Miért nem szállnak le rólunk?

Az Európai Bizottság újabb túlzottdeficit-eljárást, valamint kötelezettségszegési eljárást akar indítani hazánk ellen. Lassan megszokjuk ezeket a kifejezéseket, hiszen már két és fél–három éve tűz alatt tartanak bennünk a szabad világ brüsszeli fejesei.

     A hivatalosan eljáró európai „szakpolitikusokhoz” csatlakoztak a tengerentúli, a demokrácia és a szabadságjogok mintaképének tekinthető, de mára már inkább a világ csendőreként jellemzett nagyhatalom különböző emberjogi bizottságai és „demokráciaőrsége”. Idejönnek hívatlanul, vizsgálják, minősítik, megítélik a magyar demokráciát, majd fejcsóválva, álfelháborodva írják meg sokszor a tényeket is elferdítő „szakértői” jelentéseiket, amit aztán lobogtatnak a médiában és a különböző nemzetközi fórumokon. Legtöbbször azonban ők is a médiából értesülnek a helyzetről, abból a nemzetközi, multinacionális médiából, ami velük szorosan összefonódva működik, kéz kezet mos alapon. Így szépen bezárul a kör, és egymásra körbehivatkozva, a valóság és főleg az igazság keresése nélkül ítélkeznek arról a magyar kormányról, melyet a kétharmados népakaratot maga mögött tudó és arra építkező Országgyűlés választott meg törvényesen, jogszerűen és főleg igazságosan.

     Ezeket a híreket már megszoktuk, és sajnos nem is ez a jelenség érdemel szót önmagában, az viszont mindenképpen új, hogy úgy tapasztalom, sokan merítünk erőt abból, hogy  hazánk vezetői, illetékesei a korábbi magyar virtushoz képest igencsak higgadtan, következetesen, türelmesen, okosan, bátran és főleg az igazsághoz hűen válaszolnak. Vagyis erkölcsileg helyesen cselekszenek, s ez nem függ össze szorosan azzal, hogy egy-egy döntésnek milyen gyakorlati következménye van. Erről lehet folytatni sok szakmai vitát, amire szükség is van a gyakorlati értelemben vett jó eredmény elérése céljából. Többször jutott eszembe a miniszterelnök, a nemzetgazdasági miniszter és kollégáik tiszta, egyenes válaszaival, a madridi, a strasbourgi, a brüsszeli beszéddel kapcsolatban Szent Pál apostol az egyházi elöljáróknak szóló intelmei, melyeket – ezek szerint – hazánk vezetői is megfogadtak. Pál apostol a vezetők állapotbeli kötelességeiről így ír: „Az idős férfiak józanok, tisztességesek, megfontoltak legyenek a hitben, szeretetben és türelemben” (Tit 2,2), valamint „Beszéded legyen találó, megcáfolhatatlan, hadd valljon szégyent az ellenfél, mivel semmi rosszat nem tud ránk fogni” (Tit 2,8).

     Örülök, hogy a magyar virtus megújuló félben van, a megfontoltság, a higgadtság, a céltudatosság, az előremutató, helyes irányba vivő, konzekvens kitartó lépések stratégiája jellemzi ezt, melynek alapja nem más, mint a hűség az örök értékekhez, azaz konkrétan ahhoz a személyhez, aki számunkra és országunk vezetői számára az egyetlen igazodási pontot jelenti.

     De vajon miért fontos az EU-nak, az USA-nak, az IMF-nek Magyarország helyzete, mikor gazdaságilag nálunknál sokkal gyengébben teljesítő országokkal szemben nem lépnek fel? Miért e kettős mérce? Nem túlmisztifikálva a jelenségek magyarázatait, megállapíthatjuk, hogy az eljárás, amelyet most a „művelt”, „civilizált”, „haladó gondolkodású” Nyugat velünk szemben lefolytat, inkább hasonlít egy fékevesztett agóniához, semmint az előbb felsorolt jelzőkhöz tartozó igazságossághoz, mértékletességhez, mint az EU-ban is elvileg vallott sarkalatos erényekhez. Miért fáj nekik, ha valamely nemzet végre kézbe akarja venni saját sorsát, és talpra akar állni? A válasz egyszerű: mert az értékek igaz képviselete mindig tükröt tart a hamisítók elé, és megvilágítja mindenki előtt a visszaéléseket. Így azok szemében, akik a szabadság, az önrendelkezés, a másság tisztelete, a nemzetpolitika elsőbbsége, a nyitottság jelszavát csak azért puffogtatják, hogy pajzsként használják azokat, és lefoglalják, elferdítsék, degradálják ezeket a fogalmakat saját önző céljaik elérésének érdekében, útban van az, aki fényt derít a sötétség cselekedeteire. Nem hasonlít ez ahhoz a farizeusi magatartáshoz, mely mint egykor az idők beteljesedésekor, úgy a történelem végéig az Igazság elpusztítására törekszik, az igazsággal és a világossággal szemben áll, vagyis nem Istentől való?

     Magyarország már többször megvédte az igazságot, a hitet, a kereszténységet a kívülről érkező tatár, török, szovjet támadásoktól, most az európai belső, bár globális méretű agressziótól védjük magát Európát. Ez az, ami nagyon fájhat az istenellenes pénz- és médiavilágnak. Megint mi ütünk rést a megbonthatatlannak látszó kőfalban, mely nemcsak a gazdaságilag erős és gyenge országokat választja el egyre jobban, de az emberi szívek közé is beáll, embertelen, család nélküli, élhetetlen jövőt készítve mindannyiunk számára. Az azért már egyre nagyobb körben, a keresztény, életigenlő társadalmi rétegeken túl is világos, hogy az a liberális gazdasági modell csúfosan megbukott, ami kevesebb munkaidőt, több szabadidőt, jobb megélhetést, nagyobb szabadságot, optimális erőforrás-használatot hirdet a hatvanas évek óta. Ha meggondoljuk, minden éppen az ellenkezőjére sikeredett, de ezzel szembe nézni bizony fájdalmas lenne a hatalmon levőknek, pláne úgy, hogy az egyetlen kiutat ők maguk is – ha lelkükbe tekintenének – csak az egyetlen stabil értékrend alapjára építenék, arra a sziklaalapra, ami ellen éppen maguk harcolnak. Meghasonlás lenne ez számukra (de egyben a megtérés egyetlen lehetősége is), mindemellett biztos, hogy nem tűrné meg őket egy igazságosabb rendszer a jelenlegi pozícióikban. Hazánknak, úgy látszik, ismét az a történelmi, üdvtörténeti szerep jutott, hogy tanúságot tegyen az Igazságról.

     S ahogy hazánk vezetői, úgy mi is szálljunk szembe az igaztalan támadásokkal az Isten fegyverzetét (vö. Ef 6,11, és 6,13) használva, bízva abban, hogy „Az Isten szava eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit” (Zsid 4,12). S ameddig ezt tesszük, rajtunk lesz Isten áldása, Mária anyai tekintete, Szent István védő jobbja. „Legyen szavatok igen igen, nem nem, ami ezenfelül van, a gonosztól való” (Mt 5,37). És mindezekkel együtt adja a Jóisten, hogy a pénz- és médiavilág vezetőire ne kelljen Pál apostol e szavait vonatkoztatnunk: „A tisztának minden tiszta, a tisztátalannak és a hitetlennek pedig semmi sem tiszta, mert romlott az értelmük és a lelkiismeretük” (Tit 1,1).

Csorba Gábor
a KÉSZ társelnöke