Mikor csak pár éved...
Véssey Ede■2025.07.04
Mikor csak pár éved
van még hátra,
ne legyél túl mohó,
nagyra vágyva,
örülj hétköznapi
örömöknek,
apró dolgoknak, mik
még lekötnek,
méltányold, mit sosem
vettél észre,
s egy teljes világnak
leszel része,
hol mindent tisztán látsz
magad körül,
mintha Nap bújna ki
felhő mögül,
átható, éles fényt
szórva feléd,
mindenben meglátod
Isten kezét,
jótékony Teremtőnk
földi nyomát,
aki éltünk lángját
viszi tovább,
megadott utunkon
elvezetve,
egy lélektisztító
égi rendbe.
Mások rohanhatnak,
te csak figyelj,
hogy a Teremtésben
csodákra lelj!
A legnagyobb csoda
saját lelked,
amely minden titkot
megismerhet.
Hit, remény, szeretet:
mind a tiéd,
halhatatlan lelked
várja az ég,
akárhány éved is
van még hátra,
éljél hitet valló
sorsod áldva!
Hihetnéd már
Sejthetnéd már, de mégsem sejted,
gondolataid félve rejted.
Láthatnád már, de mégsem látod,
látni szeretnél bizonyságot.
Tudhatnád már, de mégsem tudod,
harcod bicegve, bénán futod.
Hihetnéd már, de mégsem hiszed,
kétkedés súlyát nyögve viszed.
Nézhetnéd már, tán szemtől szembe,
hullhatnál örök kegyelembe.
Nyugalmat találok
Két éve ültetett lilaakácunk
lassan kúszik felfelé, spirál alakban
a pergola sima acéloszlopán.
Nehezen kapaszkodik meg szegény,
de már majdnem elért végső céljáig,
a vízszintesen futó gerendákig.
Egy új helyre, új talajba ültetve
én is így kúszom évtizedek óta
a reményekben rózsaszínen úszó,
láthatatlan ég felé,
küzdelmesen kapaszkodva,
tekeregve a hit erős oszlopa körül,
mindig bízva abban, hogy
egyszer én is elérek majd
a titokzatos mennyek magasába,
és ha nem is méltányos jutalmat,
ha nem is földöntúli boldogságot.
de a kétségektől, küzdelmektől
örök nyugalmat találok.
A rovat további írásai
Küldetések
Visszavezetni Hozzád minden gondolatot és szót.
Feléd terelni azokat.
Itatóból öntözni az egészbe hajló világot.
Elviselhetőbbé tenni az itt fájdalmát,
és láthatóbbá a mezőkön is túli jót,
jóvá a rosszakat.
Feléd terelni azokat.
Itatóból öntözni az egészbe hajló világot.
Elviselhetőbbé tenni az itt fájdalmát,
és láthatóbbá a mezőkön is túli jót,
jóvá a rosszakat.
Rákosligeti létkrónikás
Az önkifejezés egyik legméltóbb eszköze a vers. Erre érezhetett rá Szilvási Zalán, amikor írással kezdett foglalkozni. Nem a hivalkodás vágya késztette erre, hanem a szolgáló alázat.
