Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatai

Magas rangú állami és egyházi vezetőknek az Apostoli Szentszék és Magyarország együttműködését méltató sorai mellett a 20. századi magyar egyháztörténet vatikáni forrásainak feltárásáról ad számot az a könyv, amely a két fél közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállításának 25. évfordulója alkalmából jelent meg.

A kötet azokat a beszédeket és tanulmánnyá formált előadásokat tartalmazza, amelyek a 2015 áprilisában Budapesten, a Parlamentben, illetve ugyanezen év júniusában a Római Magyar Akadémián hangzottak el két, részben protokolláris, részben szakmai jellegű konferencián. Fejérdy Andrásnak, aki a római konferencia szervezője, egyúttal e kötet szerkesztője volt, sikerült a vatikáni levéltárakban rendszeresen kutató történészeket megnyernie az ügy számára, így új forrásanyag közlésével és a további levéltári munka irányainak kijelölésével a szerzőgárda a magyar történettudomány számára hasznos és az érdeklődő olvasóközönség számára élvezetes módon tudott hozzájárulni az ünnepi eseményhez. Bár a kötet történeti része a két világháború közötti korszakra fókuszál, a diplomáciai kapcsolatok 1990-es újrafelvételét is lehet már történelmi eseményként szemlélni: az akkor Budapestre érkező Angelo Acerbi apostoli nuncius első itteni benyomásainak felidézésével, Tóth Tamás, a Pápai Magyar Intézet rektora a pártállami szervek hivatalos aktusokat előkészítő döntéseinek bemutatásával, Erdődy Gábor professzor pedig mindennek a rendszerváltás kontextusába helyezésével legalábbis ezt támasztja alá.

Ami a szentszéki–magyar kapcsolatok két világháború közötti történetét illeti, a tanulmányok főként a tíz éve kutathatóvá tett vatikáni forrásokon alapulnak, és szépen illusztrálják, hogy a magyar történészek rendszeres vendégei a Vatikáni Titkos Levéltárnak és a Pápai Államtitkárság Második Szekciója Történeti Levéltárának. Ez utóbbi levéltár igazgatója, Johan Ickx tanulmányában arról értekezik, hogy a náluk őrzött dokumentumokat miként hasznosíthatja a magyar egyháztörténet-írás. A vatikáni levéltári kutatásokkal kapcsolatban egy fontos szempontra hívja fel a figyelmet Molnár Antal, a Római Magyar Akadémia igazgatója: amíg a korábbi századok vatikáni anyagának feldolgozásához már kiérlelt módszertan áll rendelkezésre, addig „az erősen nemzeti keretek között dolgozó jelenkoros kutatók úttörő munkát végezve, előmunkálatok nélkül látnak hozzá a sokszor hatalmas terjedelmű forrásanyag válogatásához, feldolgozásához és kiadásához”. A tanulmányok súlypontját az első világháborút követő évek diplomáciai tevékenysége és a budapesti nunciatúra 1920. évi felállítása jelöli ki, ezzel foglalkozik Tóth Tamás, Érszegi Márk Aurél és Tóth Krisztina tanulmánya, amelyek fényt derítenek arra, hogy a Szentszék miként próbált már 1918 őszétől rendezett kapcsolatokat kiépíteni a közép-európai térség új államalakulataival, és hogy a magyar állam számára milyen jelentősége volt ennek az érdeklődésnek a szinte teljes nemzetközi elszigeteltség éveiben.

A következő tanulmányok – Fejérdy András és a nemrég elhunyt Csíky Balázs tollából – egy lényeges kérdésnek, a magyarországi püspökkinevezések gyakorlatának alakulását mutatják be, immár nemcsak a magyar külügyi iratok fényében, hanem a vatikáni szempontok értő figyelembevételével. Véghseő Tamás, a nyíregyházi Szent Atanáz Főiskola rektora az újabban kutathatóvá tett szentszéki iratok segítségével értelmezi a magyar görög katolikusok történetének két évtizedét; Molnár Antal a jezsuiták törökországi missziója kapcsán értekezik arról, hogy egy konkrét ügyben miképpen működött együtt a szentszéki és a magyar diplomácia; Somorjai Ádám bencés, az Államtitkárság levéltárának munkatársa pedig a budapesti nunciusok szerepét mutatja be a magyarországi szerzetesrendek szentszéki ellenőrzésének folyamatában. A történeti rész zárásaként egy olasz professzor, Matteo Luigi Napolitano írását olvashatjuk arról, hogy a magyar történelem egyik legsötétebb időszakában, a második világháború végén miként álltak helyt a nunciatúra munkatársai Budapesten, hogyan valósították meg a szentszéki diplomácia egyetemes küldetését. A tanulmánykötet azzal a reménnyel töltheti el az olvasót, hogy a szerzők folytatják vatikáni levéltári kutatásaikat, ami javára válhat mind a nemzetközi, mind a magyar egyháztörténet-írásnak.

Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatai. 1920–2015.  Szerk. Fejérdy András. Balassi Intézet – Római Magyar Akadémia, METEM, Budapest–Róma, 2015.

Gárdonyi Máté
fotó: Váli Miklós