondja, hova rejtette el a visszakapott kegytárgyakat. Számításai azonban nem jönnek be, ugyanis Leopold imába menekülve hallgatást fogad. Ezért az őrnagy felkéri a vallásnak már gyerekként hátat fordító, a szocialista rendszerben elkötelezetten hívő fiatal tisztet, Keller főhadnagyot, hogy a gyors felemelkedés és szakmai előrelépés reményében csikarja ki az öregből a beismerő vallomást. Azért rá esik a választás, mert egyházi iskolába járt, ahonnan idő előtt kirúgták, ugyanis rámutatott az egyik ferences erkölcstelen viselkedésére. A rend nem őt védte, hanem a ferences elöljárót. Akkor végleg megtanulta, hogy a vallás hiába prédikál az igazságról, nem őrzi azt. Leopold is tanárai között volt, aki akkor fiatalon azt kérte a gyerek Kellertől, bocsásson meg felettesének. A buzgó ávóst a lelkén sebeket okozó múlt is hajtja, s mindent megtesz, hogy Leopold megtörjön, de egykori tanítója makacsul hallgat.  

Keller mindennel megpróbálkozik, s időről-időre újra leülteti magával szemben Leopoldot, de mindhiába. Végül az utolsó vallatás töri meg, de nem az atyát, hanem a tanítványt. Kettejük harca kettejük egységévé lesz. Keller hitetlensége, hajthatatlansága és keménysége Leopold alázatos és szelíd példája miatt megroppan. A megható történet igazolja, hogy nem a körülményeink határoznak meg minket, hanem az, ahogy a körülményeinkhez viszonyulunk. Abban a korban mindenki mindenkitől félt. De voltak olyanok, akik a félelmen túl mégis megmaradtak a hitben. Az utolsó filmkockák Keller vezeklését és jóvátételét mutatják be példát adva arra, hogy nagyon mély helyzetben is vissza lehet nyerni a gyermeki hitet, s mindig minden helyzetben van megváltás. „A filmművészet hivatott arra is, hogy történelmi sebeket begyógyítson, és vannak még bőven olyan történelmi stigmáink, amelyek hiányoznak a magyar filmtörténelemből” – vallja Eperjes Károly.

A filmbéli ferences rendfőnök története számos egyházi személy sorsát felidézi, többet között Mindszenty Józsefét is, akiket bebörtönöztek, megkínoztak, és kivégeztek. A fatimai Szűz azt mondta, sehol nem kapott akkora sebet az egyház, mint a neki felajánlott országban, azaz Magyarországon. A kommunizmus egyházüldözése a mai napig tabu téma sokak számára, így a film ilyen szempontból is mérföldkőnek számít. Azért Magyar passió a címe, mert a magyar papok, szerzetesek, apácák szenvedése mellett Trianon fájdalmáról, a begyűjtésről, a kitelepítésről is szól. A kor teljességét adja vissza. Angol címe Mercy (irgalom), mert a film üzenete, hogy az irgalom a szeretet legmagasabb foka. Nem a bosszúállásról, a haragról és a kegyetlenségről mesél, hanem a szeretetről és hiányának következményeiről. Ehhez kapcsolódik egy különleges történet. Kerényi Lajos piarista atya bejár a nehéz helyzetben lévők elfekvő kórtermeibe, hogy bárkinek, aki ránéz, vagy szól neki, lehetősége legyen Krisztussal átmenni az örökéletbe. Egyszer furcsa volt neki egy ember. Kiderült, hogy Olti Vilmos nevű vérbíró ágya előtt áll, akit őt is elítélte. Néhány találkozás után eljutottak odáig, hogy Olti bevallotta: neki olyan nagy bűne van, hogy arra nincs irgalom. Kerényi atya igazolta neki, hogy van.

„– Ne mondja, hogy vérbíró – kiáltotta sírva. – Én vagyok Olti Vilmos! – Megrendítő volt látni. Átölelt. Meggyóntattam, feloldoztam, megkapta a betegek szentségét. Hatalmas lelki tehertől szabadult meg. Csak úgy rázta a zokogás.” – mesélte el Kerényi atya egy interjúban.

Ez a filmhez kapcsolódó valós történet, de maga a Magyar passió is igazolja, hogy mindig van lehetőségünk irgalmasnak lenni, és ez nem kiváltság kérdése.

Szökő Mária
fotók forrása: fb/magyarpassio

2021-12-19