Mi a fontos? - Télapótól a paleo mikulásig

A Magyar Nemzet 2015. november 21-i hétvégi mellékletét lapozgatva ezzel a címmel – Csokoládédömping: a minőség a fontos – találkozhat az olvasó. A cikk lényege, ha jól veszem ki a magam elmaradott konzervativizmusával, hogy körképet adjon a folyó évi ünnep csokoládékínálatából, azok minőségéről, és hevenyészett jó tanáccsal szolgáljon a potenciális vásárlóknak.

Mint kétunokás nagypapa, november eleje óta kötelességszerű pillantásokkal pásztázom a legkülönfélébb élelmiszer-nagyáruházak édességpolcait, és persze kíváncsiságból is, mert „ideológiai” rögeszmém a „télapó” és a „mikulás” megkülönböztetése.

Az 1989-et követő változások egyik aprócska, de nem jelentéktelen mozzanata volt, hogy a szocialista télapót már lehetett mikulásnak hívni, a történelmi Szent Miklós életét, tetteit és az abból fakadó kedves népszokásokat feleleveníteni. Így a csokoládéfigurák csillogó sztaniolján megjelent a hagyományos, püspöksüvegben, pásztorbotjával ábrázolt jóságos myrai szent.

Idővel azután a csokoládégyárak marketingfelelősei riadót fújhattak, mert kezdtek megjelenni a világnézetileg semleges télapófigurák, a szívemnek oly kedves mikulások eltűnésével párhuzamosan. Manapság eltöprenghetünk azon, hogy a Kádár-korszak materialista világszemléletén alapuló télapó-korszak és a jelenlegi (csak nevében változott) multikulti „mikulások” között van-e különbség, amennyiben van, mi is az, és vajon jó-e ez nekünk szülőknek, nagyszülőknek, végső soron magának a megajándékozni szándékozott szemünk fényeinek?

Minderről persze egy szó sem esik az újságcikkben, csak a fogyasztót terelgeti a jó minőségű, úgymond „egészségesebb” áru vásárlása irányába. A megszólaltatott illetékes repes az örömtől, hogy tisztult a piac, a soha nem látott „dömping” ellenére a minőség javuló tendenciát mutat, sőt még néhány divatos eszementséget is befogad: lásd paleolit mikulás. (Köztudott ugyanis, hogy a paleolit kori ősember gyermeke kedvtelve ropogtatta tábortűz mellett az olajos magvakkal kevert szívbarát csokoládét!)

Nos, minden bizonnyal lesznek kisebb boltocskák, ahol pult alól még lehet tradicionális mikuláscsoki-figurákhoz jutni, de hogy a nagyáruházak szériakínálatában nem, az szinte biztos.

Zsille Gábor publicista, író, az Új Emberben jó húsz évvel ezelőtt megjelent cikke jut eszembe, ahol a „csokoládézabálás”(sic) ártalmaitól óvja a gyermekeket a mikulásünnep igazi eszmeisége, az ajándékozó szeretet helyett.

Nos, legalább így, advent kezdetén gondolkodjunk el apokaliptikus világunk vérgőzös napihírei között: mi is a fontos?

Karner András

fotó:trinews.at